adozona.hu
AVI 1996.12.151
AVI 1996.12.151
Nincs helye az adóbírság mérséklésének, ha az adóhiány abból adódik, hogy az adózó általa nem ismert céggel lép kapcsolatba, készpénzfizetésben állapodik meg és részére tartalmilag nem hiteles számlát adnak [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy a felperes beszerzéseit igazoló számlák hitelesnek nem tekinthetők, mivel tartalmilag a valódiságuk megdőlt, így az áfa-visszaigénylés jogszabályi feltételei nem állanak fenn. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás értelmében helyesen és jogszabálysértés nélkül döntött az elsőfokú bíróság amikor azt állapította meg, hogy a felpere...
AVI 1996.12.151 Nincs helye az adóbírság mérséklésének, ha az adóhiány abból adódik, hogy az adózó általa nem ismert céggel lép kapcsolatba, készpénzfizetésben állapodik meg és részére tartalmilag nem hiteles számlát adnak [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy a felperes beszerzéseit igazoló számlák hitelesnek nem tekinthetők, mivel tartalmilag a valódiságuk megdőlt, így az áfa-visszaigénylés jogszabályi feltételei nem állanak fenn. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás értelmében helyesen és jogszabálysértés nélkül döntött az elsőfokú bíróság amikor azt állapította meg, hogy a felperes keresete az áfa-hiány megállapítását támadó részében alaptalan.A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felperes felhívta a figyelmet arra, hogy az adótörvények nem írnak elő olyan kötelezettséget, hogy az adózónak adatokat kellene gyűjteni az eladóról amiatt, hogy a számla tartalmi valódiságáról megbizonyosodjon, tekintettel arra is, hogy a kiállított készpénz-fizetési számlák formailag tökéletesek voltak. A felperes előadta, hogy az árut megkapta és kifizette, tehát a számla tartalmi valódisága nem lehetett kétséges számára, és ugyanezt ismerte el az alperes is akkor, amikor az adóalapot csökkentő tényezőket figyelembe vette. A felperesi megítélés szerint a számla érvényessége minden kétséget kizáró módon nem dőlt meg, így az alperesnek nem volt joga adóhiányt megállapítani, így a határozatot jóváhagyó ítélet sem törvényes. Az alperes ellenkérelmében indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az áfa-törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint adóalany az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára, illetőleg eredményére. Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, vagy számlát helyettesítő okmány.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak kell lennie.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az áfa-visszaigénylés jogszabályban írt feltételei a felperes tekintetében nem állottak fenn, ugyanis a felperes beszerzését igazoló számlák hitelesnek nem tekinthetők, valódiságuk megdőlt. A beszerzési tevékenység folytatása során az adóalany kockázati körébe tartozik az üzleti partner magatartásából eredő esetleges következmény. Amennyiben tehát az adózó a partnerétől olyan számlát kap, amely az áfa-visszaigénylés szempontjából igazolásra nem alkalmas, úgy az ebből folyó hátrányokat az adóalany kénytelen viselni.
A felperes szállítói közül a C. Bt. a cég- és adóhatósági nyilvántartásban nem szereplő, azaz nem létező társaság, így adóalanynak nem tekinthető. Ugyanez a helyzet az Sz. Bt. estében is, mivel a társaság felszámolás alatt áll és gazdasági tevékenységet nem folytat. K. László ellen adócsalás és egyéb bűncselekmények miatt büntetőeljárás folyik, és a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az illető olajjal nem rendelkezett, üzletet nem bonyolított, csupán díjazás ellenében számlát bocsátott ki. A rendelkezésre álló adatok alapján az is egyértelműen megállapítható, hogy a vitatott számlák kibocsátói nem felelnek meg az áfa-törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak.
A jogkövetkezmények tekintetében figyelembe kell venni, hogy az 1990. évi XCI. törvény 72. §-ának (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni, amelynek mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. A törvény 73. §-ának (1) bekezdése alapján az adóbírság mértéke csak kivételes méltánylást érdemlő körülmény fennállása esetén mérsékelhető, ha az adózó az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
Alappal utal az alperes ellenkérelmében arra, hogy a felperestől a gáz- és fűtőolaj-értékesítéssel kapcsolatban elvárható lett volna, hogy az általa nem ismert cégekkel ne lépjen kapcsolatba, különösen úgy, hogy a készpénzfizetésnek ad elsőbbséget, így az adóbírság mérséklésére nem volt ok.
Nincs jelentősége annak sem, hogy K. László ellen a büntetőeljárás még folyamatban van, hiszen a közokiratba foglalt vallomása egyértelműen bizonyítja, hogy olajjal nem rendelkezett és üzletet nem bonyolított.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.1.27.952/1995. sz.)