adozona.hu
AVI 1996.12.150
AVI 1996.12.150
Az adózás rendjéről szóló törvény tárgyi hatálya és ehhez kapcsolódóan az adóhatóság hatásköre a költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárások egészére csak akkor terjed ki, ha az azokat megállapító külön jogszabályok másként nem rendelkeznek. Ha a költségvetési támogatást az adóalany a jogosultságot megállapító államigazgatási határozat alapján igényli, az adóhatóság nem állapíthatja meg a jogosultság hiányát, ellenőrzési jogkörét csak a külön jogszabályban meghatározott korlátok között gyakorolhatja
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perbeli iratokból megállapítható tényállás szerint az alperes jogerős határozatában a felperes terhére 1993-ban agrárpiaci támogatás, 1994-ben reorganizációs és agrárpiaci támogatás címen összesen 2 812 000 Ft adóhiányt állapított meg, és ennek következtében adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
Kötelezte továbbá 150 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére is annak okán, hogy az 1994. október 27-i kamatvisszatérítést igénylő lapon helytelenül tüntette fel az esedékesség hón...
AVI 1996.12.150 Az adózás rendjéről szóló törvény tárgyi hatálya és ehhez kapcsolódóan az adóhatóság hatásköre a költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárások egészére csak akkor terjed ki, ha az azokat megállapító külön jogszabályok másként nem rendelkeznek.
Ha a költségvetési támogatást az adóalany a jogosultságot megállapító államigazgatási határozat alapján igényli, az adóhatóság nem állapíthatja meg a jogosultság hiányát, ellenőrzési jogkörét csak a külön jogszabályban meghatározott korlátok között gyakorolhatja [1990. évi XCI. tv 3. § (1) bek., Áe. 3. § (6) bek., és 55. §, 182/1993. (XII. 30.) Korm. rendelet 18. §, 29. § (1) és (2) bek.].
A perbeli iratokból megállapítható tényállás szerint az alperes jogerős határozatában a felperes terhére 1993-ban agrárpiaci támogatás, 1994-ben reorganizációs és agrárpiaci támogatás címen összesen 2 812 000 Ft adóhiányt állapított meg, és ennek következtében adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.Kötelezte továbbá 150 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére is annak okán, hogy az 1994. október 27-i kamatvisszatérítést igénylő lapon helytelenül tüntette fel az esedékesség hónapját.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, és tételesen támadta a többi mellett a mulasztási bírság kiszabására vonatkozó határozati rendelkezést is.
Az elsőfokú bíróság minkét fokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte az ítéletében, ugyanakkor az ítélet indokolása nem tartalmazza az elsőfokú bíróság álláspontját a mulasztási bírságot sérelmező kereset megalapozottságára vonatkozóan.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét a mulasztási bírságot megállapító határozati rendelkezést sérelmező részében elutasította.
Minthogy az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte, jóllehet indokot külön a mulasztási bírsággal kapcsolatos keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet ellen nem tüntetett fel, a megyei bíróság az alperesi határozat e rendelkezését a kifejtettek alapján a fellebbezési eljárásban is vitatottnak tekintette, és ezzel kapcsolatban az alperes fellebbezését alaposnak találta.
A perbeli iratokból ugyanis megállapítható, hogy a 33. számú igénylőlap helytelen kitöltése alapjául a felperes könyvelésében helytelenül feltüntetett kamatbefizetési időpontok szolgáltak. Mindezek alapján az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 74. §-a (13) bekezdésének a) pontja szerint a mulasztási bírság kiszabására megalapozottan került sor. A megállapítások cáfolatára a felperes eljárásban bizonyítékot nem szolgáltatott.
Alaptalan viszont az alperes fellebbezése az elsőfokú ítéletnek a mindkét fokú közigazgatási határozatot ezt meghaladó részében hatályon kívül helyező rendelkezést támadó részében.
Az Art. 3. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint az Art. tárgyi hatálya és ehhez kapcsolódóan az adóhatóság hatásköre a költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárások egészére csak abban az esetben terjed ki, ha az azokat megállapító külön jogszabályok másként nem rendelkeznek.
Az 1981. évi L törvény (Áe.</a>) 3. §-ának (6) bekezdése értelmében az ellenkező rendelkezés hiányában az adóigazgatási eljárásban is alkalmazandó Áe. 55. §-a alapján a közigazgatási szerv hatósági ellenőrzést csak a hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtása érdekében végezhet.
A felperes által igényelt támogatásokról a 182/1993. (XII. 30.) Korm. rendelet rendelkezett.
A Korm. rendelet 18. §-a értelmében a támogatást pályázat útján lehetett igényelni és a támogatás odaítéléséről az ott felsorolt minisztériumok képviselőiből alakult tárcaközi bizottság döntött.
A Korm. rendelet 29. §-ának (1) és (2) bekezdése az Art. tárgyi hatályát és ezzel összefüggésben az alperes hatósági hatáskörét a juttatható költségvetési támogatásokra vonatkozóan leszűkítette, kimondva azt, hogy csak a támogatási feltételek be nem tartása vagy csak részleges teljesítése, illetőleg a támogatás rendeltetésétől eltérő felhasználása minősül jogosulatlanul igénybe vett állami támogatásnak, és kizárólag e körben irányadóak az Art. rendelkezései.
Ebből következően tehát az alperes hatásköre is kizárólag e feltételek meglétének vizsgálatára szorítkozhatott volna, következésképpen magának a támogatás odaítélésének a jogszerűsége, illetőleg a tárcaközi bizottság határozatában foglaltaknak megfelelő igénylését az adóhatóság nem vizsgálhatta felül.
A felperest egy jogerős államigazgatási határozat jogosította fel a támogatás igénylésére, amely jogerős államigazgatási határozatot a tárcaközi bizottság hozott meg.
Az abban foglaltak felülvizsgálatára tehát a Korm. rendelet szűkítő rendelkezése értelmében az adóhatóságnak nem volt hatásköre.
Abban az esetben, ha az ellenőrzés során a támogatásra való jogosultsággal kapcsolatban az adóhatóságnak aggálya merül fel, csak az Áe. 7. §-ának (1) bekezdése szerinti intézkedés meghozatalára kerülhetett volna sor, amelynek eredményeként a tárcaközi bizottság dönthet esetlegesen saját határozatának az Áe. 61. §-ában szabályozott keretek közötti saját hatáskörben történő felülvizsgálatáról.
A kifejtettekre tekintettel tehát az alperes hatáskör hiányában állapította meg azt, hogy a felperes a támogatást jogosulatlanul vette igénybe, következésképpen annak visszatérítésére is törvénysértően kötelezte a felperest.
A kifejtettek alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdését alkalmazva részben a rendelkező rész szerint megváltoztatta.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.21.255/1995. sz.)