adozona.hu
AVI 1996.12.149
AVI 1996.12.149
A közvetített szolgáltatás és a mellékszolgáltatás elhatárolása az áfa-kötelezettség megállapítása szempontjából [1989. évi XL. tv 7. § (2) bek., 30. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi kft. az A. Kereskedelmi Betéti Társaság jogutódja. A betéti társaság tevékenységi köre import-, illetve hazai osztályozású szén nagykereskedelmi értékesítése. A vevők megrendelése alapján a felperes gondoskodik a tüzelőanyag vasúton történő leszállításáról is. A fuvarozást a MÁV végzi a felperes megbízása szerint, a fuvardíjat a MÁV felé a felperes teljesíti, míg a megrendelők a felperesnek vasúti átlagfuvardíjat fizetnek. Az elsőfokú adóhatóság 1991. és 1992. adóévre vonatkozóan ...
AVI 1996.12.149 A közvetített szolgáltatás és a mellékszolgáltatás elhatárolása az áfa-kötelezettség megállapítása szempontjából [1989. évi XL. tv 7. § (2) bek., 30. §]
A felperesi kft. az A. Kereskedelmi Betéti Társaság jogutódja. A betéti társaság tevékenységi köre import-, illetve hazai osztályozású szén nagykereskedelmi értékesítése. A vevők megrendelése alapján a felperes gondoskodik a tüzelőanyag vasúton történő leszállításáról is. A fuvarozást a MÁV végzi a felperes megbízása szerint, a fuvardíjat a MÁV felé a felperes teljesíti, míg a megrendelők a felperesnek vasúti átlagfuvardíjat fizetnek. Az elsőfokú adóhatóság 1991. és 1992. adóévre vonatkozóan adóellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek eredményeképpen - korábbi határozatát módosítva - határozatával 3 037 000 Ft adóhiányt, 911 000 Ft adóbírságot és 776 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozat ellen, amelyet az alperes elutasított és határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Az elsőfokú adóhatóság 1993. évben ismételten adóellenőrzést tartott és határozatával 11 046 000 Ft adóhiány, 5 523 000 Ft adóbírság és 916 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezése folytán az alperes az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
A felperes a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata érdekében kereseteket nyújtott be. A városi bíróság az alperes keresetekkel támadott határozatait egy eljárásban vizsgálta felül és a felperes kereseti kérelmeit elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes általános forgalmiadó-kötelezettségének megállapítása során az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. tv (a továbbiakban: áfa-tv) 7. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni, mivel a felperes által végzett tevékenység közvetített szolgáltatásnak minősül.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a helyesen megállapított tényállás és az abból levont jogi következtetés alapján, ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az áfa-tv 30. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott mellékszolgáltatást a felperes mint adóalany csak abban az esetben teljesíthette volna, ha a szolgáltatást maga nyújtja.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen. Álláspontja szerint a közigazgatási határozatok, valamint az első- és másodfokú bíróság ítélete törvénysértő, mert nem a Ptk. 379. §-a (1) bekezdésének megfelelően minősítette a felperes által kötött szerződéseket. Vitatta, hogy a Ptk. 278. §-ának (4) bekezdése alapján kizárólag a saját maga által végzett szolgáltatás minősülhetne mellékszolgáltatásnak, az áfa-tv 7. §-a, illetőleg 30. §-a ilyen feltételt nem tartalmaz. Az első- és másodfokú bíróság által megállapított tényállás nem került teljes körűen feltárásra, ezért az ítéletek megalapozatlanok, a jogerős határozat megsérti a Pp. 125. §-ának (2) bekezdését és a 128. §-át is.
Az alperes ellenkérelmében az első- és másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően állapította meg a tényállást, és helyesen járt el, amikor a szerződést nem annak elnevezése, hanem tartalma szerint bírálta el. Az áfa-tv 7. §-ának (2) bekezdése szerint minősíthető a felperes által kötött szerződés, mivel a szolgáltatást saját nevében és más javára nyújtotta. Az általános forgalmiadó-kötelezettség megállapítása tekintetében a számlának kivételezett és megkülönböztető jelentősége van, a felperes által nyújtott számla pedig önállóan tartalmazta a fuvar költségeit, így az csak közvetített szolgáltatásnak minősülhet.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát - az elsőfokú adóhatóság határozatára kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak is azt kellett megvizsgálnia, hogy a felperes által teljesített szolgáltatás az áfa-tv 7. §-ának (2) bekezdésében meghatározott közvetített szolgáltatásnak, vagy a 30. §-ban meghatározott mellékszolgáltatásnak minősül-e.
Az áfa-tv 7. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy azt az adóalanyt, aki - az idegenforgalmi szolgáltatás kivételével - a saját nevében más javára szolgáltatást közvetít - ideértve a szellemi alkotáshoz fűződő és más vagyoni jogok forgalmazását - egyidejűleg a szolgáltatás igénybevevőjének és nyújtójának is kell tekinteni (közvetített szolgáltatás). Az áfa-tv 30. §-a szerint ha az adóalany terméke értékesítéséhez vagy szolgáltatása teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó (így különösen: csomagolási, raktározási, fuvarozási, rakodási) szolgáltatást (mellékszolgáltatást) is nyújt, annak ellenértéke után az adót a termékre, illetve szolgáltatásra vonatkozó adókulcs figyelembevételével kell meghatározni.
Az adózás rendjéről szól 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. E rendelkezés figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felek olyan atipikus, vegyes szerződést kötöttek, amely alapján a teljesítés lényegéhez tartozott a terméknek a felek megállapodásában megjelölt helyen történő kiszolgáltatása is.
A felek szerződési akaratát értelmezve megállapítható, hogy a felperes által eladott termék a megrendelők számára csak és kizárólag abban a teljesítési módba jelent a szerződési akaratnak megfelelő szolgáltatást, amikor a dolog tulajdonjogának átruházásán kívül az adásvétel tárgyát meghatározott helyen szolgáltatja át a felperes a megrendelőnek. Ebből következik, hogy a felperes által vállalt fuvarozási tevékenység szorosan kapcsolódik a termék tulajdonjogának átruházásához, ezért az mellékszolgáltatásnak tekinthető és az áfa-tv 30. §-a szerint értékelhető. A felperes a 30. §-ban meghatározott mellékszolgáltatást nyújtotta, mivel a fuvarozási szolgáltatás a termék értékesítéséhez közvetlenül kapcsolódott, azt a szerződés alapján köteles volt teljesíteni, mint a főszolgáltatás nélkülözhetetlen velejáróját.
A felek szerződési akaratának minősítése mellett érdektelen, hogy a szerződéssel kapcsolatosan a számlán a szolgáltatás díját milyen árkalkulációval és milyen módon tünteti fel a felperes.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperesnek azzal az álláspontjával, hogy az általános forgalmiadó-kötelezettség megállapításának döntő eleme a számla. Ez azonban nem rontja le az Art.-nek azt a szabályát, hogy a szerződéseket tartalmuk szerint kell elbírálni. Tekintettel arra, hogy az árképzésre vonatkozóan hatályos rendelkezések nem tartalmaznak kötelező előírásokat, a felperes által kiállított számla nem változtatja meg a felperesi kft. és a megrendelői között létrejött szerződéses viszonyt, amely arra irányult, hogy a felperes meghatározott termékmennyiséget, meghatározott helyen a megrendelő részére átadjon.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a másodfokú bíróságnak a mellékszolgáltatás teljesítésével kapcsolatos azt az állásfoglalását, hogy mellékszolgáltatás nyújtásáról akkor van szó, ha az adóalany azt maga nyújtja. A másodfokú bíróság álláspontja kizárná a teljesítési segéd, illetőleg más szerződési formák esetében az alvállalkozó igénybevételét is, mely a Ptk. rendelkezéseivel ellentétes jogértelmezéshez vezetne.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.3391/1996. sz.)