adozona.hu
AVI 1996.12.146
AVI 1996.12.146
Az építési általános forgalmiadó-visszaigénylés törvényi feltételeinek megvalósulásához a jogosultság fennállásának és annak érvényesítése együtt szükséges [1991. évi XL. tv 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes apja, majd ezt követően a felperes az Á. VII. kerület 1005. szám alatti lakóház építésével kapcsolatos általános forgalmi adót igényelt vissza. A felperes az 1992. szeptember 2. napján kelt ajándékozási szerződéssel szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, melyen lakóház és egyéb építmények építkezése folyt. Az építmény 42,61 %-a minősül lakóépületnek. A felperes apja két alkalommal igényelt vissza építési általános forgalmi adót, 1992. december 14. napján, majd 1993. március 1. nap...
AVI 1996.12.146 Az építési általános forgalmiadó-visszaigénylés törvényi feltételeinek megvalósulásához a jogosultság fennállásának és annak érvényesítése együtt szükséges [1991. évi XL. tv 51. § (1) bek.].
A felperes apja, majd ezt követően a felperes az Á. VII. kerület 1005. szám alatti lakóház építésével kapcsolatos általános forgalmi adót igényelt vissza. A felperes az 1992. szeptember 2. napján kelt ajándékozási szerződéssel szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, melyen lakóház és egyéb építmények építkezése folyt. Az építmény 42,61 %-a minősül lakóépületnek. A felperes apja két alkalommal igényelt vissza építési általános forgalmi adót, 1992. december 14. napján, majd 1993. március 1. napján 714 392 Ft összegben. A felperes három utalvánnyal összesen 251 361 Ft általános forgalmiadó-visszatérítésben részesült, a kérelmet 1993 decemberében terjesztette elő. A névazonosságra tekintettel az adóhatóság a felperes által előterjesztett kérelmet az apa visszaigénylésével azonos szempontok alapján bírálta el, majd az ellenőrzés során észlelte, hogy különböző személyekről van szó. A számlákat szétválogatták és az adóhatóság külön állapította meg a felperest, illetőleg az apját illető összegek mértékét. Mivel megállapítást nyert, hogy a felperes nagyobb összegű visszatérítésben részesült mint amire jogosult lett volna, az elsőfokú adóhatóság 105 787 Ft általános forgalmiadó-hiány és 10 409 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az alperes a felperes fellebbezésére határozatával az elsőfokú határozatot akként módosította, hogy a felperes fizetési kötelezettségét 97 959 Ft adókülönbözetre, valamint 9639 Ft késedelmi pótlékra szállította le. A határozat indokolása szerint az 1993. december 28. napján benyújtott kérelem folytán a felperes a törvény szerint jogosult a megfizetett adó összege 60%-ának visszaigénylésére, a korábbi 1992. évben hatályos általánosforgalmiadó-törvény szerinti 100%-os mérték helyett. A magasabb mértékű jogosultság ugyanis a törvény alapján csak az 1993. január 1. napján folyamatban lévő adóvissza-igénylési ügyekben alkalmazható.A felperes keresetében a közigazgatási határozat megváltoztatását kérte. Az elsőfokú bíróság az alperes módosított határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás szerint a felperes, aki 1992. szeptember 2. napján kötött ajándékozási szerződést apjával, és ehhez a Pénzintézeti Központ hozzájárulását 1993 februárjában szerezte meg az érvényes szerződés folytán az ajándékozási szerződés írásba foglalásának időpontjától ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonossá vált. Rajta kívül álló okok miatt így az engedélyezési kötelezettség, a közigazgatási eljárás ügyintézési határideje folytán, csak 1993. évben került abba a helyzetbe, hogy az adóhatóság felé a szükséges okiratok birtokában általános forgalmiadóvisszatérítés iránti igényét előterjeszthesse. Az 1992. évben hatályos áfa-törvény, valamint az 1993. évre vonatkozó törvény azonban az adó-visszaigénylési jog gyakorlása szempontjából nem tekinti kizártnak az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos igényét, hiszen az 1993-as adóévre elegendő volt e vonatkozásban a bejelentési kérelem másolatának benyújtása is, míg 1992-es adóévre a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését igazolni nem kellett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszabály nem követeli meg azt sem, hogy az építési engedély a visszaigénylő nevére szóljon, ezáltal a visszaigénylés szempontjából nem tekinthető kizáró oknak, ha 1992. évben az építési engedély a felperes apja nevére szólt. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint tehát az 1992. visszaigénylési szabályok szerint a felperes jogosult volt adó visszaigénylésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett és annak megváltoztatását, valamint a felperes keresetének elutasítását kérte. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás értelmében, mivel a felperes kérelmét 1993 decemberében terjesztette elő és a törvény értelmében a kérelem új ügyként bírálandó el, ezért reá az áfa-törvény 78. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltak az irányadók, vagyis a megfizetett adó összegének csupán 60%-át igényelhette vissza.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy az adóhatóság a visszaigénylési kérelmet csak akkor fogadta el, amikor az elbíráláshoz szükséges valamennyi okirat rendelkezésre állt. A felperes a kérelmet benyújtotta, azt azonban rögtön iktatás nélkül visszaadták arra hivatkozással, hogy hiányzik a tulajdonilap-másolat, az építési engedély, amely a felperes nevére szól. A felperes megítélése szerint az alperes nem lehetett tévedésben akkor, amikor részére utalta vissza a 100%-os mértékű összeget, tehát nem hihette azt, hogy az apjáról van szó, mivel a határozaton az alperes bélyegzője szerepel "az áfa elszámolva" toldattal. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az 1991. évi XL. törvény 51. §-ának (1) bekezdése szerint az adó-visszaigénylés feltétele az előzetesen felszámított adó összegét igazoló, a visszaigénylő nevére kiállított számlák, illetve termékimport esetén az adó megfizetését igazoló okiratok, valamint lakás építése, bővítése esetén az építési engedély, egyéb esetekben pedig az elvégzendő munkára vonatkozó előzetes költségvetés adóhatósághoz történő benyújtása.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint, ha e törvényt vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az 1957. évi IV. törvény 13. §-ának (1) bekezdése szerint az államigazgatási eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára vagy hivatalból indul.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes áfa-visszaigénylési jogosultsága 1992. szeptember 2. napján megnyílt. Tény ugyanakkor az is, hogy a visszaigénylésre csak az erre vonatkozó kérelem benyújtása alapján kerülhet sor. A felperes a kérelmet 1993 decemberében terjesztette elő joghatályosan, és ezt a kérelmet az adóhatóság új ügyként volt köteles elbírálni. A kérelem benyújtásának időpontjára figyelemmel a felperes csupán a megfizetett adó összegének 60%-át igényelhette vissza jogszerűen.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben utal arra, hogy a kérelmet korábban nyújtotta be és ezt a tényt szükség esetén bizonyítani is tudja. A felperes ugyanakkor nem jelölte meg a kérelem benyújtásának pontos időpontját, de a rendelkezésre álló adatok alapján az megállapítható, hogy a kérelem iktatás nélküli visszaadására a törvényben előírt feltételek hiánya miatt került sor. A késedelem oka feltehetőleg az, hogy a felperes 1992. évben nem rendelkezett hiánytalanul a kérelem benyújtásának törvényi feltétele szerinti okiratokkal, amint erre az alperes ellenkérelmében helyesen utal.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az alperes azon álláspontjával is, hogy az építési általános forgalmiadó-visszaigénylés törvényi feltételek szerinti megvalósulásához a jogosultság fennállása és annak érvényesítése együtt szükséges. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperesnek nem volt az adó visszaigénylésre vonatkozó államigazgatási ügye az 1992. évi LXXIV. törvény hatálybalépésekor, így az ő tekintetében a törvény átmeneti rendelkezései nem alkalmazhatóak, ezért csupán a megfizetett adó összegének 60%-át igényelhette vissza. A felperes a hatósági akadályok elhárulását követően több mint nyolc hónappal nyújtotta be áfa-visszaigénylési kérelmét.
Mindezekre tekintettel az adóhatósági döntések jogszerűek, ezért a felperes keresetét el kellett utasítani. A felperes a felülvizsgálati kérelemben nem tudott olyan jogszabálysértést felhozni, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasította és a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.913/1995. sz.)