adozona.hu
AVI 1996.12.144
AVI 1996.12.144
Ha az adózó a gépjármű kizárólagos üzemi célú használatát nem tudja igazolni, értékcsökkenés elszámolására nem jogosult (1989. évi XLV. tv 1. sz. mell. III. pont, 2. sz. mell. II/2/e. pont).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyéni vállalkozó felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1993. február 3-tól 1993. április 29-ig végzett ellenőrzést, melynek során többek között megállapította, hogy a felperes az 1991. május 15-én vásárolt Opel személygépkocsit állóeszközként nyilvántartásba vette és 1991. évre - gyorsított amortizáció címén - költségként 500 000 Ft-ot számolt el, ugyanakkor a gépkocsi használatáról útnyilvántartást nem vezetett, hanem 500 km utat számolt el havonta. A felperes 1992. évben ugyanezen gépkocsi...
AVI 1996.12.144 Ha az adózó a gépjármű kizárólagos üzemi célú használatát nem tudja igazolni, értékcsökkenés elszámolására nem jogosult (1989. évi XLV. tv 1. sz. mell. III. pont, 2. sz. mell. II/2/e. pont).
Az egyéni vállalkozó felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1993. február 3-tól 1993. április 29-ig végzett ellenőrzést, melynek során többek között megállapította, hogy a felperes az 1991. május 15-én vásárolt Opel személygépkocsit állóeszközként nyilvántartásba vette és 1991. évre - gyorsított amortizáció címén - költségként 500 000 Ft-ot számolt el, ugyanakkor a gépkocsi használatáról útnyilvántartást nem vezetett, hanem 500 km utat számolt el havonta. A felperes 1992. évben ugyanezen gépkocsi tekintetében 400 800 Ft-ot számolt el gyorsított amortizáció címén, útnyilvántartás vezetése mellett.Az elsőfokú adóhatóság 1993. július 25-én kelt határozatával a felperes terhére - a vizsgált időszakra - 482 732 Ft adókülönbözetet állapította meg és őt annak valamint 240 000 Ft bírság 147 000 Ft késedelmi pótlék és 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, rámutatva - többek között -, hogy a felperes 1991. évre jogellenesen számolt el 500 000 Ft amortizációs költséget, mert az 1989. évi XLV. törvény II. számú mellékletének III/5/a pontja ezt nem tette lehetővé. Az 1992. évet illetően sem látott lehetőséget az elsőfokú adóhatóság az Opel személygépkocsi tekintetében 400 800 Ft amortizációs költség elszámolására az 1991. évi XC. törvény 1. számú mellékletének B/2/3. pontjában írtakra figyelemmel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot a személyi jövedelemadó-hiány és járulékai tekintetében helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és az 1991. és 1992. évekre terhére megállapított személyi jövedelemadó-hiány és járulékainak a törlését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az 1991. és 1992. évi személyi jövedelemadó-hiány és járulékai vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte, mivel a hiányos útnyilvántartás és a tanúvallomások adataira támaszkodva mérlegelés útján megállapította, hogy a felperes az Opel személygépkocsit 1991. évben üzleti célra - jövedelemszerző tevékenységéhez - használta, így jogosult volt gyorsított értékcsökkenési leírás alkalmazására.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az elsőfokú eljárási illeték és perköltség összegét illetően megváltoztatta, de a per főtárgya tekintetében - az indokolás módosításával - helybenhagyta.
A másodfokú ítélet indokolásában foglaltak szerint a bíróság megállapította, hogy a felperes az Opel személygépkocsi tekintetében 1991. évben szabályszerű útnyilvántartást nem vezetett, a naplófőkönyvben pedig minden hónapban 500 km vélelmezett útnak megfelelő díjat számolt el. Ez esetben külön értékcsökkenési elírás elszámolására nem volt jogosult, ezáltal 1991. és 1992. évben gyorsított értékcsökkenési leírást sem alkalmazhatott. Az Opel kadett személygépkocsi után elszámolt gyorsított értékcsökkenési leírással kapcsolatos, a személyi jövedelemadó és járulékainak törlése iránt előterjesztett keresetet így a másodfokú bíróság alaptalannak, egyéb költségelszámolást illetően viszont alaposnak találta. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét eltérő indokok alapján helybenhagyta, tekintettel arra, hogy a felperes adóhiánya különböző adónemekből tevődik össze, az adók egymással is összefüggnek és az adóhiány képezi a járulékok számításnak az alapját.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek teljes egészében helyt adó határozat hozatalát kérve. Előadta, hogy a másodfokú bíróság az ügyben 1989. évi LXV. törvény költségelszámolási szabályainak téves értelmezésével jogszabálysértően jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által alkalmazott értékcsökkenési leírás nem volt jogszerű, ugyanis a felperes a jogszabálynak megfelelő útnyilvántartással rendelkezett, ezért az 1989. évi LXV. törvény 1. számú mellékletének III/2. pontja alapján jogosult volt gyorsított értékcsökkenési leírás alkalmazására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a kiegészített jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 1. számú mellékletének III. pontja rendelkezik az egyes költségek elszámolásának szabályairól. Ezen belül az 1. és 2. pont teszi lehetővé értékcsökkenési leírás, illetőleg gyorsított értékcsökkenési leírás alkalmazását, kimondva, hogy a magánszemély a saját tulajdonában lévő állóeszköz beszerzési költségeit évenkénti értékcsökkenési leírással számolja el. Állóeszköznek a törvény a kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt járművet minősíti, kimondva, hogy üzemi (üzleti) célt szolgál az a jármű, amelyet a magánszemély kizárólag azzal a tevékenységgel kapcsolatban használ, amelynek bevételeit és költségeit a melléklet szabályai szerint számolja el.
Ezzel összefüggésben a 2. számú melléklet III/2/e pontja azt is előírja, hogy az adózónak a gépjármű használatáról -amennyiben annak költségeit havi 500 km-t meghaladóan kívánja elszámolni - nyilvántartást kell vezetni. A törvény előírása szerint minden gépjármű részére külön útnyilvántartást kell nyitni. Az útnyilvántartásban - többek között - fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá - amennyiben a norma szerinti üzemanyagköltséget számolják el - az üzemanyagnormát.
A felperes - ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott - 1991. évben szabályszerű útnyilvántartást a tulajdonát képező Opel személygépkocsi tekintetében nem vezetett, mert az általa becsatolt útnyilvántartáson a gépjármű típusa és forgalmi rendszáma feltüntetésre nem került. Ennek eredményeként a felperes útnyilvántartással igazolni nem tudta, hogy a perbeli járművet kizárólag vállalkozási célból használta, különös tekintettel arra, hogy egyidejűleg egy LADA típusú személygépkocsival is rendelkezett. A kizárólag vállalkozási célú használat útnyilvántartás helyett tanúvallomással vagy egyéb bizonyítékkal nem igazolható.
Mivel a felperes a perbeli gépjármű kizárólagos üzemi célú használatát nem igazolta, így az vállalkozása szempontjából nem minősíthető állóeszköznek, arra a felperes 1991-ben - jogszabályi feltételek hiányában - értékcsökkenést jogszerűen nem számolhatott el költségként. A felperes az Opel gépkocsi tekintetében 1992. évben vezetett útnyilvántartást, azonban gyorsított értékcsökkenési leírást ebben az évben sem alkalmazhatott jogszerűen, mert az 1992. évben hatályos, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 1. számú mellékletének II/3. pontja értelmében a felperes 1992. évben a gyorsított elszámolási módot csak akkor alkalmazhatott volna, ha annak alkalmazását 1991. évben már jogszerűen megkezdi.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.125/1995. sz.)