adozona.hu
AVI 1996.11.136
AVI 1996.11.136
Az eljárási kérdésben hozott vámhatározat érdemi döntésnek nem tekinthető, így ellene bírósági felülvizsgálatnak nincs helye (1957. évi IV. tv. 72. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a vámhivatal határozata ellen fellebbezést nyújtott be, amelyet az alperes 1994. november 10-én kelt határozatával elkésettség miatt - jogerősen elutasított.
Az alperesi határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz. Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja, illetőleg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Á...
Az alperesi határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz. Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja, illetőleg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyet a megyei bíróság végzésével elutasított és az elsőfokú bíróság végzését - indokai alpján - helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, kérve a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per tárgyalására történő utasítását.
A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 50. §-ának (2) bekezdését, illetve az 57. §-a (5) bekezdését az eljáró első- és másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta.
Az elsőfokú közigazgatási határozat ellen alkotmányos jogával élve fellebbezett a felperes, a fellebbezését 1993. szeptember 14-én vette kézhez. Az ezt igazoló tértivevényt azonban a posta a feladónak visszaküldte. A szeptember 14-én kézhez vett közigazgatási határozat ellen a felperes határidőben nyújtott be fellebbezést. Sérelmezte a felülvizsgálati kérelmében a felperes, hogy a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alkalmazása során tévedett az első- és másodfokú bíróság.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az alkotmány 50. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. A bíróság e tevékenységét határozza meg továbbá az alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése, amely szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.
Az alkotmány e rendelkezésének megvalósítását jelenti a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatáról szóló 1991. évi XXVI. törvény, amely az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. §-ának meghatározásával megállapítja, hogy az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva, ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik, az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. Az eljáró bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperes fellebbezését elkésettség okán elutasító közigazgatási határozat érdemi határozatnak minősül-e.
Az Áe. 42. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv az ügy érdeme mellett határoz az eljárás során eldöntendő kérdésekben is. Ilyen eljárási kérdésnek minősül annak eldöntése, hogy a fellebbezés határidőben érkezett-e vagy sem. Ennek megfelelően az elkésett fellebbezést az elkésettség okából elutasító közigazgatási határozat nem tekinthető érdemi határozatnak, ezért ellene az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése alapján nincs helye bírósági felülvizsgálatnak. A felperes és az alperes között folyó közigazgatási ügy érdemét tekintve vámhatósági ügy, amelynek érdemi eldöntését a vámhivatal határozata tartalmazza.
A bírósági gyakorlat következetes a tekintetben, hogy az eljárási kérdésben hozott közigazgatási határozat érdemi döntésnek nem tekinthető, ezért az 1957. évi IV. törvény 72. §-a értelmében, ellene bírósági felülvizsgálatnak nincs helye. E gyakorlat megfelel az alkotmány 57. §-a (5) bekezdésében, illetőleg az azt végrehajtó Áe.</a>- és Pp.</a>-rendelkezésekben foglalt törvényi feltételeknek.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az ügyben alkalmazott jogszabályok nem fedik le teljes mértékben az alkotmány 50. §-a (2) bekezdésében foglalt felhatalmazást, amely a közigazgatási határozatok törvényességének bírósági ellenőrzését tartalmazza. Mindaddig azonban, ameddig a vonatkozó jogszabályok, az Áe.</a> és a Pp.</a> rendelkezései változatlanok, a törvényes bírósági gyakorlat az érdemi közigazgatási határozatok felülvizsgálatára szorítkozhat.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem kapcsán megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Pp. 130. §-ának b) pontjára, a felperes sérelme bírósági hatáskör hiányában az Áe. 71. §-ának (1) bekezdésében foglalt felügyeleti intézkedés keretében orvosolható. A felperes a számára jogsértő közigazgatási határozat megváltoztatása, illetőleg megsemmisítése érdekében a határozatot hozó szerv felettes közigazgatási szervéhez fordulhat.
E mellett a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 13. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az ügyészség bírálja el azokat a törvényességi kérelmeket, amelyeket állampolgárok az államigazgatás törvénysértő határozatai ellen az ügyészséghez benyújtanak. Az ügyészség a törvénysértő közigazgatási határozat ellen az 1972. évi V. törvény 14. §-a értelmében óvást nyújthat be.
E jogorvoslati lehetőségek nyitva állnak a felperes részére az olyan közigazgatási határozat ellen, amelynek bírósági felülvizsgálatát az Áe. 72. §-a nem teszi lehetővé.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.089/1996. sz.)