adozona.hu
AVI 1996.11.133
AVI 1996.11.133
A becslési eljárás lefolytatásának nem feltétele az, hogy az eljárás megindulásakor valamennyi szükséges adat az adóhatóság rendelkezésére álljon. Elégséges, ha a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának meghatározására [1990. évi XCI. tv. 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott és az alperes határozatát az elsőfokú adóhatározatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás szerint a jogalap tekintetében a felperes keresete nem alapos. A könyvszakértői vélemény alátámasztja azt az alperesi álláspontot, amely szerint fennállottak a becslés alkalmazásának feltételei. Az összegszerűség vizsgálatára azonban az ítélet értelmében újabb adóhatósági...
AVI 1996.11.133 A becslési eljárás lefolytatásának nem feltétele az, hogy az eljárás megindulásakor valamennyi szükséges adat az adóhatóság rendelkezésére álljon. Elégséges, ha a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának meghatározására [1990. évi XCI. tv. 60. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott és az alperes határozatát az elsőfokú adóhatározatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás szerint a jogalap tekintetében a felperes keresete nem alapos. A könyvszakértői vélemény alátámasztja azt az alperesi álláspontot, amely szerint fennállottak a becslés alkalmazásának feltételei. Az összegszerűség vizsgálatára azonban az ítélet értelmében újabb adóhatósági eljárást kell lefolytatni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy fennállnak a becslési eljárás alkalmazásának feltételei. A szakvélemény részletesen kitér a felperes által elkövetett könyvelési hibákra és hiányosságokra, és ezeket az állításokat a felperes eredményesen nem tudta megcáfolni.A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Megítélése szerint nyomatékkal kell értékelni, hogy az alperes által vizsgált három adóév tekintetében csupán a középső adóévben tudott az alperesi vizsgálat felhozni egyetlen számlát mint a bizonylati fegyelem megsértésének tényét. A felperesi megítélés szerint, amennyiben törvényesnek minősíti a bíróság az alperes eljárását, úgy az adóhatóság bármikor és bárkivel szemben olyan helyzetbe kerülhet, hogy mindenféle konkrét bizonyíték nélkül az eljárás során olyan tartalmú megállapításokra juthat, amelyek alkalmasak az adózó elmarasztalására. A felperes álláspontja szerint nincs törvényes lehetőség arra, hogy az adóvizsgálat során egy adóévben egyetlen számla kapcsán feltárt körülmény kiterjesztésre kerüljön az adóeljárásban vizsgálat alá vont teljes időszak tekintetében, másrészt pedig a vizsgálat során szerezze be az adóhatóság azokat az adatokat, amelyekből terhelő következtetéseket von le. A felperes álláspontja szerint az adóhatóságnak az adóeljárás megindulásakor birtokában kell lenni azoknak az adatoknak és tényeknek, amelyekre figyelemmel a becslési eljárás lefolytatására sor kerül.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 60. §-ának (1) bekezdése értelmében becslés alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására.
Helyesen mutat rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a könyvszakértői vélemény a felperes bevallott jövedelmének, a jövedelmezőségi adatoknak az alperes által kimutatott alapanyag-beszerzési és értékesített késztermék-mennyiségi adatainak a felperes által le nem könyvelt tojásbeszerzésnek a vizsgálata alapján tette azokat a megállapításokat, amelyek igazolják a becslési eljárás alkalmazásának jogszerűségét. A szakvélemény részletezi azokat a könyvelési hibákat és hiányosságokat, amelyek a becslés lefolytatására indokot szolgáltatnak. A szakértői megállapításokat a felperes eredményesen nem tudta cáfolni. Az összegszerűség kérdésében ugyanakkor újabb adóhatósági eljárást kell lefolytatni, mivel a szakvélemény tanúsága szerint tévesek az adóhatóság számításai és a határozat ebben a vonatkozásban megalapozatlan.
Tévesen hivatkozik a felülvizsgálati kérelemben a felperes arra, hogy becslési eljárás lefolytatására kizárólag akkor kerülhet sor, ha az adóhatóság az eljárás megindulásakor valamennyi adat birtokában van. Valójában a becslési eljárás lefolytatására akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására. Az eljárás lefolytatásához tehát nem szükséges valamennyi tény és körülmény ismerete, csupán az a körülmény, hogy az adózó iratai nem a valós adatokat türközik. Alaptalanul hivatkozik a felperes arra is, hogy az adóhatóság csupán egyetlen számla alapján rendelete el több adóév vonatkozásában a becslési eljárás alkalmazását, hiszen a szakértői bizonyítás több szabályszegésre fényt derített.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben nem tudott olyan jogszabálysértést felhozni, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolttá tette volna. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasította és a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.870/1995. sz.)