adozona.hu
AVI 1996.11.132
AVI 1996.11.132
Az erre a célra rendszeresített és helyesen kitöltött formanyomtatványon benyújtott önellenőrzés akkor is szabályos, ha annak nyilvántartásba vétele elmaradt, feltéve, hogy az önellenőrzést az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül, de még az adóhatósági ellenőrzés megkezdését megelőzően nyújtotta be az adóalany (1990. évi CXI. törvény 42-44. §-a).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Megállapította, hogy az alperes törénysértően fogadta el a felperes által 1994. február 3-án az 1993-as évre beadott általános forgalmi adóra vonatkozó önrevíziót, tekintettel arra, hogy az önrevízióból nem volt megállapítható, hogy a felperes az 1993. év melyik hónapját kívánta önellenőrizni, s minthogy a felperes az önellenőrzést nyilvántartásba nem vette, nyilvántartás hián...
AVI 1996.11.132 Az erre a célra rendszeresített és helyesen kitöltött formanyomtatványon benyújtott önellenőrzés akkor is szabályos, ha annak nyilvántartásba vétele elmaradt, feltéve, hogy az önellenőrzést az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül, de még az adóhatósági ellenőrzés megkezdését megelőzően nyújtotta be az adóalany (1990. évi CXI. törvény 42-44. §-a).
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.Megállapította, hogy az alperes törénysértően fogadta el a felperes által 1994. február 3-án az 1993-as évre beadott általános forgalmi adóra vonatkozó önrevíziót, tekintettel arra, hogy az önrevízióból nem volt megállapítható, hogy a felperes az 1993. év melyik hónapját kívánta önellenőrizni, s minthogy a felperes az önellenőrzést nyilvántartásba nem vette, nyilvántartás hiányában az alperes jogszabályi felhatalmazás nélkül bontotta meg a felperes önrevíziójában érvényesített és visszaigényelt általános forgalmi adót az 1993-as adóév hónapjaira.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes által előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság a következők szerint találta alaposnak.
Az önellenőrzésre vonatkozó szabályokat az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 42-44. §-ai tartalmazzák.
E jogszabályi rendelkezések helyes értelmezéséből következően az erre a célra rendszeresített és helyesen kitöltött formanyomtatványon benyújtott önellenőrzés, amennyiben annak benyújtására az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül, de még az adóhatósági ellenőrzés megkezdését megelőzően kerül sor, szabályosnak tekintendő, és ennek nem feltétele az önellenőrzés nyilvántartásba vétele.
Az önellenőrzési nyilvántartás csupán ellenőrzési célokat szolgál, annak érdekében, hogy az adóhatóság az önrevízió ellenőrzése során annak helyességét és a pótlék kiszámítását felül tudja vizsgálni.
Mindezek alapján tehát, ha az önellenőrzés egyébként a jogszabályoknak megfelel, csupán annak nyilvántartásba vétele marad el, ez az adózó részéről kizárólag olyan adminisztratív mulasztásnak tekintendő, amely az önellenőrzés szabályosságára nem hat ki, és csak az Art. 75. §-ának (13) bekezdésében foglalt mulasztási bírság kiszabását vonhatja maga után.
Nem sértett tehát törvényt az alperes, amikor a felperes önellenőrzését szabályosnak tekintve a felperest terhelő adóhiány mértékét az általa szabályosan benyújtott önellenőrzésben jogosulatlanul visszaigényelni kívánt adó mértékének figyelembevételével határozta meg.
Nem ütközik továbbá jogszabályi rendelkezésbe az alperesnek az az eljárása sem, hogy a felperes önellenőrzési bevallásából kiindulva a visszaigényelt általános forgalmi adót a könyvelés adatai alapján hónapokra bontotta le.
Az Art. 51. §-ának (4) bekezdése alapján ugyanis az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni, és bizonyítani.
Ebben a körben az adóhatóságnak kötelessége az adózót nyilatkozat megtételére felhívni, azonban ennek hiányában a rendelkezésre álló adatok és bizonyítási eszközök igénybevételével kell döntenie.
A perbeli iratokból megállapíthatóan az adóellenőrzés során az adóhatóság felhívta a felperest az önellenőrzési nyilvántartás bemutatására.
A felperes a felhívásnak nem tett eleget, következésképpen az idézett jogszabályi rendelkezések alapján az alperesnek jogában állt a rendelkezésre álló bizonylatok és könyvelés adatai alapján az eredeti bevalláshoz viszonyítva megállapítani a visszaigénylés egyes hónapokra jutó összegeit.
Csupán megjegyzi a megyei bíróság, hogy az Art. 1. §-ának (5) bekezdése értelmében az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni, és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.
A felperes tehát nem alapíthat jogot arra, hogy törvényes kötelezettségét - az önellenőrzés nyilvántartásba vételét - elmulasztotta, és az adóhatósággal az adóellenőrzés során sem működött együtt.
A fenti indokok alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.21.037/1996. sz.)