adozona.hu
AVI 1996.11.130
AVI 1996.11.130
A számla tartalmáért a kibocsátó felel, azonban hibás számla esetén a felelősség kérdése nem tisztázható az adóhatóság és a számlát felhasználó adózó között fennálló közigazgatási jogviszony keretében [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás szerint az adólevonási jog gyakorlására a felperes jogosult volt. Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt. Rámutatott, hogy a számla kibocsátója nem létezik, így hiteles számláról nem beszélhetünk, tehát fiktív számla alapján a felperes jogellenesen élt az adólevonás jogával.
A megyei bíróság az elsőfokú ...
AVI 1996.11.130 A számla tartalmáért a kibocsátó felel, azonban hibás számla esetén a felelősség kérdése nem tisztázható az adóhatóság és a számlát felhasználó adózó között fennálló közigazgatási jogviszony keretében [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás szerint az adólevonási jog gyakorlására a felperes jogosult volt. Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt. Rámutatott, hogy a számla kibocsátója nem létezik, így hiteles számláról nem beszélhetünk, tehát fiktív számla alapján a felperes jogellenesen élt az adólevonás jogával.A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az adóhatóság az általános forgalmi adó visszaigénylésének ellenőrzése során csak azt köteles megállapítani, hogy az adózó jogosult volt-e a visszaigénylésre. A nem létező számla kibocsátótól származó bizonylat alapján nem lehet általános forgalmi adót visszaigényelni, ezért az adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor adóhiányt, adóbírságot állapított meg és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Megítélése szerint a megyei bíróság ítélete megalapozatlan. A felülvizsgálati kérelem utal a számla kibocsátójának felelősségére és a jóhiszemű vevő jogainak védelmére. A felperesi megítélés szerint az alperes nem teljesítette a tényállás felderítésére való kötelezettségét és nem vette figyelembe, hogy a felperes jóhiszeműen járt el. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az 1992. évi LXXIV. törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány. A törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint adóalany az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. A törvény 13. §-ának 16/b pontja alapján a számlának tartalmaznia kell a számla kibocsátójának nevét, címét és adóigazgatási azonosító számát is.
Helyesen mutat rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a számlának tartalmilag és alakilag meg kell felelnie a törvényi előírásoknak. A nem létező számla kibocsátótól származó bizonylat alapján nem lehet általános forgalmi adót visszaigényelni. A nem létező gazdasági társaság a törvény értelmében nem minősül az általános forgalmi adó szempontjából adóalanynak.
Az ítélkezési gyakorlat értelmében kizárólag olyan bizonylat alapján igényelhető vissza az előzetesen felszámított általános forgalmi adó, amelynek adatai hitelt érdemlőek. A felperes esetében helyesen állapította meg az adóhatóság, hogy a visszaigénylés feltételei nem állnak fenn maradéktalanul, így a döntések jogszerűek.
A törvény rendelkezései valóban a számlakibocsátó felelősségére utalnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy a nem létező társaság nevére kiállított számlát az adóhatóság köteles lenne elfogadni. A számlakibocsátó felelősségének tisztázására az adózó és a kibocsátó közötti polgári perben nyílik lehetőség, a felelősség kérdése az adózó és az adóhatóság közötti közigazgatási jogviszonyban nem bírálható el.
A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli számlák tartalmilag nem felelnek meg a törvényi követelményeknek, ezért helyesen változtatta meg a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, hiszen a felperes keresetét el kellett utasítani.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben nem tudott olyan jogszabálysértést bizonyítani, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.832/1995. sz.)