adozona.hu
AVI 1996.11.128
AVI 1996.11.128
Az esedékesség előtt történő áfa-visszaigénylés esetén szankciót alkalmazhat az adóhatóság függetlenül attól, hogy a visszaigényelt adót kiutalták-e vagy sem (1992. évi LXXIV. tv. 36. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A döntés ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította és mellőzte az alperes perköltség megfizetésére való kötelezését. Az indokolás szerint az esedékességi időpont előtt előterjesztett adóvisszaigénylés jogosulatlan volt, ezért az alperes törvényesen kötelezte a felper...
AVI 1996.11.128 Az esedékesség előtt történő áfa-visszaigénylés esetén szankciót alkalmazhat az adóhatóság függetlenül attól, hogy a visszaigényelt adót kiutalták-e vagy sem (1992. évi LXXIV. tv. 36. §).
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A döntés ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította és mellőzte az alperes perköltség megfizetésére való kötelezését. Az indokolás szerint az esedékességi időpont előtt előterjesztett adóvisszaigénylés jogosulatlan volt, ezért az alperes törvényesen kötelezte a felperes adóbírság megfizetésére. A törvény értelmében ugyanis a jogtalan visszaigénylés önmagában maga után vonja az adóbírság megfizetésére való kötelezést, függetlenül attól, hogy a visszaigényelt adó kiutalása megtörtént-e vagy sem.A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felülvizsgálati kérelem utal arra, hogy a felperes nem részletfizetéssel vásárolt a számlán kifizetett vételárként 974 000 Ft szerepel. A felperes adólevonási joga 1994. március 30. napján nyílt meg, mivel az eladó a számla szerint a teljes vételárat kiegyenlítettnek nyilvánította a számla kiállításának napján. Erre figyelemmel felperesi álláspont szerint az alperes nem állapíthatott meg a felperes terhére 1994. március hónapra 134 000 Ft adókülönbözetet, illetve az adókülönbözet jogosulatlan visszaigénylése után 67 000 Ft adóbírságot.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az 1992. évi LXXIV. törvény 36. §-a értelmében az adólevonási jog az adóalany nevére kiállított számlában megjelölt teljesítési időpontban keletkezik.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes által vásárolt tehergépjármű vételárából 672 000 Ft megfizetésére csak 1993. április 6. napján került sor, így a felperes adólevonási joga a vételárrész tekintetében csak 1993. április 6. napján nyílt meg, függetlenül attól, hogy az eladó részére milyen tartalmú számlát állított ki.
Helyesen mutat rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy az esedékességi időpont előtt 1993 márciusában előterjesztett adóvisszaigénylés jogosulatlan volt, így az alperes valóban jogszerűen kötelezte a felperest adóbírság megfizetésére. A törvény értelmében a jogtalan visszaigénylés önmagában maga után vonja az adóbírság megfizetésére történő kötelezést. A felperes adólevonási joga keletkezésének szempontjából a számla téves tartalma irreleváns, mint arra az alperesi ellenkérelem is utal, hiszen csupán annak van jelentősége, hogy az adóalany az ellenértéket megfizette-e az adólevonási jog gyakorlásának időpontjában.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem tudott olyan jogszabálysértést felhozni, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolttá tette vona. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasította, és a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.862/1995. sz.)