adozona.hu
AVI 1996.10.124
AVI 1996.10.124
Az adóhatóság nem köthet egyezséget az adózóval a késedelmi pótlék elengedése tárgyában [Áe. 38. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi részvénytársaság ellen 1992. évben csődeljárás folyt, amely csődegyezséggel végződött. A felperes az egyezségben kötelezettséget vállalt, hogy a hitelezők tőkeköveteléseit - többek között az alperesét is - kiegyenlíti, amennyiben kamatköveteléseiket elengedik.
A felperes csődeljárás során tett, 1992. július 9-én kelt egyezségi ajánlatából, az egyezségi tárgyalásról felvett jegyzőkönyvből és az ugyanekkor létrejött megállapodásból kitűnően az alperes 4 741 882 Ft-ban határozta meg...
AVI 1996.10.124 Az adóhatóság nem köthet egyezséget az adózóval a késedelmi pótlék elengedése tárgyában [Áe. 38. § (1) bek.].
A felperesi részvénytársaság ellen 1992. évben csődeljárás folyt, amely csődegyezséggel végződött. A felperes az egyezségben kötelezettséget vállalt, hogy a hitelezők tőkeköveteléseit - többek között az alperesét is - kiegyenlíti, amennyiben kamatköveteléseiket elengedik.A felperes csődeljárás során tett, 1992. július 9-én kelt egyezségi ajánlatából, az egyezségi tárgyalásról felvett jegyzőkönyvből és az ugyanekkor létrejött megállapodásból kitűnően az alperes 4 741 882 Ft-ban határozta meg a felperes adótartozását azzal, hogy a késedelmi pótlék elengedéséről az erre irányuló kérelem benyújtását követően fog dönteni, a kérelemben foglaltaknak megfelelően.
A felperes arra hivatkozással kérte a késedelmi pótlék méltányosságból történő elengedését, hogy a csődegyezségben vállalt ütemezés szerint adótartozását megfizette és folyó adófizetési kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes kérelmének részben helyt adott és l 604 697 Ft-tal mérsékelte a késedelmi pótlék összegét.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. szeptember 9-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási szerv döntését. Határozata indokolásában utalt arra, hogy az adóhatóság a csődegyezség keretében akként nyilatkozott, hogy a pótlék elengedéséről a méltányossági kérelem benyújtását követően dönt, e nyilatkozat azonban nem tartalmaz kötelezettségvállalást a döntés tartalmáról.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását, a csődegyezséghez kapcsolódó késedelmi pótlék teljes összegének elengedését.
A városi bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a felperes a csődegyezséghez kapcsolódó késedelmi pótlék elengedésére irányuló méltányossági kérelmének teljes egészében helyt adott, ítéletének indokolásában az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (6) bekezdésére és 82. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a csődegyezség nem értelmezhető másként, mint hogy az alperes a késedelmi pótlék teljes elengedésére tett ígéretet meghozandó határozatában. A bíróság álláspontja szerint olyan kivételes méltánylást érdemlő körülmények álltak fenn, amelyek az Art. 1. §-ának (2) bekezdése értelmében lehetőséget adnának arra, hogy az adóhatóság a felperest terhelő pótlékot elengedje. Az alperes határozata ezért jogszabályt sértett, amikor a csődegyezségi tárgyaláson tett nyilatkozatát megváltoztatta.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a felperes keresetét elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő. Az Art. 82. §-ának (3) bekezdése értelmében a méltányossági kérelem elbírálása során az alperes kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékelte a tőketartozás megfizetését, erre figyelemmel a csődegyezségben részt vett hitelezők által nyújtott kedvezménnyel arányosan mérsékelte a késedelmi pótlékot. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes csődegyezség keretében késedelmi pótlékra tett nyilatkozata nem jelentheti azt, hogy egy jövőben hozott közigazgatási határozat tartalmát korábbi megállapodásban határozzák meg. Ezzel valójában a hatósági jogkört vonták volna el a felek a közigazgatási szervtől.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a csődegyezséget betartva, a tőkekövetelést minden hitelező részére kiegyenlítette és ezután az alperes kivételével valamennyi hitelező tartotta magát az egyezségi megállapodáshoz és eltekintett a teljes kamatköveteléstől. Az alperes ezzel szemben végzett egy számítást arra, hogy a többi hitelező esetében az elengedett kamat hány százaléka volt a tőkének, és miután ennek eredményeként azt állapította meg, hogy ez az arány 23,4% volt, a kamatkövetelést ennek megfelelően mérsékelte. Álláspontja szerint az egyezség utólagos megváltoztatásának sem a lehetősége, sem a joga nem illeti meg egyik hitelezőt sem. A bíróság által jóváhagyott csődegyezség figyelmen kívül hagyásával az alperes megsértette a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdését és 5. §-ának (1) és (2) bekezdéseit.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását kérte. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem állapított meg javára elsőfokú és fellebbezési eljárási költséget. A Pp. 75. §-ának (2) és (4) bekezdésére hivatkozással előadta, hogy képviselője az első- és másodfokú eljárás során négy alkalommal jelent meg a tárgyaláson személyesen úgy, hogy Budapestről Szegedre hivatali gépkocsit vett igénybe. Ezért a készkiadások figyelembevételével kérte perköltség megállapítását.
Az indokolás szerint a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy létrejöhetett-e a csődeljárásban egyezség a felperes és az alperes között a késedelmi pótlék elengedése tárgyában, illetőleg az alperes méltányossági eljárás keretében - a csődegyezségre tekintettel - hozott határozata törvénysértő-e.
Az Áe. 38. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a jogszabály elrendeli vagy az ügy természete megengedi, az államigazgatási szervnek a döntés előtt meg kell kísérelnie egyezség létrehozását.
Az Áe.</a> egyezségre vonatkozó idézett rendelkezése értelmében olyan államigazgatási ügyekben van lehetőség egyezség létrehozására, amelyben több, ellenérdekű ügyfél szerepel. Egyezséget az államigazgatási ügy ellenérdekű ügyfelei köthetnek egymással, ha anyagi jogszabály elrendeli, vagy az ügy természete megengedi.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy államigazgatási hatósági ügyben az eljáró közigazgatási szerv és az ügyfél között nincs helye egyezség kötésének. Hatósági ügyekben a döntés, a határozathozatal a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező államigazgatási szerv kötelezettsége. A hatóság ezt a döntési hatáskörét közhatalom birtokában, önállóan gyakorolja. E hatáskörét - éppen az államigazgatási jogviszonyban betöltött közhatalmi pozíciójánál fogva - nem oszthatja meg az ügyféllel, vele mintegy együttesen ezt nem gyakorolhatja.
A peradatokból megállapítható az, hogy a létrejött csődegyezség keretében az alperes nem is vállalt kötelezettséget - a kifejtettek értelmében ezt nem is tehette meg - a késedelmi pótlék elengedésére. Az egyezség értelmében az alperes akként nyilatkozott, hogy a felperes késedelmi pótlék elengedése iránti kérelméről méltányossági eljárás keretében fog dönteni. A felperes kérelméről tehát nem a csődegyezség keretében döntött az adóhatóság, hanem a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező határozatával.
A Legfelsőbb Bíróság arra is rámutat, hogy jelen közigazgatási per tárgya az alperes és az elsőfokú adóhatóság határozata törvényességének bírósági felülvizsgálata. Az Art. 82. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti, különösen akkor, ha annak megfizetése a jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti. A méltányossági kérelmek elbírálásakor figyelembe kell venni az Art. 1. §-ának (2) és (6) bekezdéseiben foglaltakat is. Ezek szerint az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja. Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.
Az Art. fenti szabályai alapján megállapítható, hogy az alperes és az elsőfokú adóhatóság nem sértett jogszabályt, amikor a felperes késedelmipótlék-tartozását méltányosságból mérsékelte. A teljes tartozás elengedését az Art. 82. §-ának (3) bekezdése kizárja, az elengedett pótléktartozás összegének meghatározásánál pedig az adóhatóságok figyelemmel voltak a csődegyezségre, a felperes körülményeire, ideértve a felperes többi hitelezője által nyújtott kedvezmény mértékét, arányát is. Törvényességi szempontból nem volt tehát kifogásolható az alperes késedelmi pótlék mérséklésére vonatkozó döntése.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyezte, hogy tévesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében a Ptk. polgári jogi jogviszonyokra vonatkozó 4. és 5. §-aira, mert e rendelkezések a felperes és az alperes között fennálló államigazgatási jogi jogviszonyban nem alkalmazhatók.
Megalapozottnak találta a Legfelsőbb Bíróság az alperes perköltség megállapítására irányuló felülvizsgálati kérelmét. Az alperest mind az elsőfokú, mind a felülvizsgálati eljárásban jogtanácsos képviselte, előadása szerint útiköltsége és egyéb készkiadása is felmerült, ezért a Pp. 75. §-ában foglaltak szerint - figyelemmel a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és 2. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is - 60 000 Ft-ban állapította meg a Legfelsőbb Bíróság az alperes együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási perköltségét, amelynek megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a per főtárgya és az illetékfizetési kötelezettség tekintetében hatályában fenntartott és a perköltségre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.037/1996. sz.)