adozona.hu
AVI 1996.10.122
AVI 1996.10.122
Az adóhatóság döntése akkor jogszerű, ha a döntés alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv és a határozat maradéktalanul tartalmazza. [1990. évi XCI. tv 62. § (l)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperest vállalkozási nyereségadó, áfa, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A határozat ellen a felperes fellebbezett azonban az alperes az elsőfokú kijavított határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperes és ügyfelei között színlelt adásvételi szerződések jöttek létre, hisz...
AVI 1996.10.122 Az adóhatóság döntése akkor jogszerű, ha a döntés alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv és a határozat maradéktalanul tartalmazza. [1990. évi XCI. tv 62. § (l)-(2) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperest vállalkozási nyereségadó, áfa, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A határozat ellen a felperes fellebbezett azonban az alperes az elsőfokú kijavított határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperes és ügyfelei között színlelt adásvételi szerződések jöttek létre, hiszen ténylegesen a vevő tulajdonában és birtokában volt árut számlázta ki a felperes a vevő vagy hozzátartozója, illetve harmadik személy részére. A rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperest felkereső ügyfelek nem tényleges adásvételt kívántak lebonyolítani a felperessel, hanem számlával nem rendelkező árujukra és eszközeikre számlát kívántak a felperestől beszerezni. A tényleges szerződési szándék így nem az adott áru vagy eszköz megvásárlására, hanem a számla megszerzésére irányult. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására történő kötelezése mellett. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság az adóhatározatok felülvizsgálta során nem észlelte és nem értékelte azt a körülményt, hogy az adóhatóság döntésének alapjául szolgáló tényeket, bizonyítékokat sem az ellenőrzési jegyzőkönyv, sem pedig az első- és másodfokú adóhatározat teljes körűen nem tartalmazta. A másodfokú bíróság az iratok vizsgálata alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az adóhatóság sem az ellenőrzési, sem az adóigazgatási eljárásban a szerződések színlelt szerződéskénti minősítéséhez alapul szolgáló bizonyítékokat nem vette számba, nem jelölte meg, és ezért a bíróság számára érdemben nem vizsgálható, hogy az alperes által megállapított tényállás helyes-e vagy sem. A megyei bíróság rámutatott, hogy önmagából abból, hogy az adóhatóság a felperes által kötött néhány ügyletet a felperes szerződéses partnereinek adóvizsgálata során színlelt jogügyletnek minősítette, még nem vonható le olyan következtetés, hogy a felperesnek valamennyi vétele és eladása színlelt jogügylet lenne.A jogerős ítélet ellen a Békés Megyei Főügyészség felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A megyei főügyészség álláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértő, mivel ellentétes a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében, valamint a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal. A periratok alapján megállapítható, hogy a felek akarata a vitatott ügyletek esetében nem a tulajdonjog átszállására, hanem a számla megvásárlására irányult, így kívánták biztosítani, hogy az ügyfélnek legyen számlája azon tárgyi eszközeiről, amelyeket vállalkozásába kíván elszámolni. A megyei főügyészség megítélése szerint az ügyletek a jogszabály kijátszására, annak megkerülésével köttettek, így azok semmisnek tekintendők.
A felperes ellenkérelmében rámutatott, hogy az ügyész csak az eljárás jogerős befejezéséig jogosult részt venni és eljárni azokban az ügyekben, amelyekben az Alkotmánybíróság határozatának közzététele előtt már lejárt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Elöljáróban a Legfelsőbb Bíróság utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság határozata értelmében az ügyész a konkrét ügyben jogosult volt felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni. Az Alkotmánybíróság döntése ugyanis a jogorvoslati jog gyakorlását az ügyész számára nem korlátozza annak ellenére, hogy a megyei bíróság ítélete valóban jogerős.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 62. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság a megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja. A (2) bekezdés szerint a jegyzőkönyv az adózó azonosításához szükséges adatokat, a vizsgálat által megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza.
Helyesen mutatott rá a megyei bíróság ítéletének indokolása arra, hogy az adóhatóság döntésének alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat sem az ellenőrzési jegyzőkönyv, sem pedig az első- és másodfokú adóhatározat teljes körűen nem tartalmazza. Az adóhatóság, sem az ellenőrzési, sem az adóigazgatási eljárásban nem vette maradéktalanul számba a szerződések színlelt voltának megállapítására szolgáló bizonyítékokat, így az adóhatóságok megalapozott döntést nem is hozhattak. Önmagában az a tény, hogy a felperes által kötött több ügylet vonatkozásában az érvénytelenség megállapítható, még nem jelenti azt, hogy a felperes valamennyi jogügylete színlelt lett volna.
Az ítélkezési gyakorlat szerint az ellenőrzés megállapításait, függetlenül annak eredményes vagy eredménytelen voltától jegyzőkönyvbe kell foglalni. A jegyzőkönyv kötelező tartalmi elemei vonatkozásában az Áe. 27. §-ának (1) és (2) bekezdése az irányadó. A jegyzőkönyvnek tehát az azonosításhoz szükséges valamennyi adatot és a vizsgálat által megállapított tényállást, valamint az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat tartalmaznia kell. A Legfelsőbb Bíróság már más ügy kapcsán rámutatott arra, hogy az Art. 1. §-ának (6) bekezdésében írt követelményeknek a jegyzőkönyv, illetve az adóhatározat vonatkozásában is érvényesülnie kell, és az adóhatóság eljárása csak akkor tekinthető méltányosnak, ha döntésének szempontjait és indokait is az adózó tudomására hozza. A bírói gyakorlat szerint a tényállás és a bizonyítékok rögzítését magában foglaló jegyzőkönyv hiányában, pl. szankció alkalmazására sincs lehetőség.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az adóhatóság a törvényben írt kötelezettségét sem a jegyzőkönyv elkészítése, sem a határozatok meghozatala során nem teljesítette, így a döntéseket a bíróság valóban nem vizsgálhatta felül érdemben. Megalapozott döntés csak abban az esetben születhet, ha az adóhatóság a szerződések minősítéséhez alapul szolgáló valamennyi bizonyítékot számba veszi, és a bizonyítékokat értékelve hozza meg határozatát. Mindez nem mond ellent annak, hogy több esetben bizonyíthatóan a felperes által kötött jogügyletek esetén a felek akarata a számla megvásárlására irányult.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.473/1995. sz.)