adozona.hu
AVI 1996.10.121
AVI 1996.10.121
Ha az ellenőrzés befejezését követően az adóvizsgálat folytatása válik szükségessé, erről az adózót értesíteni kell [1990. évi XCI. tv 62. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága az 1994. április 8-án kelt határozatában a felperes 1993. július havi 11 430 000 Ft áfavisszaigénylésen alapuló igényét elutasította és a felperes terhére 11 430 000 Ft, pénzügyi rendezést nem igénylő adókülönbözetet állapított meg. A jogtalanul igényelt adó miatt 100 000 Ft adóbírságot, a változásbejelentési kötelezettség elmulasztásáért pedig 49 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg. Végül kötelezte a felpe...
AVI 1996.10.121 Ha az ellenőrzés befejezését követően az adóvizsgálat folytatása válik szükségessé, erről az adózót értesíteni kell [1990. évi XCI. tv 62. § (3) bek.].
A per adatai szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága az 1994. április 8-án kelt határozatában a felperes 1993. július havi 11 430 000 Ft áfavisszaigénylésen alapuló igényét elutasította és a felperes terhére 11 430 000 Ft, pénzügyi rendezést nem igénylő adókülönbözetet állapított meg. A jogtalanul igényelt adó miatt 100 000 Ft adóbírságot, a változásbejelentési kötelezettség elmulasztásáért pedig 49 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg. Végül kötelezte a felperest, hogy székhelyének megváltoztatását és új címét a határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül, az előírt nyomtatványon jelentse be az adóhatóságnak.Fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes az 1993. július 22-én kelt 971/93. sorszámú számla alapján 57 150 000 Ft értékű áru 11 430 000 Ft áfa-tartalmát kívánta előzetesen felszámított áfaként visszaigényelni.
A kiutalás előtti 1993. július hónapra vonatkozó adóellenőrzés során - amelyhez a szállítónál végzett célellenőrzés is kapcsolódott - megállapítást nyert, hogy a számlán feltüntetett szállító S.-C. Kft. 1992. júliustól gazdasági tevékenységet nem végzett.
A vevő Gy.-C. Bt. részére kiállított számla alapján az 57 150 000 Ft és annak áfa-tartalma nem került lekönyvelésre, a számla nem is található a szállító kft. szigorú számadási nyomtatványának nyilvántartásában és a számla alapján fizetendő 11 430 000 Ft áfa sem került bevallásra, illetve befizetésre.
Az is megállapítást nyert, hogy a szállító kft. a számlán feltüntetett árukat nem szerezte be és nem is értékesítette sem a felperesnek, sem más üzletfelének. Erre vonatkozó szállítólevél és egyéb bizonyíték nem volt feltalálható a kft-nél. De a felperes maga is elismerte, hogy a számlában feltüntetett áruk nem kerültek leszállításra, ezért a rendőrségen is feljelentést tett.
Az indokolás hivatkozott az 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, amely szerint az adóalany azt az összeget kezelheti előzetesen felszámított áfaként, melyet a részére teljesített termékértékesítés során egy másik adóalany reá áthárított. A törvény tehát a termékértékesítés teljesítéséhez köti az áfa levonását. A konkrét ügyben azonban ilyen nem történt, emiatt is jogtalan a felperes áfa-visszaigénylése.
Az alperes határozatában kitért arra is, hogy a kifizetés tényéről csupán az a 971/93. számla áll rendelkezésre, amelynek hitelessége kétséges. Az S.-C. Kft-nél 1994. január 12-én végzett célellenőrzés során - annak tagja - L. Magdolna Csilla azt nyilatkozta, hogy A.-S. A. Mohamed 1992. december 15-én Szíriába utazott, és amikor 1993. január közepén vissza akart térni Magyarországra, nem kapott vízumot. Férje elutazás előtt a társaság bélyegzőjét dr. Sz. István ügyvédnek, a társaság képviselőjének adta át. E tényezők azt igazolják, hogy 1993. július 22-én nem állíthatta ki a vitatott számlát és nem vehette fel az azon feltüntetett összeget sem.
Ezért a 971/93. számú számla nem igazolja hitelesen a gazdasági esemény megtörténtét és nem fogadható el az áfa-levonási jog gyakorlásának alapjául sem.
Az indokolás még arra is utalt, hogy az 1994. április 8-án kelt elsőfokú határozat előtt az adóhatóság 1993. augusztus 24-én kelt jegyzőkönyvében jogszerűnek találta az áfa-visszaigénylést. Az eljáró adóhatóság azonban a bizonylat ellenőrzése során ellentmondást észlelt és ezért 1993. augusztus 31-én az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 62. §-ának (3) bekezdése alapján a vizsgálat továbbfolytatását rendelte el. Egyébként erre azért volt szükség, mert a számla szállító rovatában az S.-C. Kft. címe budapesti volt, míg az adószáma megyei székhelyre utalt.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte.
A városi bíróság 1995. február 21-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott az 1992. évi LXXIV. törvény 35. §-ának (1) bekezdésére, mely szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla.
A törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás nyújtása során egy másik adóalany rá áthárított.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a számviteli bizonylat adatának alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenni.
A bíróság a perben szereplő számla kibocsátójának aláírását - közvetett bizonyítékok alapján - nem fogadta el a kft. ügyvezetőjének aláírásaként. A rendelkezésre álló iratok alapján ugyanis a számla aláírásakor annak kibocsátója nem tartózkodott Magyarországon, e tényt a tanúvallomások megerősítették.
Ezen kívül - a felperes által is elismerten - a termékértékesítés, a teljesítés sem a számla kiállításakor, sem később, a tárgyalás tartásáig nem történt meg, tehát nem megtörtént gazdasági műveletet tanúsít a számla, így a leírtakból a bíróság állásfoglalása szerint a vitatott számla sem alakilag, sem tartalmilag nem hiteles.
A nem hitelesen igazolt gazdasági esemény alapján pedig a felperes nem gyakorolhatta az áfa-levonás jogát.
Miután az alperes nem sértett sem anyagi, sem eljárási jogszabályt, a bíróság a keresetet elutasította.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság az 1995. június 17-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint az elsőfokú adóhatóság 1993. augusztus 24-én kelt jegyzőkönyvbe foglaltak értelmében megvizsgálta és a jegyzőkönyvi záradék szerint nem találta akadályát a kiutalás iránti igény teljesítésének. Az iratok tanúsága szerint az elsőfokú adóhatóság a felmerült körülmények folytán az ellenőrzés folytatását rendelte el az 1990. évi XCI. törvény 62. §-ának (2) bekezdése alapján.
Megállapította továbbá, hogy az adóhatóság minden lehetséges és szükséges intézkedést megtett annak érdekében, hogy erről a felperest értesítse. Kizárólag a felperesi társaság képviselőjének mulasztása miatt következett be, hogy a felperes csak 1994. januárban értesült a vizsgálat folytatásáról. A telephely-változást ugyanis nem jelentette be az elsőfokú adóhatóságnál. A kiszabott mulasztási bírságot a felperes keresetében nem is támadta.
A bíróság még utalt arra, hogy beszerezte az elsőfokú adóhatóság iratanyagát. Ebből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kft. tagja, L. Magdolna Csilla jegyzőkönyvbe foglalt és aláírt nyilatkozata szerint az S.-C. Kft. kiállítóként való feltüntetésével készült számlán nem a kft. aláírásra jogosult ügyvezető igazgatójának aláírása található, a számlában szereplő árukkal a kft. nem rendelkezett, a számla kiállításának időpontjában a kft. gazdasági tevékenységet már nem folytatott, ügyvezető igazgatója külföldön tartózkodott és vízum-hosszabbítási kérelmét elutasították. Ezért az alperes által a határozatban megállapított tényállás megalapozott és aggálytalan.
A további bizonyítást mint szükségtelent a bíróság mellőzte.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
Álláspontja szerint a bíróságok és az adóhatóságok megsértették az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 22. §-át, 27. §-ának (1) bekezdését, 54. §-ának (1) és (4) bekezdését, 57. §-ának (1) bekezdését, 58. §-ának (1) bekezdését, 62. §-ának (3) bekezdését, 65. §-ának (2) és (4) bekezdését és a 78/A. §-át.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Polgári perrendtartásról szóló - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján a bíróságnak az volt a feladata, hogy megvizsgálja, miszerint a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bek.] jogszabálysértést tartalmazza-e vagy sem.
Az Art. 1994-ben hatályos 62. §-ának (3) bekezdése szerint az ellenőrzés befejeződik, amikor az ellenőrzés megállapítását az adózóval ismertetik és a jegyzőkönyvvel átadják. Az ellenőrzést folytatni kell, ha az adózó észrevételei indokolják, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. A felperes álláspontjával ellentétben nem volt tehát jogi akadálya az ellenőrzés továbbfolytatásának. Jelen esetben ezt az adóhatóság azért tartotta fontosnak, mert az 1993. július 22-én kiállított számlát aggályosnak találta és erről 1993. augusztus 31-én feljegyzést is készített, erre az 58. § (1) bekezdése alapján ugyancsak lehetősége volt.
Az adóhatóság a vizsgálat továbbfolytatásáról 1993. szeptember l-jén levélben kívánta értesíteni a felperes képviselőjét, amelyben megjelölte az ellenőrzésre kijelölt személyeket is. E levél kézbesítését az iratok szerint három alkalommal is megkísérelte, de ez nem vezetett eredményre, mert a küldemény a postai vétív szerint azzal jött vissza, hogy a címzett ismeretlen helyre költözött. Kétségtelen tehát, hogy a felperes mulasztott, amikor a székhelyváltozást nem jelentette be az adóhatóságnál.
Ezért K. Gyula, a felperes képviselőjének meghallgatására csak 1994. január 6-án került sor. Ezt követően 1994. január 14-én tett írásbeli nyilatkozatot a felperes felesége, L. Magdolna Csilla. A rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg az alperes és a bíróság, hogy az 1993. július 22-én kiállított számla idejében a felperes gazdasági tevékenységet már nem végzett, ügyvezető igazgatója ugyanis külföldön tartózkodott, így a számlát sem tudta aláírni. De egyébként a felperes is elismerte, hogy a számlán szereplő árukat nem kapta meg. Kétségtelen tehát, hogy a felperes áfa-visszaigénylésre nem volt jogosult.
Alaptalanul hivatkozik a felperes arra is, hogy a vizsgálatot továbbfolytató személyek nem rendelkeztek megbízással. Az alperes e vonatkozásban is az Art. 57. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően helyesen járt el, ugyanis a felpereshez intézett 1993. szeptember l-jén kelt levélben megnevezte a vizsgálatot végző személyeket. Az eljárás során nem került megsértésre az Art. 51. §-ának (4) bekezdése sem, mert az alperes a fentiek szerint továbbfolytatta a vizsgálatot a tényállás tisztázása érdekében.
Alaptalanul hivatkozik arra is a felperes, hogy az eljárás során megsértették az Art. 78/A. §-át. E szabály ugyanis az adóbevallás vizsgálatáról rendelkezik. Jelen esetben nem ezt, hanem az áfa-visszaigénylés jogosságát, illetve jogtalanságát vizsgálta az adóhatóság és a bíróság.
Végül a felperes tévesen hivatkozik az Art. 54. §-ának (4) bekezdésére, mert a hivatkozott §-nak nincs (4) bekezdése.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.918/1995. sz.)