adozona.hu
AVI 1996.10.119
AVI 1996.10.119
Nem minősül az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak az olyan társaság nevére kiállított számla, amely már gazdasági tevékenységét befejezte [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmiadó-ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, hogy a felperes az Sz. Ipari és Kereskedelmi Betéti Társaságtól készpénzes számla alapján 1993. május 11-től június 23-ig terjedő időben összesen 154 724 liter gázolajat vásárolt 8 047 000 Ft értékben. A felszámított l 609 000 Ft általános forgalmi adó visszaigénylése a felperes részéről megtörtént, holott az Sz. Bt. 1992 óta felszámolás alatt állt, semmiféle gazdasági tevékenységet e...
AVI 1996.10.119 Nem minősül az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak az olyan társaság nevére kiállított számla, amely már gazdasági tevékenységét befejezte [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmiadó-ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, hogy a felperes az Sz. Ipari és Kereskedelmi Betéti Társaságtól készpénzes számla alapján 1993. május 11-től június 23-ig terjedő időben összesen 154 724 liter gázolajat vásárolt 8 047 000 Ft értékben. A felszámított l 609 000 Ft általános forgalmi adó visszaigénylése a felperes részéről megtörtént, holott az Sz. Bt. 1992 óta felszámolás alatt állt, semmiféle gazdasági tevékenységet ezen időtől kezdődően nem végzett.Az ellenőrzés eredményeként meghozott határozatával az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 5 488 000 Ft adóhiányt állapított meg és őt 1 609 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt, 3 466 000 Ft fogyasztásiadó-hiány, 413 000 Ft útalapba eső adóhiány, valamint 2 744 000 Ft adóbírság és 2 056 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, rámutatva, hogy az áfa visszaigénylésére jogosulatlanul került sor a felperes részéről, mert a számlák - bár alakilag szabályosnak tűntek - nem valóságos gazdasági eseményt takartak, nem igazolták hitelesen az általános forgalmi adó összegét, mert az Sz. Bt. valóságos értékesítési tevékenységet ez időben nem végzett, így a fogyasztási adónak nem alanya.
Az alperes 1994. szeptember 2-án hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését kérte, hivatkozva arra, hogy az adás-vétel ténylegesen megtörtént, a felperes arról szabályszerűen kiállított bizonylatot kapott, ugyanakkor nem volt tőle elvárható, hogy a szállító adatait, az áru származását ellenőrizze.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapított tényállás szerint a felperes 1993-ban megállapodást kötött egy Sz. István néven bemutatkozó személlyel, hogy az az Sz. Bt. nevében a felperes részére gázolajat szállít. Sz. István az egyes leszállított mennyiségekről az Sz. Bt. által kiállított készpénzfizetési számlát adott át a felperes részére, melynek alapján a felperes a számlán szereplő ellenértékeket kiegyenlítette. A felperes Sz. Istvántól társasági szerződést vagy megbízást nem kért, figyelemmel arra, hogy nála volt az Sz. Bt. bélyegzője, ezt fogadta annak igazolásául, hogy a bt. nevében intézkedni jogosult.
Az Sz. Bt. felszámolási eljárása azonban 1992. október 22-én megindult, ezt követően a társaság gazdasági tevékenységet nem folytatott. Ezt igazolta a felszámolást végző H. Kft. B. József, az Sz. Betéti Társaság kültagja azonban a felszámolási eljárás megindulását követően a birtokában tartott, a társaság által lepecsételt üres számlákat, amelyeket később P. Ernő és T. Péter nevű személyeknek adott át, akik többek között gázolaj értékesítésével foglalkoztak.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem vitásan a perbeli időszakban gázolajat vásárolt, azonban azt az Sz. Bt-től mint eladótól nem szerezhette be, mert a betéti társaság gazdasági tevékenységét 1992-ben befejezte. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-tv) 35-§-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A felperes által becsatolt számlák azonban tartalmilag nem minősülnek hitelesnek, mert az Sz. Bt. 1992-ben gazdasági tevékenységét befejezte, a felperesnek 1993-ban gázolajat nem szállíthatott. A számlák tehát az adólevonási jog gyakorlásának feltételéül nem voltak elfogadhatók, így az alperes jogszerűen eljárva hozta meg határozatát.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és alperes határozatát hatályon kívül helyezve őt új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, nem vizsgálta, hogy a felperes számviteli bizonylatai alapján a számlákon szereplő termékek értékesítése a felperes részére megtörtént-e és ezek ellenértékét az általános forgalmi adó összegével együtt kifizette-e a felperes. Úgy találta, hogy amennyiben a termékértékesítés és az ellenszolgáltatás kifizetése megállapítható, az esetben az adólevonási jog gyakorolható akkor is, ha a számla kibocsátója ismeretlen.
A másodfokú jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatása és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt, állítva, hogy jogszerűen csak olyan bizonylat alapján igényelhető vissza a felszámított általános forgalmi adó, amelynek minden adata hitelt érdemlő. A perbeli esetben azonban a számla szállítóra vonatkozó adata bizonyítottan hamis, így az alperes jogszerűen eljárva hozta meg határozatát.
A felperes észrevételében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, állítva, hogy a perbeli számlák a számviteli törvény alaki és tartalmi követelményeinek mindenben megfelelnek.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás rámutat, hogy az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított.
Az adólevonási jog azonban a 35. § (1) bekezdése alapján kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány. Az áfa-tv 43. §-ának (4) bekezdése előírja, hogy a számlára, az egyszerűsített számlára és a számlát helyettesítő okmányra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóaknak és helytállóknak kell lenniük.
Az elsőfokú adóhatóság az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében foglalt tényállás-felderítési kötelezettségének eleget tett és a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése alapján helytállóan állapította meg, hogy az Sz. Bt. 1993-ban ténylegesen a felperes részére gázolajat nem értékesíthetett, mert gazdasági tevékenységét 1992-ben befejezte. A vizsgálat által feltárt számlák tehát tartalmilag hitelesnek nem minősíthetők, így adóelvonási jog gyakorlására nem alkalmasak.
Ahogy arra az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen rámutatott, az 1991. évi LXXVIII. törvény (Ftv.) 4. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a fogyasztási adót, nem adóalanytól beszerzett termék esetén, a vevő, illetőleg a felvásárló fizeti meg. Jelen ügyben a már részletezett szabálytalanságok miatt nem volt megállapítható, hogy a felperes az Ftv. 3. §-ában meghatározott adóalanytól vásárolt gázolajat.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában felhívott legfelsőbb bírósági eseti döntés az adott ügyben nem volt figyelembe vehető, mivel a megállapított tényállás szerint a fiktív számla kibocsátója, az Sz. Bt. ismertté vált. Tévesen értelmezte tehát a jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a megfelelő számla birtokában eszközölte a felperes az áfa visszaigénylését.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával az érdemben helytálló elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.374/1996. sz.)