adozona.hu
AVI 1996.10.118
AVI 1996.10.118
A kompenzációs felárként kifizetett összeget az adóalany akkor jogosult előzetesen felszámított adóként figyelembe venni, ha a felvásárlást igazoló bizonylat a gazdasági művelet megtörténtének időpontjában tartalmazza az áfa-törvény mellékletében felsorolt valamennyi adatot (1992. évi LXXIV. tv 58. §, 59. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél ellenőrzést tartott az 1993. február l-jétől december 31-ig terjedő időszakra és 1994. január és február hónapjaira vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatával 3 393 000 általános forgalmiadó-hiány (amelyből 1994. január és február hónapra 1 570 000 Ft vonatkozik), 703 000 Ft késedelmi pótlék és 1 696 000 Ft adóbírság megfizetésére, újabb határozatával pedig 6 691 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, 2 989 000 Ft adóbírság és 2 215 000 Ft késedel...
AVI 1996.10.118 A kompenzációs felárként kifizetett összeget az adóalany akkor jogosult előzetesen felszámított adóként figyelembe venni, ha a felvásárlást igazoló bizonylat a gazdasági művelet megtörténtének időpontjában tartalmazza az áfa-törvény mellékletében felsorolt valamennyi adatot (1992. évi LXXIV. tv 58. §, 59. §).
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél ellenőrzést tartott az 1993. február l-jétől december 31-ig terjedő időszakra és 1994. január és február hónapjaira vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatával 3 393 000 általános forgalmiadó-hiány (amelyből 1994. január és február hónapra 1 570 000 Ft vonatkozik), 703 000 Ft késedelmi pótlék és 1 696 000 Ft adóbírság megfizetésére, újabb határozatával pedig 6 691 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, 2 989 000 Ft adóbírság és 2 215 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezései folytán az alperes határozataival annyiban változtatta meg az elsőfokú határozatokat, hogy az előbbinél az adóbírságot 911 000 Ft-ra mérsékelte, az utóbbinál az adóbírság teljes összegét törölte.Az adóhiányok megállapítására azért került sor, mert a felperes a kistermelőktől történt nyúlfelvásárlásnál az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényben (a továbbiakban: áfa-törvény) előírt tartalmi követelményeknek meg nem felelő bizonylatok alapján igényelt vissza kompenzációs felárnak megfelelő összeget előzetesen felszámított adóként.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével - a két határozatot a fennálló személyi és tárgyi összefüggésre tekintettel egy eljárásban felülvizsgálva - a felperes keresetét elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy az áfa-törvény 4. számú mellékletének II/2. pontjában foglalt tartalmi követelményeknek megfelelően kiállított bizonylat alapján van lehetőség a kompenzációs felárként kifizetett összeg előzetesen felszámított adóként való figyelembevételére. A felperes a jogszabályi feltételeknek nem tett eleget, ezért az általános forgalmi adó levonásba helyezése és visszaigénylése nem volt jogszerű részéről. A bíróság álláspontja szerint a felvásárlást igazoló bizonylatnak nem az alperes által feldolgozott kigyűjtés, lista minősül, hanem az az irat, amely az átvételkor kerül kiállításra. A felperes által az átvételkor kiállított felvásárlási szelvényen - többek között - nem szerepelt a felvásárolt termék statisztikai besorolási száma, a kompenzációs felár mértéke a felvásárlási ár százalékában kifejezve, a kompenzációs felárként felszámított összeg. A felperes részéről több szempont szerint is elvégeztetett napi, havi és egyéb tételes kigyűjtés, nyilvántartás nem minősül a felvásárlást igazoló bizonylatnak, illetve a bizonylat részének.
A felperes fellebbezése folytán a Vas Megyei Bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az áfa-törvény 59. §-ának (l)-(3) bekezdései alapján helyesen állapította meg a városi bíróság, hogy a felperes eljárása nem felelt meg a jogszabálynak. Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy a felvásárláskor kell kiállítani és átadni a termelőnek a bizonylat másodpéldányát, amely a törvényben előírt adatokat teljeskörűen tartalmazza, az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazolja. A felperes a termelőknek csak a felvásárlási jegyet adta át és néhány napon vagy egy héten belül utólag készített olyan további iratot, amely a felvásárlási jegyet kiegészítve, még hiányzó adatokat tartalmaz. Ez az eljárás az áfa-törvény rendelkezéseinek nem felelt meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Előadta, hogy a kívánt adatok két külön okiratban szerepelnek a felperesi vállalkozásban. Erre már a közigazgatási és a bírósági eljárásban is hivatkozott és szakértői bizonyítást is indítványozott annak megállapítására, hogy a két bizonylat együttesen alkalmas-e a kompenzációs felárnak megfelelő összeg adókénti visszaigénylésére. Álláspontja szerint sem az áfa-törvény, sem a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 84. §-a nem mondja ki azt, hogy a bizonylat egy és oszthatatlan. Az áfa-törvény 58. §-ának (3) bekezdése alapján jogszerű volt az adó visszaigénylése. Végül előadta, hogy a kompenzációs felár jellegéből adódóan nem általános forgalmi adó, hanem egy visszajáró követelés az államtól, amelyet az alperes köteles visszafizetni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Korábbi jogi álláspontjának kifejtése mellett előadta, hogy a bizonylat egységes és egész, az áfa-törvényben felsorolt valamennyi adatot egy bizonylatnak kell tartalmaznia.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartott. Az indokolás szerint a perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást, az abból levont jogi következtetésük is mindenben helytálló, azt osztja a Legfelsőbb Bíróság.
Az áfa-törvény 58. §-ának (2) és (3) bekezdései értelmében az átvevő adóalany a kompenzációs felárként felszámítandó összeget a 4. számú melléklet II/l. pontjában rögzített számítási módszerrel köteles meghatározni. A kompenzációs felárként kifizetett összeget az átvevő adóalany jogosult előzetesen felszámított adóként figyelembe venni.
Az 59. § (1) és (2) bekezdései akként rendelkeznek, hogy az átvevő adóalanynak a felvásárlásról igazoló bizonylatot kell kibocsátania, mely a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül. A bizonylat kötelező adattartalmát a 4. számú melléklet II. részének 2. pontja tartalmazza. A felvásárlást igazoló bizonylatot legalább két példányban kell kiállítani, melyből az eredeti példányt az átvevő adóalanynak kell megőrizni, a másodpéldányt pedig a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak kell átadni.
Az Sztv. 84. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani.
Az idézett törvényi rendelkezésekből megállapítható, hogy a kompenzációs felárként kifizetett összeget az átvevő adóalany akkor jogosult előzetesen felszámított adóként figyelembe venni, ha a felvásárlást igazoló bizonylat a gazdasági művelet megtörténtének időpontjában - ez jelen perben az átvétel - tartalmazza az áfa-törvény mellékletében felsorolt valamennyi adatot.
A felperes nem volt jogosult a kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként való figyelembevételére, mert az általa felvásárláskor kiállított bizonylat nem tartalmazta az áfa-törvényben meghatározott valamennyi adatot, többek között a kompenzációs felárat sem. A felperes utólag készített számítógépes kigyűjtése, listája nem tekinthető a bizonylat részének, nem volt tehát a felperesnek olyan dokumentuma, amely az áfa-törvény támasztotta tartalmi követelményeknek eleget téve az adó összegét hitelesen igazolta volna [áfa-törvény 59. §-ának (2) bekezdése], alapot adva az adó visszaigénylésére.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az áfa-törvény 59. §-ának (2) bekezdéséből és az Sztv. 84. §-ának (3) bekezdéséből következően a perbeli esetben a felvásárlást igazoló bizonylatnak az átvételkor kell tartalmaznia a törvényben előírt adatokat. Kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs akadálya annak, hogy a törvényben előírt adatokat egy gazdasági művelet esetében is két vagy esetleg több bizonylat tartalmazza akkor, ha ezek egyidejűleg, az átvételkor kerülnek kiállításra és megfelelnek az áfa-törvény elöljáróban idézett valamennyi előírásának, illetve ezeket az átvevő adóalany teljesíti. A bizonylat másodpéldányát a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak kell az átvételkor átadni, következésképpen a bizonylathoz utólag készített mellékletek, kiegészítések már nem adnak jogalapot az adó visszaigénylésére.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.III.28.119/1995. sz.)