adozona.hu
AVI 1996.10.116
AVI 1996.10.116
Az ipari minta csak attól az időponttól kezdve vehető a kedvezményes adózás szempontjából figyelembe, amikor a minősítést elvégezték és az oltalmat megadták (1989. évi XLV. tv 12. §, 30. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás szerint a jogerős közigazgatási határozatok jogszerűek, így nincs ok hatályon kívül helyezésükre. Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság nem osztotta a felperesek azon álláspontját, hogy az ipari minta az Országos Találmányi Hivatalhoz történő bejelentéssel egyidejűleg szerzői jogi védelem alá esne, illetve a bejelentés után kötött ...
AVI 1996.10.116 Az ipari minta csak attól az időponttól kezdve vehető a kedvezményes adózás szempontjából figyelembe, amikor a minősítést elvégezték és az oltalmat megadták (1989. évi XLV. tv 12. §, 30. §).
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás szerint a jogerős közigazgatási határozatok jogszerűek, így nincs ok hatályon kívül helyezésükre. Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság nem osztotta a felperesek azon álláspontját, hogy az ipari minta az Országos Találmányi Hivatalhoz történő bejelentéssel egyidejűleg szerzői jogi védelem alá esne, illetve a bejelentés után kötött hasznosítási szerződések alapján befolyt jövedelem az Szja-törvény 12. §-a alapján kedvezményes adózás alá esne. A megyei bíróság megítélése szerint a benyújtás időpontjában még nem számolhattak azzal, hogy az Országos Találmányi Hivatal a szellemi terméket oltalomban fogja részesíteni. Erre figyelemmel a felperesek az adóbevallás idején nem tekinthették a szellemi terméket jogi védelem alá tartozó alkotásnak. A jogerős ítélet szerint nem helytálló a II. r. felperes arra történő hivatkozása sem, hogy a vállalkozó minőségben kötött hasznosítási szerződésből a saját maga mint szerző részére kifizetett hasznosítási díj költségként elszámolható lenne. A II. r. felperes mint feltaláló, illetve mint egyéni vállalkozó nem köthetett saját magával érvényes hasznosítási szerződést, mivel a megyei bíróság álláspontja szerint az semmisnek minősül. Nem fogadta el a megyei bíróság a felperesek azon álláspontját sem, hogy a telefaxot kizárólag a II. r. felperes használta volna vállalkozásában, hiszen a felperesek ezt nem tudták bizonyítani, különös tekintettel arra, hogy az I. r. felperes által végzett egyéb tevékenység keretében természetesnek tekinthető a telefax használata.A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Utaltak arra, hogy a törvényi rendelkezés értelmében a mintaoltalom a bejelentés napjára visszaható hatállyal, a lajstromozás elrendelésével keletkezik. Erre figyelemmel a bejelentés napjától az ipari mintát olyan szellemi alkotásnak kell tekinteni, amely szerzői jogi védelem alá esik, mivel a szerzői jogi védelem független a védelem alatt álló egyes alkotásokra vonatkozó külön rendelkezések alapján más címen fennálló védelemtől. A felperesek megítélése szerint a magánszemélyként létrehozott szellemi alkotás tekintetében kötött hasznosítási szerződés után a kedvezményes adóztatás az Szja-törvény 12. §-a alapján jogszerű, a magánvállalkozás költségei között történő szerepeltetés megalapozott.
A felperesek a szerződéskötést is jogszerűnek minősítették az álláspontjuk szerint senki sem kötelezhető arra, hogy ipari mintát ellenszolgáltatás nélkül bocsássa a felhasználó rendelkezésére akkor sem, ha a felhasználó saját egyéni vállalkozása. A felperesek változatlanul állították, hogy a telefaxot a II. r. felperes a vállalkozás szükségletei miatt szerezte be és azt kizárólagosan használta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az 1989. évi XLV. törvény 12. §-ának (1) bekezdése szerint a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból származó bevételből az elszámolható költségek levonása után fennmaradó rész a jövedelem.
Helyesen utal rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy az 1969. évi III. törvény értelmében az ipari minták szerzői jogi védelem alá esnek, és az sem vitás, hogy a mintaoltalom a bejelentés napjára visszaható hatállyal, a lajstromozás elrendelésével keletkezik. Adóügyi szempontból ugyanakkor az ipari minta csak attól az időponttól kezdve vehető a kedvezményes adóztatás szempontjából figyelembe, amikor az Országos Találmányi Hivatal a minősítést elvégezte, és határozatában az oltalmat megadta. Téves tehát a felperesek azon álláspontja, hogy az ipari minta az Országos Találmányi Hivatalhoz történő bejelentéssel egyidejűleg jogi védelem alá esne, illetve a bejelentés után kötött hasznosítási szerződések alapján befolyt jövedelem a törvény 12. §-a alapján kedvezményes adózás alá esne. A felperesek alkotásukat a találmányi hivatalhoz mintaoltalomra bejelentették, azonban a minősítésre és az oltalom megadására csak később került sor. Az 1990-1991-es években kötött hasznosítási szerződésekből eredő jövedelmet a törvény 12. §-a alapján nem számolhatták el jogszerűen, figyelemmel arra, hogy az oltalmat az adóbevallás időpontjában még nem kapták meg. Nyilvánvaló, hogy az oltalom megadását megelőzően lefolytatott adóellenőrzés esetén a felperesek sem hivatkozhattak volna a törvényben írt kedvezmény igénybevételének jogszerűségére, hiszen csak utóbb derült volna ki, hogy az Országos Találmányi Hivatal az oltalmat megadja-e vagy sem. Az a tény, hogy utóbb az oltalom megadására sor került nem teszi jogszerűvé a felperesek eljárását. A felperesek által létrehozott alkotás tehát az adóbevallás időpontjában szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásnak nem volt tekinthető, így az Szja-törvény 30. §-a alapján kellett volna a jövedelmet elszámolni.
Nem fogadható el a II. r. felperes hasznosítási szerződéssel kapcsolatos álláspontja sem. A II. r. felperes ugyanis mint feltaláló, illetve egyéni vállalkozó valójában nem köthetett saját magával érvényes hasznosítási szerződést, hiszen - mint arra a megyei bíróság helyesen rámutatott - az ilyen szerződés jogszabályba ütközik, így a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján érvénytelennek minősül. Jogszerűen döntött tehát az alperes akkor, amikor a II. r. felperes saját magával kötött szerződését jogszerűtlennek minősítve a hasznosítási díj költségként való elszámolását nem fogadta el.
Figyelemmel az I. r. felperes által folytatott tevékenységre, a Legfelsőbb Bíróság nem látta bizonyítottnak a felperesek azon állítását sem, hogy a telefax kizárólag a II. r. felperes vállalkozását szolgálta volna.
Mivel a felperesek a felülvizsgálati kérelemben nem tudtak olyan jogszabálysértést felhozni, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolttá tette volna, a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275/A. §-a alapján elutasította és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.I.27.692/1995. sz.)