adozona.hu
AVI 1996.10.115
AVI 1996.10.115
A lakáskorszerűsítés nem tartozik a személyi jövedelemadó-törvény által meghatározott és adókedvezményben részesített építési munkák körébe, ezért az ilyen célra felhasznált lakáscélú megtakarítás után igénybe vett adókedvezményt az adózó köteles visszafizetni [1989. évi XL. törvény 39. § (1) bek. a) pont, 1991. évi XC. törvény 39. § (1) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. október 9-én ifjúsági betétszámla-szerződést kötött gyermekei javára, az OTP és Kereskedelmi Bank Rt-vel, annak D. Fiókjával, lakás célú megtakarítás céljából.
A felperes a lakás célú megtakarítás után 1990., 1991., 1992. és 1993. években személyi jövedelemadó-kedvezményt vett igénybe.
A felperes ezen lakás célú betétszámláját 1995. július 25-én, illetve 1995. augusztus 30-án megszüntette, a számlákról felvette a megtakarított összeget.
Ezt követően a betétszámla-szerződés...
AVI 1996.10.115 A lakáskorszerűsítés nem tartozik a személyi jövedelemadó-törvény által meghatározott és adókedvezményben részesített építési munkák körébe, ezért az ilyen célra felhasznált lakáscélú megtakarítás után igénybe vett adókedvezményt az adózó köteles visszafizetni [1989. évi XL. törvény 39. § (1) bek. a) pont, 1991. évi XC. törvény 39. § (1) bekezdése].
A felperes 1989. október 9-én ifjúsági betétszámla-szerződést kötött gyermekei javára, az OTP és Kereskedelmi Bank Rt-vel, annak D. Fiókjával, lakás célú megtakarítás céljából.A felperes a lakás célú megtakarítás után 1990., 1991., 1992. és 1993. években személyi jövedelemadó-kedvezményt vett igénybe.
A felperes ezen lakás célú betétszámláját 1995. július 25-én, illetve 1995. augusztus 30-án megszüntette, a számlákról felvette a megtakarított összeget.
Ezt követően a betétszámla-szerződés megszűnése utáni 90 napon belül az adóhatóság felé nem igazolta lakásvásárlás, -építés vagy -bővítés tényét.
A felperes az említett betétszámlákról felvett összeget gyermekei tulajdonában álló D. V. u. 9. sz. alatti ingatlanon történő gázbevezetés költségeire fordította.
Az OTP és Kereskedelmi Bank Rt. D. Fiókja jogszabályban előírt kötelezettségénél fogva a lakás célú betétszámla megszüntetéséről értesítést küldött az adóhatóság részére, ennek következtében indult meg a felperesnél 1995. szeptember 20-án az ellenőrzés, a lakás célú megtakarítás utáni adókedvezmény jogosságának ellenőrzése tárgyában.
Ezt követően az APEH megyei igazgatóságának ellenőrzési osztálya 1995. október 11-én kelt határozatával összesen 18 945 Ft megfizetésére kötelezte akként, hogy ebből 9600 Ft a jogosulatlanul igénybe vett személyi jövedelemadó-kedvezmény, 1440 Ft a bírság, és 7905 Ft a késedelmi pótlék. A határozat indokolása szerint a felperes 1990., 1991., 1992. és 1993. esztendőben jogosulatlanul vette igénybe a lakás célú megtakarítás utáni adókedvezményt azzal, hogy az e címen megtakarított összeget nem lakásvásárlásra, -építésére vagy -bővítésére használta fel, hanem azt gázbevezetésre fordította.
A felperes ezen elsőfokú határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, melyet elbírált az alperes, 1995. november 29-én kelt határozatával az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.
A felperes törvényes határidőn belül előterjesztett kereseti kérelmében ezen másodfokú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Kérte, hogy szűkös anyagi lehetőségei miatt gyermekeinek sem venni, sem építeni lakást nem tud, a gázbevezetés igenis lakás célú felhasználásra volt a betétszámlán elhelyezett lakás célú megtakarításának, hiszen a gázbevezetés a kiskorúak vagyonát gyarapította. Kérte azt is, hogy a bíróság gyakoroljon méltányosságot határozata meghozatalánál.
Az alperesi határozatot összegszerűségében nem vitatta.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte perköltsége megállapítása mellett.
Hivatkozott arra, hogy a személyi jövedelemadó-törvény (1990. évi XC. tv és az 1989. évi XLV. tv) perbeli esetre nem módosuló jogszabályi rendelkezése, a törvény 39. §-ának (2) bekezdése szerint csak akkor nem kell visszafizetni a lakás célú megtakarítás után igénybe vett adókedvezményt, ha a megtakarítást igénybe vevő igazolja meghatározott határidőn belül, hogy azt maga, házastársa, egyeneságbeli rokona részére lakásvásárlás, -építés, -bővítés céljára használta fel.
Álláspontja szerint a törvényi felsorolás taxatíve, a gázbevezetés nem minősül sem építésnek, sem bővítésnek, ily módon határozata törvényes és megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság a felperes személyes előadása, illetve a közigazgatási iratok között fellelhető pénzintézeti értesítő alapján állapította meg azt, hogy a felperes milyen célú megtakarítással rendelkezett, és azt mikor, milyen célra használta fel.
A lakás célú megtakarítás utáni adókedvezmény lehetőségéről az 1990. esztendőre vonatkozóan az akkor hatályos, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1989. évi XLV. tv 39. §-a (1) bekezdésének a) pontja, míg az 1991. és 1992. és 1993-as esztendőre ugyancsak a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló többször módosított 1991. évi XC. Tv - e vonatkozásban nem módosuló - 39. §-ának (1) bekezdése rendelkezik. Eszerint a megállapított adóból levonható a magánszemély által a lakótelep és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben a pénzintézeteknél a megtakarító nevére elhelyezett, elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 000 Ft megtakarítás 20%-a.
A felperes e jogszabály adta lehetőséggel élt 1990., 1991., 1992. és 1993-as esztendőben akkor, amikor az általa befizetett 12-12 000 Ft után minden évben 2400-2400 Ft adókedvezményt vett igénybe.
A már hivatkozott 1989. évi XL. tv 39. §-ának (2) bekezdése, illetve az 1991. évi XC. tv 39. §-ának (2) bekezdése szerint, amennyiben a lakás célú megtakarítás összegének felvétele esetén a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa, vagy egyeneságbeli rokona - ide értve az örökbe fogadott mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbe fogadó nevelő és mostohaszülőt is - lakás vásárlására, építésére, bővítésére használta fel, a befizetett összegre igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell a korábban igénybe vevő magánszemélynek visszafizetni.
A késedelmipótlék-fizetési kötelezettség az 1991., 1992. és 1993-as években igénybe vett adókedvezmény után terheli a felperest, míg az 1989. évi XLV. tv 1990-es esztendőben hatályos 39. §-ának (3) bekezdése szerint a jogosulatlanul igénybe vett adókedvezmény után bírságfizetési kötelezettség terheli a felperest, mint a lakás célú megtakarítást nem a jogszabályi célra felhasználó személyt.
A gázbevezetés ugyanis a személyi jövedelemadó-törvény hivatkozott rendelkezéseiben meghatározott kategóriákba, nevezetesen a lakásvásárlás, lakásépítés és -bővítés kategóriájába nem tartozik bele, a törvény e körben taxatíve felsorolás és nem példálózó jellegű felsorolást tartalmaz. A gázbevezetés ugyanis lakás korszerűsítésnek minősíthető, a bővítésbe a bíróság álláspontja szerint a lakás alapterületének a növekedése tartozik bele. Egyébként a személyi jövedelemadó-törvény hivatkozott rendelkezései összhangban vannak a lakás célú megtakarításokról szóló 90/1987. (XII. 19.) PM r. 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, mely jogszabályhely a lakáscélú felhasználást nevesíti. Ebbe a körbe a jogszabály sem veszi beletartozónak a gázbevezetést.
A bíróság megjegyzi, hogy bár más jogterületről van szó, a Legfelsőbb Bíróság 7-es sz. polgári kollégiumi állásfoglalásához fűzött indokolás szerint sem tartozik a gázbevezetés a bővítésbe, ezért a ráépítés szabályai szerint tulajdonjog keletkeztető hatása sincs.
Kétségtelen tény, hogy a felperesre nézve méltánytalan az, hogy bár az ingatlan értékét növelő beruházást hajtott végre, ez a jogszabály rendelkezése folytán nem minősül lakáscélú felhasználásnak, de a személyi jövedelemadó-törvény hivatkozott rendelkezéseit másként értelmezni nem lehet. Amennyiben a jogalkotó szándéka az lett volna, hogy ingatlan korszerűsítése esetén is lehetővé teszi a lakás célú megtakarítás utáni adókedvezmény igénybevételét, az a törvény szövegében kifejezésre jutott volna.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét leszállította.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a felperes által a fellebbezési eljárásban becsatolt okirat alapján - azzal egészíti ki, hogy az alperes méltányossági jogkörében eljárva az elsőfokú ítélethozatalát követően, az 1996. május 15-én kelt határozatában a kérelemnek helyt adva mentesítette a felperest az adóhiány és járulékai megfizetése alól.
Az így kiegészített tényállás alapján is érdemben helyes az elsőfokú bíróság ítélete és a megyei bíróság mindenben osztotta az elsőfokú bíróság jogi okfejtését is.
A személyi jövedelemadóról szóló 1989. évi XL. törvény 39. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint az 1991-es, 1992-es, 1993-as adóévekre vonatkozóan hatályban lévő 1991. évi XC. törvény 39. §-ának (1) bekezdése taxatíve felsorolja azokat az építési munkákat, amelyek esetén a lakáscélú megtakarítás után adókedvezmény jár.
Ebből a jogszabályi rendelkezésből tehát kétséget kizáróan megállapítható, hogy az abban fel nem sorolt építési munkákat a törvényalkotó nem kívánta adókedvezménnyel dotálni.
Az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételéről szóló 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelet 4. számú mellékletének 9. pontja meghatározza a lakásbővítés fogalmát. Ennek a 27., illetőleg 49. pontokkal történő egybevetéséből megállapítható, hogy a gázbevezetés nem tartozik a személyi jövedelemadó-törvény által meghatározott és adókedvezményekben részesített építési munkák körébe.
Az alperes határozatának törvényességére a felperes által a fellebbezési eljárásban becsatolt méltányossági határozat nem hat ki. E határozatot az adóhatóság az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 82. §-ának (1) bekezdésében szabályozott hatáskörében hozta, ekként a méltányossági jogkör gyakorlása nem befolyásolja, sőt feltételezi az utólagos adót megállapító határozat törvényességét.
Észlelte ugyanakkor a megyei bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. §-ában foglaltakhoz képest a pertárgy értékre figyelemmel, túlzott mértékű perköltséget állapított meg az alperes javára, ezért a felperes fellebbezése alapján e részében az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatva a rendelkező rész szerint határozott.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.986/1996. sz.)