adozona.hu
AVI 1996.9.111
AVI 1996.9.111
Ha az adózó személygépkocsi tulajdonjogát szerezte meg és csak később került sor a tehergépjárművé történő átalakításra, az áfa-visszaigénylésre nincs jogszerű lehetőség [1992. évi LXXIV. tv 6. § (1) bek., 33. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1994. február 23-án megkötött szerződés alapján l 360 000 forint vételárért vásárolt egy Opel Astra Caravan GLS típusú személygépkocsit, amelyet az eladóval haszongépjárművé alakíttatott át. A felperes a vételárat a szerződés megkötésekor kifizette, az eladó által 25 000 forint ellenében átalakított és levizsgáztatott gépkocsit 1994. március 18-án vette át az eladótól.
Ezt követően a felperes a gépkocsi árában lévő 272 000 forint általános forgalmi adót visszaigényelte.
Az I. ...
AVI 1996.9.111 Ha az adózó személygépkocsi tulajdonjogát szerezte meg és csak később került sor a tehergépjárművé történő átalakításra, az áfa-visszaigénylésre nincs jogszerű lehetőség [1992. évi LXXIV. tv 6. § (1) bek., 33. § (2) bek.].
A felperes az 1994. február 23-án megkötött szerződés alapján l 360 000 forint vételárért vásárolt egy Opel Astra Caravan GLS típusú személygépkocsit, amelyet az eladóval haszongépjárművé alakíttatott át. A felperes a vételárat a szerződés megkötésekor kifizette, az eladó által 25 000 forint ellenében átalakított és levizsgáztatott gépkocsit 1994. március 18-án vette át az eladótól.Ezt követően a felperes a gépkocsi árában lévő 272 000 forint általános forgalmi adót visszaigényelte.
Az I. rendű alperes a felperesnél tartott adóellenőrzés eredményeként 272 000 forint általános forgalmiadó-hiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.
A felperes fellebbezése folytán a II. rendű alperes az 1994. október 24-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert az alperesek álláspontja szerint a felperes személygépkocsit vásárolt, s e gépkocsi beszerzése az általános forgalmi adó levonására nem ad alapot.
A felperes keresetében kérte az adóhatóságok határozatainak hatályon kívül helyezését. A városi bíróság ítéletével az alperesek határozatait hatályon kívül helyezte. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 6. §-ának (1) bekezdése, 33. §-a (2) bekezdésének b) pontja, valamint a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése és 365. §-ának (1) bekezdése és a vásárlásra vonatkozó okiratok alapján megállapította, hogy az eladó és a felperes haszongépjárművé átalakított gépkocsi megvásárlásában állapodott meg. A gépkocsi tényleges birtokba adása az átalakítást követően, 1994. március 18-án történt meg, ezt megelőzően az eladó nem adta át a járművet a felperes részére olyan módon, amelynek eredményeként az kétségtelenül a vevő hatalmába került volna. A felperes nem személygépkocsit, hanem haszongépjárművet vásárolt, a birtokba adással ennek tulajdonjogát szerezte meg, ezért adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, adóhiánya nem keletkezett.
A II. rendű alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az alperesek nem bizonyították azt, hogy a szerződés valódi tartalma ne az lenne, mint amelyet a felperes előadott és az eladó nyilatkozata is megerősített. Az átalakítás feltétele, hogy a gépjármű már forgalomba helyezett legyen, ezért az átalakítás elvégzése érdekében szükségszerűen forgalmi engedélyt kellett kiadni már személygépkocsiként a gépjárműre, azaz a forgalmi engedélybe történt bejegyzések nem támasztják alá a felperes által bizonyítottól eltérő álláspontot. Jogszabály nem zárja ki, hogy a felek haszongépjárművé átalakított személygépkocsi - tehergépjármű - megvásárlásában állapodjanak meg. A megyei bíróság álláspontja szerint is tehergépkocsi volt az értékesített termék, az ezzel ellentétes adóhatósági döntés megalapozatlan volt.
A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Előadta, hogy a jogerős ítélet sérti az áfa-törvény 6. §-ának (1) bekezdését, 32. §-ának (1) bekezdését, 33. §-a (2) bekezdésének b) pontját, a Ptk. 368. §-ának (1) bekezdését és a Pp. 195. §-ának (1) bekezdését. A felperes 1994. február 23-án - amikor a teljes vételárat is kifizette - személygépkocsit vásárolt, annak tulajdonjogát megszerezte. A forgalmi engedély - amely közokirat - szerint a tehergépkocsivá alakításig a felperes a személygépkocsi tulajdonosa volt. Az áfa-törvény a személygépkocsi árában felszámított adó visszaigénylését nem teszi lehetővé. Végül előadta, hogy a felperes által visszaigényelt általános forgalmi adó az eljárt bíróságok álláspontjának elfogadása esetén is adóhiánynak minősülne 1994. február hónapjára, mert az előzetesen felszámított adó figyelembevételére csak legközelebb március hónapban, az április 20-ig benyújtandó adóbevallásban lett volna lehetősége a felperesnek.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy az okiratok Opel Astra Caravan típusú gépkocsi vásárlását bizonyítják, amely nem személygépkocsi, hanem haszongépjármű. A haszongépjármű és a forgalmi engedély 1994. március 18-án került birtokába, ekkor szerezte meg a jármű tulajdonjogát is.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes milyen gépjármű tulajdonjogát szerezte meg, s ezután jogszerűen gyakorolta-e általános forgalmiadó-visszaigénylési jogát.
Az áfa-törvény 6. §-ának (1) bekezdése értelmében termékértékesítés: a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja.
Az áfa-törvény 33. §-a (2) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik, hogy nem vonható le az előzetesen felszámított adó személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
A Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került.
A Legfelsőbb Bíróság az áfa-törvény és a Ptk. idézett rendelkezései alapján - az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat is alkalmazva - megállapította, hogy a felperes 1994. február 23-án Opel Astra Caravan GLS típusú személygépkocsit vásárolt az eladótól l 360 000 forintért. Az ekkor kiállított 94/025. számú számla szerint a gépkocsi teljes vételárát megfizette a felperes, amelyből 710 000 forintot OTP-kölcsönből fedezett. A felperes 1994. február 23-án személygépkocsi tulajdonjogát szerezte meg, a termékértékesítés megtörtént, a gépjármű forgalmi engedélye első tulajdonosként a nevére kiállításra került. A teljes vételárat tartalmazó számlából és a gépjármű forgalmi engedélyéből egyértelműen megállapítható az, hogy a felperes az eladótól személygépkocsit vásárolt. A Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése szerinti rendelkezési jogát ettől az időponttól gyakorolhatta a felperes. A személygépkocsi tulajdonosaként megrendelte az eladónál a jármű tehergépkocsivá történő átalakítását és megbízta az átalakítás utáni műszaki vizsgáztatás elvégzésével is. Ezt követően, 1994. március 18-án adta az eladó a gépkocsit a felperes birtokába. Az átalakítás is e nappal lett a forgalmi engedélybe feljegyezve.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes a személygépkocsi tulajdonjogát 1994. február 23-án nem átadással, tényleges birtokba adással szerezte meg: Mint a jármű tulajdonosa, rendelkezési joga alapján megállapodott az eladóval annak átalakítására és levizsgáztatására. Ez kétségtelenné tette azt, hogy a személygépkocsi az eladó hatalmából a felperes hatalmába került, annak tulajdonjogát megszerezte, afölött rendelkezett a jármű tényleges birtoklása nélkül is. A tényleges birtoklásban, a jármű átvételében semmi nem akadályozhatta volna meg, azonban ez nem is állt szándékában a felperesnek, éppen az eladóval végeztetett átalakítási munkálatok és a vizsgáztatás miatt.
A kifejtettek rételmében tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy a már átalakított tehergépkocsi tulajdonjogát szerezte meg a felperes, amely után megillette az adólevonási jog. Két önálló jogügyletet - az adásvételi szerződést és az átalakításra és vizsgáztatásra kötött külön megállapodást - tévesen minősítettek a felperes előadása és az eladó nyilatkozata, valamint a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróságok olyan adásvételi szerződésnek, amelyből eredően a felperesre a személygépkocsi tulajdonjoga csak a tehergépkocsivá történt átalakítást követő, tényleges birtokba adással szállt át.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi - szemben a jogerős ítélet indokolásában kifejtettekkel -, hogy a gépjármű forgalmi engedélye mint közokirat is bizonyítja a felperes tulajdonjogát, ennek azonban nincs közvetlen jelentősége a perbeli jogügyletek valóságos tartalmának megállapításánál.
Ugyanezen okokból téves a felperes ellenkérelmében kifejtett álláspontja is. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az alperes valóban Opel Astra gépkocsi elnevezést használ felülvizsgálati kérelmében, azonban ez nem változtat azon a tényen, hogy az Opel Astra Caravan típusú jármű személygépkocsi, amely az átalakítás után minősült haszongépjárműnek.
Osztotta a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontját; a felperes személygépkocsi tulajdonjogát szerezte meg, s e termékértékesítés után nem igényelhető vissza az előzetesen felszámított általános forgalmi adó. Ezért az alperes határozata nem volt törvénysértő, amikor a felperest a jogosulatlan adó-visszaigénylés folytán keletkezett adóhiány megfizetésére kötelezte.
Helytálló az az alperesi álláspont is, amely szerint az 1994. február hónapra visszaigényelt általános forgalmi adó még a jogosultság fennállása esetén is adóhiánynak minősülne, mert az előzetesen felszámított adó figyelembevételére az 1994. április 20-ig benyújtandó bevallásában lett volna a felperesnek lehetősége.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.099/1995. sz.)