adozona.hu
AVI 1996.9.110
AVI 1996.9.110
A behajthatatlan követelésre eső áfa csökkentéséhez az adóhatóság az előzetes hozzájárulást akkor adja meg, ha az adózó késlekedés nélkül intézkedett a követelés behajtása érdekében [1992. évi LXXIV. tv 68. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. június 29. napján behajthatatlan követeléseire eső általános forgalmi adó csökkentéséhez kért előzetes adóhatósági hozzájárulást. Az elsőfokú hatóság határozatában felperes kérelmének csak részben adott helyt, ugyanakkor - többek között elutasította a felperes kérelmét - E. Kft. és a B. Kft. kapcsán fennálló követelései tekintetében.
Az elsőfokú határozat vonatkozó indokolása szerint az E. Kft. adós vonatkozásában kibocsátott számlák esedékessége 1991. november és 1992. ápri...
AVI 1996.9.110 A behajthatatlan követelésre eső áfa csökkentéséhez az adóhatóság az előzetes hozzájárulást akkor adja meg, ha az adózó késlekedés nélkül intézkedett a követelés behajtása érdekében [1992. évi LXXIV. tv 68. § (2) bek.].
A felperes 1994. június 29. napján behajthatatlan követeléseire eső általános forgalmi adó csökkentéséhez kért előzetes adóhatósági hozzájárulást. Az elsőfokú hatóság határozatában felperes kérelmének csak részben adott helyt, ugyanakkor - többek között elutasította a felperes kérelmét - E. Kft. és a B. Kft. kapcsán fennálló követelései tekintetében.Az elsőfokú határozat vonatkozó indokolása szerint az E. Kft. adós vonatkozásában kibocsátott számlák esedékessége 1991. november és 1992. április hónapokra esik, ezzel szemben a felszámolóhoz intézett igénybejelentés dátuma 1993. február.
A két időszak között felperes behajtási intézkedést nem igazolt, ugyanakkor a felszámoló visszaigazolása is hiányzik arról, hogy a felperes igénybejelentését határidőben tette-e meg.
A B. Kft. esetében a számlák esedékessége 1991. március - június 1. napja közötti, a folyószámla-egyenleget 1991. június 15. napján közölték, ezt követően behajtásra más intézkedést csak 1992 októberében tettek, amikor is fizetési meghagyás kibocsátását kérték a bíróságtól. Mindkét esetben felperes eljárása nem felelt meg az 1992. évi LXXIV. tv. 68. §-a (2) bekezdésének, így kérelmét az elsőfokú hatóság elutasította.
A felperesi fellebbezés alapján az alperes hozott határozatot, az elsőfokú határozatot perrel érintett részében helybenhagyva, egyebekben megváltoztatva.
Az alperes határozatának indokolása szerint, a B. Kft. esetében a fizetési meghagyás több mint egy évvel az utolsó számla esedékessége után érkezett a Fővárosi Bírósághoz, tehát bár valóban történt intézkedés a követelés behajtására, a nagy időkülönbség miatt megkérdőjelezhető, hogy a felperes mindent megtett-e a követelés behajtása érdekében.
A B. Kft. felszámolója 1994. január 3. napján arról tájékoztatta a felperest, hogy igényének mint egy 5%-os kielégítése várható, mindez azt jelenti, hogy egyértelműen nem tisztázható, hogy a felperes esetében mekkora a behajthatatlan hányad, így az adóhatósági hozzájárulás második feltétele is hiányzik.
Az E. Kft. esetében az alperes arra utalt, hogy a számlák esedékességétől 1993. február 17. napjáig a felperes a behajtásra intézkedést nem tett, fizetési meghagyás kibocsátást nem kérte, felszámolási eljárás megindítását nem kezdeményezte. Mindez ismételten azt jelenti, hogy a felperes ebben az esetben sem tett meg mindent a követelés behajtása érdekében, így az adóhatósági hozzájárulás egyik jogszabályi feltétele hiányzik.
A felperes határidőben az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. A kereset az alperes határozatának a felülvizsgálatára és a hozzájárulás biztosítására irányult. A felperes álláspontja szerint, az áfa-törvény 68. §-ának (2) bekezdése szerinti előzetes hozzájárulás megadható az érintett esetekben. A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a jogszabályhely határidőt az intézkedések megtételére nem határoz meg, ugyanakkor mindkét esetben az akkor hatályos egyéves elévülési időn belül a felperes megkísérelte követelése érvényesítését.
A B. Kft. esetében a felperes arra is hivatkozott, hogy a felszámoló visszajelzése szerint a követelés kevesebb, mint 5%-os kielégítése várható, ami arra utal, hogy a felperesi követelés valószínűsíthetően nem nyer kielégítést.
Az alperes érdemi nyilatkozatában határozati indokait fenntartva a kereset elutasítását kérte.
A bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak a következők miatt:
A perbeli jogvita lényegét annak eldöntése képezte, hogy sértettek-e jogszabályt az eljárt adóhatóságok, amikor az érintett két esetben előzetes hozzájárulásukat nem adták meg, hogy a felperes a behajthatatlan követelésekre eső adó összegével az elszámolandó forgalmi adóját csökkenthesse.
Az alperes mindenben helyesen utalt arra, hogy az áfa-törvény 68. §-ának (2) bekezdése együttes feltételek megléte esetén jogosítja fel az adóhatóságot az előzetes hozzájárulás megadására. A bíróság álláspontja szerint mindkét esetben a felperesi kérelem a 68. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételnek nem felelt meg, azaz a felperes nem tett meg minden szükséges intézkedést követelése behajtása érdekében.
A bíróság kiemeli, hogy az adóhatóságot a jogszabályhely valójában mérlegelésre jogosítja fel, mivel határozatlan jogfogalmat használ, amikor "minden szükséges intézkedés" megtételére utal. A bíróság álláspontja szerint ez a fogalom valójában a követelés behajtására nyitva álló törvényes lehetőségek igénybevételét jelenti, mégpedig olyan ésszerű határidőn belül, amelyre tekintettel megalapozottan várható a követelés megtérülése. Ez más megfogalmazásban azt jelenti, hogy a minden szükséges intézkedés megtétele magában foglalja a késlekedés nélküli eljárást a követelés behajtása érdekében.
Az eljárás adatait figyelembe véve az E. Kft. esetében a számlák legkésőbbi esedékessége is 1992 áprilisára esett, ezzel szemben a felperes ezt követően mintegy 10 hónapig semmilyen intézkedést nem tett követelésének behajtása érdekében, fizetési felszólítást nem küldött az adósnak, bírósági eljárást sem kezdeményezett, kizárólag követelését 1993. február 17. napján jelentette be a felszámolóhoz.
A B. Kft. vonatkozásában szintén olyan fokú felperesi késlekedés állapítható meg, amely egyértelműen arra utal, hogy a felperes nem tett meg mindent követelésének behajtása érdekében.
A B. Kft. részére 1991 októberében küldtek egyenlegközlőt, amely valójában még fizetési felszólítást sem tartalmaz.
Ebben a vonatkozásban is késedelem tapasztalható, mivel a felperes csak 1992 júliusában kérte fizetési meghagyás kibocsátását az adós ellen a Fővárosi Bíróságtól.
A bíróság a B. Kft. esetében azt is megjegyezte, hogy a 68. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel is valójában érvényesül, mivel a felszámoló adatközlése szerint a követelés döntő része valóban nem kielégíthető, azonban a már elmondottak szerint az előzetes hozzájárulás együttes feltételek mellett adható meg és ebben az esetben is a (2) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel hiányzik.
A bíróság tehát álláspontját összegezve arra utal, hogy az eljárt adóhatóságok nem sértettek jogszabályt, amikor jogszabályi feltételek hiányára hivatkozva a felperes kérelmét adócsökkentés iránt elutasították.
(Miskolci Városi Bíróság 34.P27.724/1995. sz.)