adozona.hu
AVI 1996.9.109
AVI 1996.9.109
A termék besorolásához, a termék jellemzőinek megállapításához a bíróság szakértő segítségét veheti igénybe (1992. évi LXXIV. tv 67. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994 novemberében benyújtott áfa-bevallásában 10 619 000 Ft 0 áfa-kulcs alá tartozó belföldi értékesítést tüntetett fel, amelyben 225 000 Ft értékben NoStress csepp, 10 391 000 Ft értékben Svéd Keserű szerepelt.
Az APEH megyei igazgatósága 1995 februárjában elvégezte az 1994. novemberi áfa-visszaigényléshez kapcsolódó bevallás adóvizsgálatát. Megállapította, hogy a felperes a fenti termékeket tévesen tekintette gyógyszerkészítménynek, azok egyéb szeszes italnak minősülnek és 25%-o...
AVI 1996.9.109 A termék besorolásához, a termék jellemzőinek megállapításához a bíróság szakértő segítségét veheti igénybe (1992. évi LXXIV. tv 67. §).
A felperes 1994 novemberében benyújtott áfa-bevallásában 10 619 000 Ft 0 áfa-kulcs alá tartozó belföldi értékesítést tüntetett fel, amelyben 225 000 Ft értékben NoStress csepp, 10 391 000 Ft értékben Svéd Keserű szerepelt.Az APEH megyei igazgatósága 1995 februárjában elvégezte az 1994. novemberi áfa-visszaigényléshez kapcsolódó bevallás adóvizsgálatát. Megállapította, hogy a felperes a fenti termékeket tévesen tekintette gyógyszerkészítménynek, azok egyéb szeszes italnak minősülnek és 25%-os áfa-kulcs alá esnek.
Az adóhatóság elsőfokú határozatában a felperes terhére 2 654 000 Ft adókülönbözetet, és 873 000 Ft adóhiányt állapított meg és l 061 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A fellebbezés folytán eljárt APEH hatósági főosztálya az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint a felperes helytelenül minősítette a Svéd Keserűt és a NoStress cseppet az ITJ 53-29. sz. alatti egyéb galenusi készítménynek, mert nem rendelkezik a forgalomba hozatalhoz szükséges OGYI-engedéllyel.
A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, amelyben vitatta az adóhatóság által végzett termékbesorolás megalapozottságát. Véleménye szerint a felperes által alkalmazott besorolásnak nem feltétele az OGYI-engedély.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
A bíróság a perben bizonyítékként értékelte a 7.P.21.349/1994. sz. perben beszerzett, dr. Stampf György egyetemi docens szakvéleményét.
A szakértő részletesen megvizsgálta a kérdéses termékek gyártási technológiáját, összetételét, felhasználási körét. Megállapította, hogy a Svéd csepp termék többkomponensű növényi kivonatot tartalmazó szeszes, vizes oldat, amelyben sokféle gyógyhatású, biológiailag aktív növényi hatóanyag található. A készítmény belsőlegesen általános erősítőszerként, valamint különféle eredetű gyomor- és epepanaszok kiegészítő kezelésére eredményesen használható fel. Ezenkívül külsőlegesen reumás panaszok, végtagfájdalmak esetén hatásos bedörzsölő- és borogatószer. A NoStress készítmény kétféle gyógynövény szeszes-vizes kivonatán kívül adalékanyagként bioaktív anorganikumokat, rezet, cinket, mangánt, szelént is tartalmaz, a felhasznált anyagok gyógyszerkönyvi tisztaságúak, sokrétű biológiai hatással rendelkezik, segít megszüntetni a szervezet káros oxidációs folyamatait, fontos mikroelemek pótlásával erősíti az immunrendszert, növeli a szervezet vitaminkészletét.
A felperes által forgalmazott Maurers Svéd csepp, NoStress készítmény gyártási eljárása és összetétele miatt tinktúrának minősül és mint ilyen, a galenusi készítmények körébe tartozik. A készítmények tehát többféle növény, szeszes, vizes kivonatát tartalmazzák, a hatóanyagok védelmében meglehetősen magas alkoholkoncentráció mellett. így a természetes eredetű hatóanyagok illat-, aroma-, valamint cserzőanyagok következtében gyógyterméknek tekintendők és szeszes italnak nem minősíthetők. Kedvező hatásuk szakszerű raktározáshoz, lejárati időhöz, valamint pontos adagoláshoz kötött.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el.
Az indokolás rámutat, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 67. §-a szerint a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ), Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ), Számítástechnikai-alkalmazási Termékek Jegyzékének (SZATJ), Építményjegyzékének (ÉJ), valamint Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1992. augusztus 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.
A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII. 19.) EüM sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya kiterjed a 2. §-ban meghatározott gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények előállítására, nyilvántartására és forgalomba hozatalára.
Az 1. § (2) bekezdése értelmében gyógyító hatásra utalással terméket - a (3) bekezdésben felsoroltak kivételével - csak e rendelet előírásai szerint lehet előállítani és forgalomba hozni.
Az 1. § (3) bekezdése kimondja, hogy nem terjed ki a rendelet hatálya a gyógyszerekre, a kozmetikumokra, az élelmiszerekre, a gyógyvíz-, gyógyiszap- és gyógyforrástermékekre, a szintetikus fürdősókra, a gyógytápszerekre, valamint az állatgyógyászati készítményekre.
Az l. § (4) bekezdése szerint abban a kérdésben, hogy valamely anyag vagy készítmény a rendelet alá tartozik-e - vita esetén - a szociális és egészségügyi miniszter dönt.
A 2. § kimondja, hogy e rendelet alkalmazása szempontjából gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény az a természetes eredetű anyagot tartalmazó készítmény, amely kedvező biológiai hatással rendelkezik, orvosi előírás nélkül is alkalmazható és amely előírásszerű használat esetén egészségi ártalmat nem okoz.
A gyógyszerkészítmények törzskönyvezéséről és a törzskönyvbe bejegyzett gyógyszerkészítmények forgalomba hozataláról szóló 13/1987. (VIII. 19.) EüM sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya kiterjed: a) minden olyan készítményre, amelyet az emberen - fiziológiás vagy patológiás állapotának vizsgálatára vagy befolyásolására - kívánnak alkalmazni és forgalomba hozni; b) a törzskönyvbe bejegyzett és forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerkészítményekre.
Az 1. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében a rendelet szabályai nem alkalmazhatók a Magyar Gyógyszerkönyvbe bejegyzett vagy a szociális és egészségügyi miniszter által engedélyezett anyagok felhasználásával a gyógyszertárban készített magisztrális gyógyszerekre, a gyógyszertári központok gyógyszerkészítő (galenusi) laboratóriumban vagy az infúziós laboratóriumokban készített, és a törzskönyvbe be nem jegyzett gyógyszerekre.
A 3. § kimondja, hogy a rendelet hatálya alá tartozó gyógyszerkészítmény csak akkor hozható az ország területén forgalomba, ha azt az OGYI a törzskönyvbe bejegyezte és a forgalomba hozatalt a szociális és egészségügyi miniszter engedélyezte.
A VII. kiadású Magyar Gyógyszerkönyv hatályba léptetéséről szóló 8/1987. (VII. 28.) EüM rendelet 9. §-a szerint a gyógyszertári központ - a nem gyógyszer-nagykereskedelmi vállalattól származó - gyógyszeranyagot, drogot, galenusi gyógyszerkészítményt -, illetve saját gyógyszerkészítő laboratóriuma által előállított készítményt - akkor hozhatja forgalomba, ha azt a 9. §-ban meghatározott vizsgálattal ellenőrizte és megfelelőnek minősítette.
Az ITJ 53-2 csoportjába a galenusi gyógyszerkészítmények tartoznak, amelynek tartalmi meghatározása a következő: nem vegyi reakciókkal, hanem egyszerű fizikai vagy mechanikai műveletekkel, pl. keveréssel, eldörzsöléssel, főzéssel, extrahálással, szűréssel vagy megömlesztéssel előállított készítmények (tabletták, pirulák, szirupok, emulziók, kenőcsök stb.).
Az ITJ 53-22 csoportjába kivonással készülő galenikumok tartoznak, ide tartozik a főzet, a forrázat, kivonat és tinktúra.
Az ITJ 53-39 csoportjába az egyéb galenusi készítmények tartoznak.
Az ITJ 53-53 csoportba a természetes hatóanyagú gyógyászati jellegű készítmények tartoznak, amelynek tartalmi meghatározása a következő: növényekből vagy azok részeiből előállított állandó összetételű keverékek, kivonatok, készítmények, illetve állati ásványi, továbbá egyéb természetes alapanyagú, emberi fogyasztásra vagy külsődleges felhasználásra alkalmas, gyógyszernek nem minősíthető készítmények. Nem toxikusak, a szervezet kisebb elváltozásaiból eredő tünetek megszüntetésére, egyes ártalmak megelőzésére szolgálnak. A termékcsoportba csak azok a készítmények sorolhatók be, amelyek idetartozását az Egészségügyi Minisztérium a fenti kritériumok alapján szakmailag jóváhagyja.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény 26. §-ának (3) bekezdése szerint bizonyítási eszközök különösen az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemle és a szakértői vélemény.
A 26. § (4) bekezdése értelmében az államigazgatási szerv a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja
meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 86. §-ának (1) bekezdése szerint az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
Az adóhatósági iratokból megállapíthatóan a felperes a vizsgált időszakban nem rendelkezett a termékek tekintetében OGYI-engedéllyel.
A 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet, a 13/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet, valamint a 8/1987. (VII. 28.) EüM rendelet előírásaiból megállapítható azonban, hogy a gyógyszertári központok gyógyszerkészítő (galenusi) laboratóriumaiban készített gyógyszerekre, valamint a Magyar Gyógyszerkönyvbe bejegyzett vagy a szociális és egészségügyi miniszter által engedélyezett anyagok felhasználásával a gyógyszertárakban készített magisztrális gyógyszerek forgalomba hozatalához nem szükséges OGYI-engedély. A perben beszerzett szakvélemény szerint a felperes által forgalmazott termékek galenusi készítmények, azok forgalomba hozatalához OGYI-engedély nem szükséges, ezért az ITJ 53-2 jelű csoportjába sorolhatók. Az adóhatósági eljárás során beszerzett, illetve rendelkezésre álló állásfoglalások, besorolások a bíróság álláspontja szerint szakvéleménynek nem tekinthetők. A tényekkel, illetve vizsgálati módszer leírásával alá nem támasztott állásfoglalások nem utalnak semmilyen szakértői szintű vizsgálatra, ezért érdemben értékelhetetlenek.
A vonatkozó jogszabályok szerint a KSH termékjegyzéke az irányadó a besorolási rend tekintetében. Nem jogszabály viszont a KSH konkrét ügyben adott állásfoglalása, csupán olyan bizonyíték, amelyet az Áe.</a>, illetve a Pp.</a> szabad bizonyítási rendszerében a közigazgatási szerv, illetve bíróság meggyőződése szerint értékelhet. Összességében tehát megállapítható, hogy a KSH konkrét besorolása nem kötelező erejű az adóhatóságra nézve sem, csupán mérlegelhető bizonyíték.
Ezzel a bizonyítékkal és az ügyben beszerzett további állásfoglalásokkal szemben a bíróság által lefolytatott szakértői bizonyítás, a vizsgálati módszer, a részletesen kifejtett szakvélemény nyilvánvalóan és ellentmondásmentesen igazolja a statisztikai hivatal által adott és az adóhatóság részéről elfogadott besorolás megalapozatlanságát.
A fentiekre tekintettel a bíróság a Polgári perrendtartás 26. §-ának (1) bekezdése értelmében döntése alapjául az igazságügyi szakértői bizonyítást fogadta el.
A bíróság utal arra, hogy a beszerzett szakvélemény a Pp. 182. §-a (3) bekezdésének szempontjából ellentmondásmentes és a KSH állásfoglalása és egyéb minisztériumi állásfoglalások sem minősíthetők olyan "más szakértői leletének", amely a szakvélemény felülvizsgálatát indokolhatná.
Az új eljárásban az adóellenőrzést oly módon kell lezárni, hogy a Maureres Svéd csepp, NoStress termékeket az 53-2 ITJ csoportba kell besorolni.
Az elsőfokú ítéletet az alperes támadta fellebbezéssel, kérve az ítéletet megváltoztatását és a kereset elutasítását.
Az alperesi álláspont szerint a jogszabály helyes értelmezése alapján az úgynevezett galenusi készítmények forgalomba hozatalához és besorolásához is szükséges az OGYI-engedély. (Ezt az engedélyt szakvélemény nem pótolja.) Az alperes e tekintetben a Népjóléti Minisztérium becsatolt tájékoztatójára, valamint arra hivatkozott, miszerint nem volt vitás, hogy a hatályos gyógyszerkönyvben sem szerepeltek a vitatott termékek. A KSH egyedi ügyben adott állásfoglalása "jogszabályerejű" voltára nézve saját álláspontjának alátámasztásaképpen az alperes a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére utalt.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Ismételten utalt a felperes arra, hogy a besorolásnak nem feltétele a hatósági engedély megléte. Hivatkozott a felperes arra is, hogy a vámhatóság mint adóhatóság a Svéd cseppet úgyszintén az ITJ 53-2. termékcsoportjába sorolta az országba történő behozatalkor. Előadta, hogy a felperesi besorolást az adóhatóságok 1990-től kezdődően - egészen a perbeli ellenőrzésig - nem kifogásolták. Csatolta a felperes a Népjóléti Minisztériumnak a felperesi álláspontot alátámasztó átiratát.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, az elsőfokú ítélet érdemével és annak indokaival.
Az alperesi fellebbezés kapcsán mindenekelőtt arra mutat rá a másodfokú bíróság, hogy a KSH valamely konkrét termék besorolásáról szóló állásfoglalásának nyilvánvalóan nem lehet jogszabályi, avagy az eljáró közigazgatási hatóságot, illetve a bíróságot kötő ereje. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 67. §-a az ITJ meghatározott időpontban érvényes besorolási rendjét szabja irányadónak meghatározott termékek besorolásánál. Kizárólagosan tehát az adott időpontban érvényes besorolási rend az alkalmazandó, és jogalkalmazási, jogértelmezési kérdés az, hogy valamely termék e besorolási rendben a tartalmi meghatározások alapján, mely besorolási szám alá tartozik. (Amennyiben a KSH az adókötelezettségre kiható módon bármikor megváltoztathatná a besorolási rendet, avagy konkrét termékek besorolását - illetőleg termékeket sorolhatna be -, ez a törvény 67. §-ának teljes lerontásához vezetne.)
Helytállóan járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a termékek besoroláshoz - a termék jellemzőinek megállapításához - szakértőt vett igénybe, és ítéletének meghozatalakor (értékelve a perben rendelkezésre álló egyéb adatokat is) elsődlegesen e szakvélemény megállapításaira támaszkodott. Az ITJ 53-2. termékcsoport tartalmi meghatározása nem tartalmaz olyan feltételt, hogy az említett termékszám alá való besoroláshoz bármiféle engedély szükségeltetne. (Szemben pl. az ITJ 53-53. termékcsoport fogalmi meghatározásával.) Az adott termékszám alá meghatározott termékeket kizárólag a felsorolt feltételek alapján kell besorolni. Az a tény, hogy a felperes esetlegesen megszegte a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló szabályokat - nevezetesen engedély nélkül hozta forgalomba a perbeli készítményeket - a besorolás megváltoztatását, illetőleg adójogi jogkövetkezményt nem eredményezhet. [A 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet 8. §-a sem értelmezhető olyan módon, ahogy azt az alperes állítja. Az említett §-ban lévő "illetőleg" kötőszó nyelvtani értelmezéssel a jogszabály szövegében vagylagosságot jelent, azaz forgalomba hozható a galenusi készítmény akkor, ha azt a gyógyszer-nagykereskedelmi vállalat gyógyszervizsgáló laboratóriuma, akár az előírt teljes gyógyszerkönyvi vizsgálatok, akár az OGYI határozatában és minőségi előírásában megállapított vizsgálatok elvégzése után megfelelőnek minősítette és vizsgálati számmal ellátta.]
Helytálló tehát az a fellebbezési ellenkérelmi érvelés, hogy a besorolásnak nem feltétele a hatósági engedély (az legfeljebb a forgalomba hozatal feltétele lehet).
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.20.333/1996. sz.)