adozona.hu
AVI 1996.8.100
AVI 1996.8.100
A külföldi részvételű gazdasági társaságot az adókedvezmény akkor is megilleti, ha nem az alapításkor, hanem a működés során teljesíti a törvényben előírt feltételeket [1988. évi IX. tv 14. § (1) bek. b) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az 1989. évre vonatkozó alperesi közigazgatási határozat tekintetében elutasította. 1990. évre vonatkozóan hatályon kívül helyezte az alperes határozatát és az alperest új eljárás lefolytatására utasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes keresete 1989. évre vonatkozóan nem alapos. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vállalkozási nyereségadó-kedvezmény megállapítása kapcsán a Gt., a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény, ...
AVI 1996.8.100 A külföldi részvételű gazdasági társaságot az adókedvezmény akkor is megilleti, ha nem az alapításkor, hanem a működés során teljesíti a törvényben előírt feltételeket [1988. évi IX. tv 14. § (1) bek. b) p.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az 1989. évre vonatkozó alperesi közigazgatási határozat tekintetében elutasította. 1990. évre vonatkozóan hatályon kívül helyezte az alperes határozatát és az alperest új eljárás lefolytatására utasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes keresete 1989. évre vonatkozóan nem alapos. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vállalkozási nyereségadó-kedvezmény megállapítása kapcsán a Gt.</a>, a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény, továbbá az 1988. évi IX. törvény rendelkezéseit a vállalkozási nyereségadóra vonatkozóan alkalmazni kell. Az ítélet utal arra, hogy a külföldi részesedés mértékének meghatározásánál a külföldi részesedés összértékét kell figyelembe venni, nem pedig az egyes tagok, a külföldi tagok részesedésének nagyságát külön-külön. Ebből következően az indokolás szerint csak annak van jelentősége, hogy a felperes külföldi részvétellel működő részvénytársaság volt-e a vizsgált időszakban vagy sem. A vállalkozói nyereségadóról szóló törvény, valamint a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló törvény célja is a külföldi tőke bevonására irányult az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, így a jogszabályok értelmezésénél ezt a célt figyelmen kívül hagyni nem lehet. Azt is rögzítette az ítélet, hogy a befektetési törvényben szereplő pénzbeli hozzájárulás nemcsak arra az esetre értendő, amely a társaság alapításakor történő pénzbeli hozzájárulásra vonatkozik. A pénzbeli hozzájárulásnak sem csupán az alapításkor kell meglennie, illetve csak abban az esetben lenne igénybe vehető a nyereségadó-kedvezmény, amennyiben a pénzbeli hozzájárulást az alapítói vagyon létesítésekor biztosítják, hanem az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a működés során is lehetséges a hozzájárulás, és ennek alapján a nyereségadó-kedvezmény igénybevétele lehetségessé válik. Az ítélet utal arra is, hogy az elsőfokú bíróság a városi bíróság, valamint a megyei bíróság ítéletének indokolásában foglaltakat is figyelembe vette a döntés meghozatalánál. A bíróság azt is megállapította, hogy a felperes keresete 1990. évre vonatkozóan részben alapos. Az 1990 I. negyedévében a felperes nem minősült külföldi részvételű gazdasági társaságnak, azonban a II., III., IV. negyedévben a részvény értékesítése következtében külföldi részvétellel működőnek kellett tekinteni, ezért az alperes által megállapított általános forgalmiadó-hiány és a bírság ezen időszakra vonatkozóan módosításra szorul.Az ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása utal a megyei bíróság korábbi ítéletének azon megállapítására, hogy a felperes 1989-ben nem minősült külföldi részvételű gazdasági társaságnak. A megyei bíróság álláspontja szerint ez az ítéleti megállapítás ítélt dolgot nem eredményezett, tekintettel arra, hogy új alperesi határozat született. Erre tekintettel érdemben kellett vizsgálni azt, hogy a felperes 1989-ben, illetve 1990 I. negyedévében külföldi részvételű gazdasági társaságnak minősült-e. A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes ebben az időszakban nem minősült külföldi részvétellel működő részvénytársaságnak. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható az ítélet szerint, hogy a felperesi részvények nagy hányadát egészen az 1990. március 30. napján lezajlott és a C. Nemzetközi Bank Rt. javára történő átruházásig színlelt ügylettel ruházták át külföldire. Ezt támasztja alá, hogy a külföldi részére történő átruházás során a szerződésben az átruházó magyar fél javára visszavásárlási kötelezettséget kötöttek ki. A szerződő külföldi fél a vételárat nem fizette meg, és azt a visszavásárlási kötelezettség fedezete címén magánál tartotta. A megyei bíróság álláspontja szerint az ügylet színlelt, fiktív, ezért semmis, így a felperes arra jogot nem alapíthat. Ebből következően a felperes sem 1989-ben, sem 1990 I. negyedévében nem minősült külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak, így az erre alapított adókedvezmény a megyei bíróság álláspontja szerint nem illette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az alperes határozatát helyezze hatályon kívül és az alperest kötelezze új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Felperesi álláspont szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a befektetési törvény 12. §-a (1) bekezdésének olyan értelmet tulajdonított, hogy a külföldi részvény szerzése akkor eredményez adókedvezményre való jogosultságot, ha a részvények ellenértékeként konvertibilis valuta fizetésére kerül sor. A felülvizsgálati kérelem értelmében a megyei bíróság álláspontja szerint az ügylet színlelt voltát az támasztaná alá, hogy a külföldi részére történő átruházás során az átruházó magyar fél javára a szerződésben visszavásárlási kötelezettséget kötöttek ki, a szerző külföldi fél a vételárat nem fizette ki, hanem azt a visszavásárlási kötelezettség fedezete címén magánál tartotta. A megyei bíróság érvelésével szemben a felperes arra hivatkozott, hogy a Ptk. visszavásárlásra vonatkozó rendelkezése értelmében semmiféle akadálya nincs annak, hogy a felek az írásban megkötött szerződésben nem visszavásárlási jogot, hanem visszavásárlási kötelezettséget kötnek ki, amelynek a biztosítására az egyébként fizetendő vételárat a vevő visszatartja. A felperes szerint a Polgári Törvénykönyv, illetve egyéb jogszabály tiltó rendelkezésének hiányában, a szerződési szabadság elvéből következően az ügyletnek nincs olyan fogyatékossága, ami a felek szerződésének érvénytelenségét maga után vonná. A felperes úgy ítélte meg, hogy a megyei bíróság ítéletének indokolása az ügylet színlelt volta tekintetében megalapozatlan és az ügylet fiktív voltát semmi sem támasztja alá. A felülvizsgálati kérelem utal arra, hogy a részvény átruházása, eredményeként nem a gazdasági társaság vagyonában következik be értékgyarapodás, hanem a részvény tulajdonjoga cserél gazdát. Ha a belföldi gazdasági társaság akár részvénykönyvvel, akár más hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a társaság törzstőkéjének legalább 30%-a külföldi tulajdonában van és az 1988. évi IX. törvény 14. §-ában írt egyéb feltételek is fennállnak, úgy a felperesi megítélés szerint az adóhatóságnak nincs joga vizsgálni a külföldi fél üzletrészének vagy részvényének megszerzésével kapcsolatos ügylet tartalmát.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítéletet hatályban való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az 1988. évi IX. törvény 14. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a gazdasági társaságot, ha árbevételének több mint fele termék-előállításból vagy saját építésű szálloda üzemeltetéséből származik, és az alapítói vagyon meghaladja a 25 000 000 Ft-ot, és abban a külföldi részesedés hányada legalább 30%-os, akkor a számított adóból a termék, illetve a szolgáltatás értékesítésének megkezdésétől számított első öt évben 60%-os, a hatodik évtől 40%-os mértékű, a c) pont értelmében amennyiben a b) pontban meghatározott feltételek fennállnak és különösen fontos tevékenységet folytat, a 8. számú melléklet szerint a társaság a számított adóból a termék, illetve a szolgáltatás értékesítésének megkezdésétől számított első öt évben 100%-os, a hatodik évtől 60%-os mértékű adóvisszatartás formájában igénybe vehető adókedvezmény illeti meg. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben meghatározott adókedvezmény az ott megjelölt időtartamon belül is csak a feltételek fennállásáig, illetőleg a megváltozott feltételeknek megfelelően vehető igénybe.
A per eldöntése szempontjából meghatározó jelentősége van annak a kérdésnek, hogy a felperes 1989-ben, illetve 1990 I. negyedévében külföldi részvételű gazdasági társaságnak minősül-e vagy sem. Tisztázni kellett az is, hogy a külföldi által rendelkezésre bocsátott pénzbeli hozzájárulásnak csak az alapításkor kellett meglennie, vagy az utóbb fizetett hozzájárulás is figyelembe veendő a nyereségadó-kedvezmény igénybevétele szempontjából.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy a törvényben írt külföldi részesedés mértékének meghatározásánál a külföldi részesedés összértékét kell figyelembe venni. A pénzbeli hozzájárulás mértéke szempontjából nincs döntő jelentősége annak, hogy azt az alapítói vagyon részeként biztosítják vagy a társaság működése során bocsátják rendelkezésre. Az ítélkezési gyakorlat értelmében az adókedvezmények azokat a gazdasági társaságokat is megilletik, amelyek működésük során utóbb teljesítik a kedvezmények törvényben előírt feltételeit.
A felperes tekintetében ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy a társaság az 1989-es évben, illetve 1990 I. negyedévében nem minősült külföldi részvétellel működő részvénytársaságnak. Mint arra a jogerős ítélet indokolása is helyesen utal a felperesi részvények nagy hányadát az 1990. március 30. napján történt átruházásig csupán színlelt ügylettel ruházták át külföldire. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerinti is döntő jelentősége van annak, hogy a külföldi részére történő átruházás során a szerződésben az átruházó magyar fél javára visszavásárlási kötelezettséget kötöttek ki, és a külföldi fél a vételárat nem fizette ki, azt a visszavásárlási kötelezettség fedezete címén magánál tartotta. A színlelt ügylet a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése alapján semmisnek tekintendő, így a felperes erre hivatkozva a törvényben írt kedvezményeket nem vehette igénybe. Nem meggyőző a felülvizsgálati kérelem idevágó érvelése, hiszen az eset összes körülményeit figyelembe véve itt valójában fiktív jogügyletről van szó.
A felperes arra hivatkozik, hogy ha a belföldi gazdasági társaság hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a társaság törzstőkéjének legalább 30%-a külföldi tulajdonában van, és a törvényben írt egyéb feltételek is fennállanak, úgy az adóhatóságnak nincs joga vizsgálni a külföldi fél üzletrészének vagy részvényének megszerzésével kapcsolatos ügylet tartalmát. A Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben arra utal, hogy a jogalkotó csak azokat a társaságokat kívánta adókedvezményben részesíteni, amelyek külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak minősültek. Ebből a szempontból nyilvánvalóan jelentősége van annak, hogy a társaságban a külföldi ténylegesen tulajdonrészt szerzett, vagy tulajdonjoga csupán papíron áll fenn. A kedvezmények jogellenes igénybevételének megakadályozása az adóhatóságnak is feladata, ezért az adóhatóság vizsgálhatja, hogy a külföldi fél üzletrészének vagy részvényének megszerzésével kapcsolatos ügylet érvényesnek minősül-e vagy sem. Ennek hiányában a hatóság teret nyitna a joggal való visszaélésnek. A részvények színlelt ügylettel történő átruházása a kedvezmény igénybevételének akadályát képezi, így az alperes döntése az 1989. év vonatkozásában jogszerű. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a visszavásárlási kötelezettségre vonatkozó rendelkezés és az idevágó megállapodás önmagában is igazolja az ügylet színlelt voltát.
(Legf. Bír. Kfv.I.27.291/1995. sz.)