adozona.hu
AVI 1996.7.96
AVI 1996.7.96
A vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításakor a reális forgalmi értéket kell figyelembe venni, nem irányadó az árverésen kialakult vételár [1990. évi XCIII. tv 68. § (1) bek., 102. § (1) bek. e) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. február 3-án kelt adásvételi szerződéssel özv. H. Istvánnétól megvásárolta a Z. külterületén található 022/4. hrsz.-ú 24,2 ha területű, 264 AK értékű szántót 130 000 Ft vételárért.
Ugyancsak 1994. február 3-án kelt adásvételi szerződéssel H. Jánostól megvásárolt a Z. külterületén található 022/5. hrsz.-ú 4,1 ha területű 44,01 AK értékű szántóföldet 22 000 Ft vételárért.
A tulajdonosok ezt megelőzően 1993 októberében földárverés során szerezték meg a perbeli ingatlanok tulaj...
AVI 1996.7.96 A vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításakor a reális forgalmi értéket kell figyelembe venni, nem irányadó az árverésen kialakult vételár [1990. évi XCIII. tv 68. § (1) bek., 102. § (1) bek. e) p.].
A felperes 1994. február 3-án kelt adásvételi szerződéssel özv. H. Istvánnétól megvásárolta a Z. külterületén található 022/4. hrsz.-ú 24,2 ha területű, 264 AK értékű szántót 130 000 Ft vételárért.Ugyancsak 1994. február 3-án kelt adásvételi szerződéssel H. Jánostól megvásárolt a Z. külterületén található 022/5. hrsz.-ú 4,1 ha területű 44,01 AK értékű szántóföldet 22 000 Ft vételárért.
A tulajdonosok ezt megelőzően 1993 októberében földárverés során szerezték meg a perbeli ingatlanok tulajdonjogát, az árverésen az ingatlanok vételára 500 Ft/AK volt. A tulajdonosok megbízásából a felperes járt el az árveréseken.
A megyei illetékhivatal a vásárolt 022/5. hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét 44 000 Ft-ban, míg a 022/4. hrsz.-ú ingatlan ingatlanforgalmi értékét 240 000 Ft-ban állapította meg.
Ennek alapján került sor a felperes terhére határozattal 3760 Ft, és 11 600 Ft visszterhes vagyonszerzési és bejegyzési illeték kiszabására.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1995. május 11-én kelt határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Határozatának indokolásában utalt arra, hogy az 1994. évben l AK értéke kb. 1000-1300 Ft körül volt, az elsőfokú hatóság által megállapított ingatlanforgalmi érték az 1000 Ft/AK-t sem éri el, így a meghatározott forgalmi érték semmiképpen sem tekinthető eltúlzottnak.
A felperes a határozat ellen keresetet terjesztett elő, kifogásolva az alperes által megállapított ingatlanforgalmi értéket. Utalt arra, hogy a hivatalos okmányok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Z. község területén kivétel nélkül az ingatlanok 500 Ft/AK értéken keltek el, így jogszabálysértőnek tartja az alperesnek az ingatlanok forgalmi értékének ettől magasabb összegben történő megállapítását. Sérelmezte, hogy az alperes nem vette figyelembe az árveréseken kialakult 500 Ft/AK értéket, továbbá azt, hogy a perbeli ingatlanok Z. községtől 4-5 km-nyire fekszenek E-i irányban, homokos, rendkívül savanyú talajjal rendelkeznek. A fentiek alapján kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatokat helyezze hatályon kívül, és utasítsa az alperest új eljárás lefolytatására.
Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítására irányult a közigazgatási határozatokban már kifejtettekkel egyezően, kiegészítve azzal, hogy az adásvételi szerződések szerint a felperes 0,54 Ft/m2 értékén vásárolta meg az ingatlanokat, ezzel szemben a környéken kialakult adásvételi szerződések magasabb értéket mutatnak. Az összehasonlító adatok szerint a föld értéke 2-5 Ft/m2 összegben állapítható meg. Utal továbbá arra is, hogy a felperes által hivatkozott kárpótlási törvény alapján végrehajtott földárveréseket figyelembe venni az ingatlanforgalmi érték megállapításánál nem lehet, hiszen az mindig nyilvánvalóan alacsonyabb, az nem tükrözi a reális ingatlanforgalmi értékeket, s ezért az alperesnek a saját értékbecslői által megállapított ingatlanforgalmi értékből kell kiindulnia.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróságnak a perbeli jogvitában abban kellett állást foglalnia, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozatok jogszabályt sértenek-e, mely jogszabálysértés állhat anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértésből.
A perben irányadó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv, melynek 68. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, amikor a vagyonszerzést a közjegyző bejelenti, illetőleg a földhivatal a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja az illetékhivatalnak illeték kiszabása végett, vagy erről az illetékhivatal más módon tudomást szerzett.
A forgalmi érték fogalmát az It. 102. §-a (1) bekezdésének e) pontja határozza meg. Ennek értelmében a forgalmi érték az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető.
A fenti jogszabályhely alapján tehát helyesen járt el az alperes akkor, amikor az ingatlanok vételárát az adásvételi szerződés szerinti 0,54 Ft/m2 értéktől eltérően állapította meg, hiszen összehasonlító adatokkal is alátámasztotta azt, hogy a környéken az ingatlanok értéke 2-5 Ft/m2 körülmozgott, így tehát a bíróság álláspontja szerint az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a forgalmi értéket a fentieknek megfelelően alakította ki.
Nem osztotta a bíróság a felperes azon álláspontját, mely szerint az ingatlanok forgalmi értékének megállapításánál az árverésen kialakított vételárat kellene figyelembe venni, tekintettel arra, hogy az árverés útján az eladók szerezték meg az ingatlanok tulajdonjogát, ezt követően adásvételi szerződéssel ruházták át azokat a felperesre. A bíróság megítélése szerint a perbeli vita elbírálásánál az árverésen kialakított vételár nem lehet irányadó, mivel az köztudottan nem tükrözi az ingatlanok valós forgalmi értékét, tekintettel arra, hogy az árverésen részt vevők érdeke azt kívánja, hogy minél alacsonyabb értékben jussanak hozzá az árverésre bocsátott ingatlanokhoz, így nagyon gyakori az árveréseken az egyezség. Ennek alapján az 1991. évi XXV. tv-ben meghatározott legalacsonyabb, 500 Ft/AK érték kialakítására törekszenek.
Így a bíróság álláspontja szerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a perbeli ingatlanok ingatlanforgalmi értéke az alperes által meghatározottnál lényegesen alacsonyabb, a felperes azonban bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, a bíróság a Pp. 164. §-ának (2) bekezdése alapján hivatalból bizonyítást nem rendelhetett el, így a bizonyítatlanság következményét a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperesnek kell viselnie.
Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítélete ellen fellebbezéssel a felperes élt, az ítélet megváltoztatása és a kereset teljesítése iránt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fellebbezési támadás kapcsán arra utal a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság az általa, de a felperes által is idézett jogszabályi rendelkezéseket helyesen értelmezte, azoknak olyan értelmet tulajdonítani, mint amit a felperes kíván, nem lehet. Az elsőfokú bíróság részletes és kiterjedt bizonyítási eljárást is le folytatott és a bizonyítékok mérlegelését is kellően tette meg.
(Baranya Megyei Bíróság 2.Pf.20.109/1996. sz.)