adozona.hu
AVI 1996.7.95
AVI 1996.7.95
A vámmentes vámkezelésre irányuló kérelem elbírálásakor vizsgálni kell a bevándorló beköltözésének tényleges időpontját [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 83. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes - aki Los Angelesben élt - úgy határozott, hogy visszatelepül Magyarországra. Az ehhez szükséges intézkedések megtételét 1992 tavaszán kezdte meg, amelynek során Budapesten lakást bérelt, oda bejelentkezett, majd 1992. április 21-én átvette személyi igazolványát. Ezt követően a felperes visszautazott Amerikába, ahol rendezte a még folyamatban lévő ügyeit, ezek között 1992 augusztusában véglegesen kifizette az 1991. júliusban részletfizetésre vásárolt Dodge típusú kisteherautóját.
...
AVI 1996.7.95 A vámmentes vámkezelésre irányuló kérelem elbírálásakor vizsgálni kell a bevándorló beköltözésének tényleges időpontját [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 83. §].
A felperes - aki Los Angelesben élt - úgy határozott, hogy visszatelepül Magyarországra. Az ehhez szükséges intézkedések megtételét 1992 tavaszán kezdte meg, amelynek során Budapesten lakást bérelt, oda bejelentkezett, majd 1992. április 21-én átvette személyi igazolványát. Ezt követően a felperes visszautazott Amerikába, ahol rendezte a még folyamatban lévő ügyeit, ezek között 1992 augusztusában véglegesen kifizette az 1991. júliusban részletfizetésre vásárolt Dodge típusú kisteherautóját.A felperes személyes ingóságait és gépkocsiját 1993. január 25-én feladva 1993. február 5-én érkezett véglegesen Magyarországra.
Az általa behozott kistehergépkocsi vámmentes vámkezelését a felperes 1993. március 16-án kérte a bevándorlókra vonatkozó szabályok szerint.
Az elsőfokú vámhatóság 1993. augusztus 9-én kelt határozatával a vámmentes vámkezelésre irányuló kérelmet elutasította, hivatkozva arra, hogy a felperes 1992. április 21. óta rendelkezik bejegyzett budapesti lakással, tehát ezen időpont óta él Magyarországon. Ugyanakkor a perbeli gépkocsi tulajdonjogát - a forgalmi engedély tartalma szerint - csak 1992. augusztus 23-án, hazatelepülését követően szerezte meg, és 1993 márciusában - 11 hónappal hazatelepülése után - hozta az országba, márpedig csak a betelepüléskor tulajdonát képező vámárut hozhatta be vámmentesen.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, hivatkozva a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 83. §-ában foglaltakra és megállapítva, hogy a perbeli gépkocsi a felperes beköltözése előtt nem képezte annak tulajdonát.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében történő megváltoztatását és a vámmentes vámkezelésre irányuló kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte, állítva, hogy áttelepülésének időpontja nem azonos az állandó magyarországi lakcímre történő bejelentkezése, illetve személyi igazolványa kiállításának időpontjával.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az általa megállapított tényállás szerint az 1992. április 21-én hazatelepült felperes a perbeli gépkocsi tulajdonjogát csak 1992. augusztus 24-én szerezte meg, az tehát vámmentesen nem volt vámkezelhető. Az elsőfokú bíróság a felperes hazaköltözésének időpontjául a személyi igazolványa kiállításának dátumát tekintette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással helybenhagyta, kiemelve, hogy a személyi igazolvány kiadásának és nyilvántartásának átmeneti szabályairól szóló 147/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 2. §-ának (3) bekezdése szerint azt a magyar állampolgárt kell - a magyar állampolgárság igazolása után - személyi igazolvánnyal ellátni, aki hazatért. A felperes tehát 1992. április 21-i időponttal tért haza, ekkortól nem lehet külföldinek tekinteni. Az 1992. augusztus 24-én tulajdonába került perbeli gépkocsi vámmentes vámkezelése tehát nem lehetséges, mert az a bevándorlás (hazatérés) előtt nem volt a felperes tulajdonában.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a vámmentes vámkezelésre irányuló kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte, állítva, hogy a jogerős ítélet az R. 83. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat sérti, mert a perbeli gépkocsi már 1992. április 21-ét megelőzően a tulajdonában állt, ugyanakkor áttelepülésének időpontja nem azonos az állandó lakcímére történt bejelentkezésének időpontjával, amit igazol az is, hogy az 1993. március 3-án általa behozott egyéb ingóságokat a vámhatóság - mint hazatelepülés során behozott vámárukat - vámmentesen vámkezelte. Továbbra is állította, hogy 1993. február 5. vehető beköltözésének időpontjaként figyelembe, amely nem esik egybe a személyi igazolványának kiállításával.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a felperes a gépkocsi tulajdonjogát csak az utolsó részlet kiegyenlítésekor - hazatérését követően - szerezte meg, így az vámmentesen nem volt vámkezelhető. Előadta, hogy az eljárás során elfogadta eltérő adatok hiányában a felperes azon előadását, hogy az általa behozott egyéb ingóságok már hazatérésének 1992. április 21-i időpontját megelőzően tulajdonában álltak, ezért azokat vámmentesen vámkezelte.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az indokolás szerint a felperesi vámáru vámkezelésekor hatályban volt R. 83. §-a (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezett, hogy vámmentes a bevándoroltak, a bevándorlási engedély nélkül honosítottak, a hazatérők és a menekültként elismert személyek (a továbbiakban együtt: bevándoroltak) által behozott és beköltözésük előtt is tulajdonukat képező azok a vámáruk, amelyek a háztartás, illetőleg a saját foglalkozás űzésének szükségletét nem haladják meg. A (3) bekezdés szerint az (1) bekezdésben említett vámáru vámmentes vámkezelését személyi igazolvány, vagy bevándorlásra jogosító vízummal ellátott útlevél benyújtásával lehet kérni.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során tehát a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperest 1993. március 16-án az R. 83. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megillette-e a vámmentesség az általa behozott kistehergépkocsi tekintetében.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes beköltözésének időpontja adott esetben nem azonos a részére kiadott személyi igazolvány kiállításának időpontjával.
A felperes személyi igazolványát 1992. április 21-én vette át. Ebben az időpontban azonban a személyi igazolvány kiadásának és nyilvántartásának átmeneti szabályairól szóló 147/1993. (X. 26.) Korm. rendelet nem volt hatályban, az csak 1993. november 3-án, tehát az elsőfokú vámhatározat meghozatalát követően lépett hatályba. Erre figyelemmel pedig az elsőfokú vámhatóság nem tekinthette a felperest 1992. április hó 21-én hazatért külföldön élő magyar állampolgárnak, mert a 147/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 2. §-ának (3) bekezdésében foglalt azon rendelkezést, hogy azt a külföldön élő magyar állampolgárt, aki hazatért, személyi igazolvánnyal kell ellátni, mert a korábban hatályban volt 38/1969. (XI. 17.) Korm. rendelet ezt nem tartalmazta.
A felperesi beköltözés időpontjának megállapításánál - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - támpontként felhasználható a felperes személyi igazolványa kiállításának időpontja is, azonban ez egymagában nem határozza meg a beköltözés időpontját, mert a kiállítás időpontjával szemben bizonyítható, hogy a beköltözésre eltérő időpontban került sor. E vonatkozásban figyelemmel kell lenni arra, hogy a beköltözés olyan helyváltoztatást jelent, melynek során valaki úgy változtat általában állandó lakhelyet, hogy annak során ingóságait is magával viszi. Elképzelhető tehát, hogy a felperes már 1992. április 21-én bejelentkezett állandó magyarországi lakcímre, azonban Magyarországra és állandó lakcímére nem költözött be, hanem erre csak később, 1993. február, illetőleg március hónapban került sor, amikor a felperes végleges szándékkal úgy tért vissza az országba, hogy oda ingóságait is magával hozta.
A perbeli kistehergépkocsi pedig 1993 márciusában - felperes tényleges beköltözésekor - már a felperes tulajdonát képezte, ezért annak vámmentes vámkezelését a felperes az R. 83. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megalapozottan kérte.
Megállapítható tehát a fentiekre figyelemmel, hogy jogszabálysértő módon járt el az alperes, amikor a felperesi fellebbezést elutasítva az elsőfokú vámhatóság határozatát helybenhagyta. Tévedett az első és másodfokú bíróság is, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes beköltözésének időpontjaként 1992. április 21-ét, a személyi igazolvány kiállításának napját kell tekinteni és ezért az 1992. augusztus 24-én tulajdonába került perbeli gépkocsi vámmentes vámkezelésére már nem volt lehetőség.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, egyben az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az alperesnek a felperesi fellebbezés elbírálása során az 1957. évi IV. törvény 73. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a jelen ítéletben kifejtettek alapján kell eljárnia, és a kistehergépkocsi tekintetében is a vámmentes vámkezelést kell alkalmaznia.
(Legf. Bír. Kfv. II. 27.805/1995. sz.)