adozona.hu
AVI 1996.7.92
AVI 1996.7.92
A perköltség összegének megállapításánál figyelembe kell venni, hogy az adóhatóságot munkaviszonyban álló dolgozója, vagy külön meghatalmazással rendelkező jogi képviselő képviseli-e [Pp. 75. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság az 1994. április 11-én kelt határozatával a felperest 31 200 Ft jövedelemadó-hiány és 6240 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
Fellebbezés folytán az alperes az 1994. június 21-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozatok indokolása szerint a felperes 1992-ben a személyi jövedelemadó-alapját jogosulatlanul csökkentette 78 000 Ft-tal, ugyanis az általa vásárolt részvények nem felelnek meg az 1991. évi XC. törvény 35....
AVI 1996.7.92 A perköltség összegének megállapításánál figyelembe kell venni, hogy az adóhatóságot munkaviszonyban álló dolgozója, vagy külön meghatalmazással rendelkező jogi képviselő képviseli-e [Pp. 75. § (3) bek.].
A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság az 1994. április 11-én kelt határozatával a felperest 31 200 Ft jövedelemadó-hiány és 6240 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.Fellebbezés folytán az alperes az 1994. június 21-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozatok indokolása szerint a felperes 1992-ben a személyi jövedelemadó-alapját jogosulatlanul csökkentette 78 000 Ft-tal, ugyanis az általa vásárolt részvények nem felelnek meg az 1991. évi XC. törvény 35. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek, lévén, hogy nem állami tulajdonból származtak és nem voltak nyilvános kibocsátásúak. Az adóhiány után pedig 20%-os mértékű, 6240 Ft adóbírságot szabott ki.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte.
A városi bíróság 1995. február 14-én kelt ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a kiszabott 6240 Ft adóbírságot törölte. Az elsőfokú bíróság kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 1870 Ft feljegyzett kereseti illetéket azzal, hogy a fennmaradó kereseti illeték az államot terheli. A perköltség tekintetében pedig a Pp.</a> 81. íjának (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a felek költségeiket maguk viselik.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte a kereset elutasítását, mert az adóbírság mértékének meghatározásakor nem sértett jogszabályt, valamint a felperes perköltségben való marasztalását is indítványozta.
A felperes csatlakozó fellebbezésében a keresetének teljes egészében helyt adó ítélet hozatalát kérte.
A megyei bíróság 1995. május 10-én, tárgyaláson kívül meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Egyben kötelezte az felperes, hogy fizessen meg az állam javára - az illetékhivatal felhívására - 2240 Ft feljegyzett kereseti és 4500 Ft feljegyzett fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket. Az indokolás szerint jogszerűen járt el az alperes, amikor az adóbírság mértékét 6240 Ft-ban határozta meg. A felperes pervesztességére és az eredménytelen csatlakozó fellebbezésre tekintettel a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésére, illetőleg a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján köteles a feljegyzett kereseti, valamint a fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket megfizetni az állam javára. Végül úgy határozott, hogy a felperes pervesztessége folytán költségeit maga viseli.
Az alperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 10. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a pernyertes fél költségeinek a megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A (2) bekezdés szerint a perköltség felől a bíróság hivatalból határoz.
A per során az alperesnek költségei merültek fel (papír, fénymásolás, felkészülés, a tárgyaláson való megjelenés, fellebbezés stb.), amelyek bár nem vagy nehezen számszerűsíthetők.
A Pp. 79. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata szerint, amennyiben a fél a költségeit nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg.
A lefolytatott eljárás során az alperes pernyertes lett. A fellebbezésben kérte a költségeinek a megállapítását. Jogszabálysértést követett el a másodfokú bíróság, amikor költséget nem állapított meg az alperes javára, illetőleg a kérelem felől nem határozott.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, a felülvizsgálni kért perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést pedig hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a Polgári perrendtartásról szóló - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján a bíróságnak az a feladata, hogy megvizsgálja, miszerint a jogerős ítélet az alperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bekezdés] jogszabálysértést tartalmazza-e.
A per adatai szerint a felperesi keresetre az írásbeli nyilatkozatot az alperes nevében eljárva F. Ferencné osztályvezető tette meg. Az elsőfokú bíróság 1995. február 7-én megtartott tárgyaláson F. Rita tanácsos járt el. Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezést F. Ferencné osztályvezető nyújtotta be. A másodfokú bíróság a Pp. 340. §-a (1) bekezdésének megfelelően az 1995. május 10-én kelt ítéletet tárgyaláson kívül hozta meg. A perben tehát a Pp. 329. §-a alapján az alperesnél munkaviszonyban álló dolgozó, nem pedig külön meghatalmazással ellátott jogi képviselő járt el. Így jelen ügyben a meghatalmazotti képviselettel eljáró Pp.</a> szabályok nem alkalmazhatók. A Pp. 75. §-ának (3) bekezdése ki is mondja, hogy ha a fél meghatalmazottja nem ügyvéd, ez esetben a fél, illetőleg meghatalmazottja részére munkadíj nem állapítható meg.
A Pp. 79. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükségeshez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. Ilyen költséget (pl. útiköltséget, levelezés költsége) azonban az alperes nem igazolt. A költségek utólagos felszámítására pedig a Pp. 79. §-ának (2) bekezdése alapján nincs lehetőség.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.806/1995. sz.)