adozona.hu
AVI 1996.7.90
AVI 1996.7.90
Az adóhatóság - ha annak feltételei fennállanak - az adóbírságot köteles mérsékelni [1990. évi XCI. tv 1. § (6) bek., 73. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH igazgatósága, mint első fokú adóhatóság 1994. június és július hónapokra áfa-nemben ellenőrzést folytatott le és június hónapra határozatával felperes terhére 208 000 Ft áfa-hiányt, 104 000 Ft adóbírságot és 98 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat indokolása szerint a felperes a P. Bt. által kibocsátott számlán feltüntetett áfa-összeget visszaigényelte annak ellenére, hogy a beszerzett információk alapján a számlakibocsátó adóalanynak nem tekinthető, ezért az áfa-tv 3...
AVI 1996.7.90 Az adóhatóság - ha annak feltételei fennállanak - az adóbírságot köteles mérsékelni [1990. évi XCI. tv 1. § (6) bek., 73. § (1) bek.].
Az APEH igazgatósága, mint első fokú adóhatóság 1994. június és július hónapokra áfa-nemben ellenőrzést folytatott le és június hónapra határozatával felperes terhére 208 000 Ft áfa-hiányt, 104 000 Ft adóbírságot és 98 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat indokolása szerint a felperes a P. Bt. által kibocsátott számlán feltüntetett áfa-összeget visszaigényelte annak ellenére, hogy a beszerzett információk alapján a számlakibocsátó adóalanynak nem tekinthető, ezért az áfa-tv 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt adólevonási jog tárgyi feltételei nem állanak fenn. A számla a számviteli törvény 84. §-ának (2) bekezdésében előírtaknak nem felel meg, tartalmilag hitelesnek nem tekinthető. 1994. július hónap tekintetében az elsőfokú adóhatóság határozatában 330 000 Ft áfa-hiány, továbbá 165 000 Ft adóbírság és 141 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest arra hivatkozással, hogy a C. Kft. által kibocsátott számlák hiteles dokumentumnak nem minősülnek, mivel a számlakibocsátó adóbevallási, -befizetési kötelezettségének 1994-ben nem tett eleget és az ügyvezető nyilatkozata szerint gázolaj-forgalmazást nem végzett.A felperes a fenti számú határozatok ellen fellebbezéssel élt, kérve azok hatályon kívül helyezését arra hivatkozással, hogy a számlakibocsátók közül a P. Bt. gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv értelmében a cégbejegyzés előtt is folytathatott gazdasági tevékenységet, ennélfogva az áfa-tv 4. §-ának (1) bekezdése szerinti adóalanynak tekinthető.
A C. Kft. mulasztásáért sem terheli a szövetkezetet felelősség, mivel a kft. az Art. 11. §-a szerint az adóhatósághoz bejelentkezett, a 15. § szerinti változást nem jelentett be, az Art. 9. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontjai az adózó kötelezettségeit szabályozzák, nem pedig azt, hogy ki az adóalany. Ez a helytelen alperesi logika oda vezethetne, hogy a vevő áfa visszafizetésére akkor is kötelezhető lenne, ha az eladó adóbevallásának eleget tesz, csak éppen az adót nem fizette meg. A C. Kft. által kibocsátott számla az áfa-tv által megkövetelt adatokat hiánytalanul tartalmazza és a vevőnek, ha a joga meg is van, de lehetősége nincs, hogy az eladótól az APEH által elfogadott szempontok szerint az adóalanyiságot ellenőrizze. Felperes álláspontja szerint az ügyletkötéseknél szabálytalanságot nem követett el, ezért méltánytalannak tartotta az adóbírság és késedelmi pótlék kiszabását is.
Hivatkozott továbbá arra is, hogy az adóhatóságok az Art. 51. §-ának (4) bekezdése szerinti kötelezettségüket is megszegték azáltal, hogy a tényállás tisztázása során nem törekedtek az adózó javára szolgáló tényezők feltárására, továbbá az adóalanyiság fogalmát nem az áfa-tv 4. §-ának (1) bekezdése szerint határozták meg.
Az alperes a fellebbezést elutasítva az elsőfokú határozatokat a határozataiban helybenhagyta. Álláspontja szerint a számlakibocsátók a számlakibocsátás idején adóalanyisággal nem rendelkeztek, mivel az adatok alapján gazdasági tevékenységet sem folytattak, így az általuk kiállított számlák az áfa felperesre történő áthárítását az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hitelesen nem tanúsítják.
Az áfa-tv 35. §-ának (1) bekezdése szerint az adólevonási jog pedig kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható, mely kritériumnak a felperes által rendelkezésre bocsátott számlák nem felelnek meg.
A felperes ezután nyújtott be keresetet a bírósághoz, melyben kérte az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését és alperes perköltség megfizetésére való kötelezését.
A kereset jogi indokolásaként a közigazgatási eljárásban előterjesztett fellebbezésében foglaltakat tartotta fenn változatlanul, továbbra is hivatkozva arra, hogy az ügyletek megkötésénél a szövetkezet körültekintően járt el, a gázolajvásárlások valóságosak voltak, a számlák az áfa-törvényben foglalt követelményeknek megfelelnek, ezért az adólevonás jogával is jogszerűen élt a szövetkezet.
A felperes arra az esetre, amennyiben a bíróság az adóhiány előírását törvényesnek ítéli meg, úgy másodlagos kereseti kérelemként kérte az alperes határozatainak megváltoztatását és a kiszabott adóbírság, késedelmi pótlék törlését.
Az alperes ellenkérelmében a határozatok törvényességét fenntartva kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását. Álláspontja továbbra is az volt, hogy a P. Bt. és C. Kft. áfás számla kibocsátására nem volt jogosult, ezért a kibocsátott számlák nem alapozzák meg felperes áfa-visszaigénylési jogosultságát, mivel a számviteli törvény értelmében hitelesnek nem tekinthetők, tartalmilag a valódiságuk megdőlt a közigazgatási eljárásban beszerzett információk következtében. A számlákból nem állapítható meg, hogy a felperes ténylegesen kitől szerezte be a gázolajat, és abban az esetben, ha az üzleti partner megtéveszti, a felperesnek lehetősége van arra, hogy az eladóval szemben külön polgári peres eljárás keretében érvényesítse az adóhatóság által megállapított adóhiányt, mint okozott kárt. Az adóalany a beszerzés oldaláról is kockázatot kell hogy vállaljon és jóhiszeműségük ellenére sem hárítják át az állami költségvetésre azt a kárt, amely az eladói megtévesztés következtében érte.
A bíróság az adóhatározatokat megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes adóbírság-fizetési kötelezettség nem terheli.
Az indokolás szerint a perbeli jogvita lényegét annak eldöntése képezte, hogy felperes, mint adóalany élhet-e jogszerűen az áfáról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv (a továbbiakban: áfa-tv). 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adólevonás jogával formailag szabályos, de tartalmi szempontból az adóhatóság által hitelesként el nem fogadott számlák birtokában.
Az eljárt adóhatóságok a közigazgatási eljárásban beszerzett okirati bizonyítékok alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a P. Bt. sem székhelyén, sem telephelyén gazdasági tevékenységet nem folytatott, ennél fogva áfás számla kibocsátásra sem volt jogosult. Az iratanyag között fellelhető a Fővárosi Bíróság cégbírósága 1994. szeptember 16-i keltezésű végzése, melyben a P. Bt. cégbejegyzés iránti kérelmét elutasította, mivel székhelyén, telephelyén nem található, valójában nem létezik. A Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnoksága a társaság részére kiadott jövedéki engedélyt 1994. szeptember 29-én visszavonta arra hivatkozással, hogy a társaság székhelyén és telephelyén gazdasági tevékenységet nem folytatott. Mind a cégbírósági végzés, mind a VPOP határozata fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A bíróság az adóhatóságok által beszerzett bizonyítékokat elegendőnek tartotta annak megállapításához, hogy mivel a P. Bt. cégbejegyzése nem történt meg és a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv 24. §-ának (1) bekezdése szerint gazdasági társaság a cégjegyzékbe történő bejegyzése a társasági szerződés megkötésének időpontjára visszaható hatállyal jön létre, jogi értelemben megalakultnak nem tekinthető. Felperes azt bizonyítani nem tudta,hogy a gázolajat a P. Bt-től szerezte be, azaz a számlakibocsátó által végzett gazdasági esemény sem igazolódott ezáltal, ez a tény pedig annak megállapítására vezethet, hogy a P. Bt. áfás számla kibocsátására nem volt jogosult, így az általa kiállított számlák hiteles és helytálló dokumentumnak nem tekinthetők.
A másik számlakibocsátó a C. Kft. vonatkozásában beszerzett iratanyag adatai alapján az alperes helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a C. Kft. neve alatt kibocsátott számlák nem a társaságtól származnak, hanem azok neve alatt más személy(ek) lépett(léptek) fel. A C. Kft. a beszerzett információk szerint 1994. január 3-tól március végéig működött, így a vizsgált időszakban a felperessel nem köthetett ügyletett, így a számla nem a valós gazdasági eseményről került kiállításra és büntetőeljárás van folyamatban avégett, hogy a kft. nevében eljárva ki forgalmazta az üzemanyagot. A gazdasági esemény hiányát bizonyítja az is, hogy a számlakibocsátó nem tett eleget az Art. 9. §-a (1) bekezdésének c), d)</a>, e)</a> és f) pontjaiban foglaltaknak sem.
A bíróság az adóhatóság által csatolt iratokat elégségesnek találta a valós tényállás megállapításához, így további bizonyítás elrendelése nem vált szükségessé. A bíróság álláspontja szerint tévesen hivatkozik felperes arra, hogy az adóhatóságok a tényállást teljes körűen nem tisztázták és ezáltal megsértették az Art. 51. §-ának (4) bekezdését, mivel a számlakibocsátók ellenőrzése megtörtént, az alperes a létező összes információt beszerezte az illetékes hatóságoktól.
A bíróság a továbbiakban a tényállás alapján levonható jogi következtetésekre mutatott rá az alábbiak szerint.
Az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Az áfa-tv 35. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy: "Az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány..."
A fent idézett jogszabályhelyek egybevetéséből megállapítható az, hogy az előzetesen felszámított áfa levonása, visszaigénylése nem általános, csak szigorú, konjuktív feltételek megvalósulása esetén biztosít lehetőséget az adóalany számára. Ilyen feltétel, hogy az áfa áthárítása adóalany által történjen és ezt a folyamatot az adóalanyok között tényleges gazdasági esemény előzze meg, majd ezt kövesse az áthárítás tényét hitelt érdemlően igazoló bizonylat kiállítása. Ebből következik az, hogy egy nem adóalany által kiállított számla csakúgy nem alapozza meg az áfa-visszaigénylés lehetőségét, mint ahogy nincs lehetőség az áfa visszaigénylésére valós gazdasági esemény hiányában sem.
Az adóhatóságok az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alapján jogosultak voltak a vizsgálat során a vitatott számlákat valódiságuk tekintetében megvizsgálni. Az adóalanyok adófizetési kötelezettségeit bizonylatok alapozzák meg, mely adatoknak a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv 84. §-ának (2) bekezdése szerint alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. Felperes számlái ennek a követelménynek nem felelnek meg, ugyanis ezek alapján nem volt megállapítható, hogy a felperes által beszerzett üzemanyag milyen forrásból ered. Az üzemanyag megléte a számlakibocsátóktól - a róluk beszerzett információk révén - történő vásárlást még nem bizonyítja, és a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye alapján sem lehetett azt megállapítani, hogy a felperes kétséget kizáró módon a P. Bt.-től és a C. Kft.-től szerzett be gázolajat. A felperes a számlakibocsátók nevében fellépő személyekkel szemben külön polgári peres eljárás keretében - az adóalanyiság tekintetében történő megtévesztés miatt - "adóhiány"-ként fennálló kárának megtérítését követelheti.
Az áfa-tv 44. §-ának (4) bekezdése a számlák adatainak valódiságáért a számlakibocsátó felelősségét határozza meg, de ebből a rendelkezésből még nem vonható le olyan következtetés, hogy hitelesnek nem tekinthető számla alapján is megilletné az áfa-visszaigénylés joga - természetesen a számlakibocsátók felelőssége mellett - a felperest. Az adóalanyok a beszerzés oldaláról is kockázatot vállalnak, és ezt a kockázatot az állami költségvetés felé nem hárítják át még jóhiszemű beszerzés esetén sem.
A bíróság megállapítása szerint az alperes határozatának indokolásában az áfa-tv nem megfelelő szakaszaira hivatkozott, az adóhiány jogszerű fennállását azonban ez még nem befolyásolja és a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indított perekben is a közigazgatási szerveknek, mint alpereseknek a Pp.</a> általános szabályai szerint az ellenkérelemben a téves jogszabály-megjelölést korrigálhatják, amely a perbeli esetben megtörtént. Az érdemben helyes közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére csupán azon okból kifolyólag, hogy a határozat indokolása téves, még nem ad alapot, mivel a bíróság elsődlegesen azt vizsgálja, hogy az adóhiány törvényesen fennáll-e vagy sem.
A bíróság a már kifejtettek alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes a vitatott számlák alapján az áfa visszaigénylésére - a számlák tartalmi hitelességének hiányában - nem volt jogosult, így az alperesi határozatban a gázolajbeszerzések után megállapított áfa-hiány a törvényi előírások szerint fennáll, ezért felperes elsődleges kereseti kérelme nem alapos.
A felperes másodlagos kereseti kérelemként a gázolajbeszerzések után megállapított adóhiányok bírságvonzatának törlését kérte arra hivatkozással, hogy az alperes az Art. 73. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat vele szemben törvénysértő módon nem alkalmazta annak megállapítása mellett, hogy az ügyletkötéseknél a kellő körültekintéssel való eljárást az adóhatóság nem vitatta.
Az Art. 73. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetőleg intézkedő képviselője, ...az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát.
A kialakult bírói gyakorlat szerint a fenti szakasz alkalmazása az adóhatóságnak nem joga, hanem kötelezettsége. A törvény 1. §-ának (6) bekezdése - a méltányos eljárás kötelezettsége - alapján a bírság mérséklésének feltételeit vizsgálni kell. Ha az adóhatóság feltárja azokat a körülményeket, amelyekből megállapítható, hogy az adózó, illetőleg képviselője úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, jelen esetben pl. a felperes a számlakibocsátókról előzetesen információkat szerzett be a cégbíróság útján, bekérte a szállító jövedéki engedélyét stb. ..., a bírság mérséklésének helye van.
Az alperes határozataiban nem vitatta, hogy a felperes az ügylet során körültekintően járt el, ennek ellenére az adóbírság mérséklése elmaradt, megsértve ezzel a már hivatkozott törvényi rendelkezést.
A bíróság álláspontja az hogy a felperes azon túlmenően, hogy az üzleti partnereiről a jelenlegi szabályozás mellett az összes beszerezhető információhoz hozzájutott, többet nem tehetett, az adóhiányok keletkezésében felróható magatartást nem tanúsított, ezért a mulasztás nem terheli.
A bíróság ilyen körülmények között felperesnek az adóbírság elengedésére irányuló kérelmét alaposnak tartotta, ezért az alperes határozatait ebben a részében megváltoztatta a rendelkező részben foglaltak szerint, mely változtatás nem érintette az adóhatósági határozatok azon részeit, melyet felperes keresetével nem támadott. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet a már kifejtettek alapján elutasította.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.22.535/1995. sz.)