adozona.hu
AVI 1996.7.89
AVI 1996.7.89
Az önellenőrzés szabályos voltát nem érinti az a körülmény, hogy az adózó az önellenőrzési pótlékot - tévedésből - nem az erre a célra rendszeresített számlaszámra fizeti be [1990. évi XCI. tv 1. § (5) bek., 42. §, 51. § (4) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, aki egyéni vállalkozó, a házastársa induló vállalkozásaihoz általános forgalmi adóval terhelt beszerzéseket végzett. A beszerzések időpontjában házastársa vállalkozói igazolvánnyal és adószámmal még nem rendelkezett, nyilvántartásai nem voltak. A felperes a házastársa részére történő beszerzések után saját, 1995. I. negyedévi bevallásában 375 000 Ft előzetesen felszámított forgalmi adót igényelt vissza.
Eljárása szabálytalansága miatt 1995. június 26. napján önellenőrzést végzett...
Eljárása szabálytalansága miatt 1995. június 26. napján önellenőrzést végzett, ennek során önellenőrzési nyomtatványt nyújtott be az adóhatósághoz, és ezt megelőzően 1995. május 29. napján 1000 Ft önellenőrzési pótlékot postai feladás útján teljesítette.
Az önellenőrzési pótlékot azonban tévesen - jóllehet társasági adó fizetésére nem volt köteles - az adóelszámolási iroda társaságiadó-bevételi számlája javára teljesítette.
A felperesnél az adóhatóság áfa-adónem ellenőrzést végzett, e célból 1995. július 12. napjára hivatali helyiségébe idézte, mely idézést a felperes 1995. július 11. napján vette át. A vizsgálat során jelezte, hogy önellenőrzést hajtott végre, az általános forgalmi adót visszaigényelni nem kívánja, és 1995. július 12. napján 5000 Ft-ot fizetett be az elszámolási iroda bírság és önellenőrzéssel kapcsolatos befizetések bevételi számlájára.
Az APEH igazgatósága áfa- és kiutalás előtt adók, támogatások ellenőrzési osztálya az ellenőrzés eredményeként az 1995. augusztus 17. napján kelt határozatával a felperes 159 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta a jogosulatlan áfa-visszaigénylés miatt. Az adóhatóság határozatának indokolása szerint, jóllehet a felperes a helyesbítéseket önellenőrzés keretében elvégezte, azonban az önellenőrzés csak akkor lett volna elfogadható, ha ezzel egyidejűleg a befizetést is teljesíti. Így a felperes által elvégzett helyesbítést önellenőrzésként az adóhatóság nem fogadta el.
A felperes a határozat ellen fellebbezett, ebben hivatkozott arra, hogy befizetést teljesített, azonban nem az önellenőrzéssel kapcsolatos számlára, hanem a társaságiadó-számlára, hivatkozott arra, hogy ő általános forgalmi adót visszaigényelni nem kívánt, azt csak az adóhatóság dolgozója tüntette fel nyilatkozatával ellentétesen visszaigénylésként az 1995. L negyedévi általános forgalmiadó-bevallásában.
Az alperes az 1995. október 10. napján kelt határozatával, helyesbítve az elsőfokú határozat indokolását annyiban, hogy a felperes a vizsgálatról szóló értesítést az ellenőrzés megkezdésének napját, 1995. július 12-ét megelőző napon vette át, az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a fellebbezést elutasította.
A felperes keresetében "az alperesi határozat megváltoztatását, a kiszabott bírság törtlését", lényegében a határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
A bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte.
Az indokolás szerint a felperes állította, hogy általános forgalmi adót egyáltalán nem kívánt visszaigényelni, az eljáró adóhatósági ügyintéző tévesen tüntette fel visszaigénylésként az 1995. I. negyedévi általános forgalmiadó bevonásában az általa feltüntetett általános forgalmi adót. Hivatkozott arra, hogy ő önellenőrzést végzett, még az adóhatósági ellenőrzés megkezdése előtt. Ezzel kapcsolatban a tárgyaláson csatolta az önellenőrzési pótlék befizetését igazoló postai feladóvevényt azzal azonban, hogy maga sem tagadta, hogy azt nem az önellenőrzési pótlék befizetési számlára, hanem a társaságiadó-bevételi számlára teljesítette.
Az alperes arra hivatkozott, hogy az Art. előírásai szerint az önellenőrzés csak akkor fogadható el ilyenként, hogyha az önellenőrzéssel egyidejűleg az önellenőrzési pótlék is befizetésre kerül, és mind az önellenőrzés, mind a pótlék befizetése még a vizsgálat megindulása előtt megtörténik.
Az alperesi képviselő a tárgyaláson nem tagadta, hogy a felperes által elvégzett és az alperesi iratok között szereplő önellenőrzési bizonylat és a felperes által kézzel írott önellenőrzés elnevezésű nyilvántartás az adóigazgatási előírásoknak megfelel, azonban állította, és álláspontja szerint ezt a tényt az alperesi iratok között fellelhető postai feladóvevény tanúsága szerint felperes csak a vizsgálat megkezdése után fizette meg az önellenőrzési pótlékot. Álláspontja szerint a felperesi feladóvevény nem az önellenőrzési pótlékkel kapcsolatos, így az önellenőrzési pótlékként nem fogadható el, bár nem tagadta, hogy a vizsgálat során kiderült az a tény, hogy a felperes társasági adó megfizetésére nem köteles, és azon a számlán 1000 Ft túlfizetése mutatkozik.
Az adózás rendjéről rendelkező - többször módosított - 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1995. évben hatályos szövegének 8. §-a értelmében az adózót megilleti az önellenőrzésre való jog. Az Art. 42. §-ának (2) bekezdése értelmében az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az Art. 42. §-a (3) bekezdésének második mondata szerint az önellenőrzés a feltárt adó, költségvetési támogatás, és - ha a törvény előírja - az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adó, a költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése.
A felperes tehát az adóhatósági ellenőrzés megkezdéséről szóló kézhezvétele napjáig, 1995. július 11-ig volt jogosult az önellenőrzésre. Az önellenőrzés a felperes esetén azt jelentette, hogy az általa eredetileg jogosulatlanul visszaigényelt 1995. I. negyedévi általános forgalmi adót nem igényli vissza, erről az előírt adóhatósági nyomtatványon nyilatkozik, és egyidejűleg befizeti az önellenőrzési pótlékot is.
A felperes az előírt nyomtatványt benyújtotta, a nyilvántartásain a tévedését helyesbítette, azonban az önellenőrzési pótlékot nem az erre a célra rendszeresített adóhatósági számlaszámra, hanem tévesen a társasági adó számlaszámára fizette be.
Az alperes a vizsgálat során tisztázta, hogy a felperes társasági adó megfizetésére nem köteles, az is kiderült, hogy a felperes társaságiadó-számláján 1000 Ft túlfizetés mutatkozik.
Az Art. 1. §-ának (6) bekezdése szerint az adóhatóság köteles méltányosan eljárni. Az Art. 51. §-ának (4) bekezdése szerint pedig az adóhatóság nemcsak az adózó terhére, hanem a javára szolgáló körülményeket is köteles feltárni.
A vizsgálat során tehát az adóhatóság akkor tartotta volna be az Art. 1. §-ának (6) bekezdésében írt méltányos eljárást, valamint az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében írt, az adózó javára szolgáló tények feltárására vonatkozó kötelezettségét, ha a felperes által tévesen társaságiadó-bevételi számlára befizetett önellenőrzési pótlékot a vizsgálat szempontjából elfogadja, és egyúttal felhívja a felperest a megfelelő intézkedések megtételére, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az önellenőrzési pótlék az erre rendszeresített számlaszámra kerüljön.
Mivel az alperes eljárása során az Art. ezen rendelkezéseit megsértette, ezért a bíróság a törvénysértő határozatot a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
(Pécsi Városi Bíróság 13.P.20.535/1996. sz.)