adozona.hu
AVI 1996.6.84
AVI 1996.6.84
A termék importálója köteles a fogyasztási adót megfizetni [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a felperes külszolgálati tevékenységének befejezésekor egy Renault 19 Chamade gépkocsit hozott magával és kérte a belföldi forgalom számára történő vámkezelését.
Az elsőfokú vámhatóság az 1993. augusztus 23-án kelt határozatával a személygépkocsi külszolgálat után történt behozatala folytán vámmentes vámkezelést alkalmazott és egyidejűleg 87 103 Ft fogyasztási adót szabott ki.
Fellebbezés folytán a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnoksága az 1993. november 3-án kelt...
AVI 1996.6.84 A termék importálója köteles a fogyasztási adót megfizetni [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (2) bek.].
A per adatai szerint a felperes külszolgálati tevékenységének befejezésekor egy Renault 19 Chamade gépkocsit hozott magával és kérte a belföldi forgalom számára történő vámkezelését.Az elsőfokú vámhatóság az 1993. augusztus 23-án kelt határozatával a személygépkocsi külszolgálat után történt behozatala folytán vámmentes vámkezelést alkalmazott és egyidejűleg 87 103 Ft fogyasztási adót szabott ki.
Fellebbezés folytán a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnoksága az 1993. november 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes az 1993. december 13-án előterjesztett keresetében kérte a határozat felülvizsgálatát, mert álláspontja szerint a fogyasztási adónak nem alanya és a vámolás során átlagvám megállapítása, illetőleg a kereskedelmi vámtarifa alkalmazására nem került sor.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1994. április 6-án kelt ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint az 1991. évi LXXVIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint termékimport esetén akkor kell fogyasztási adót fizetni, ha a vámkezelés a kereskedelmi vámtarifa alkalmazásával, vagy átlagvámmal történt. Mivel a perbeli esetben vámmentes kezelésről van szó, a felperes terhére fogyasztási adó nem állapítható meg.
Az alperes fellebbezése folytán a Fővárosi Bíróság 1995. január 9-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolásban a bíróság hivatkozott az 1991. évi LXXVIII. törvény (Fatv.) 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, amely szerint fogyasztási adót kell fizetni termék importálása esetén, ha az importált termék a kereskedelmi vámtarifa alkalmazásával vagy jogszabály által megállapított átlagvámmal kezelték. A Fatv. 4. §-ának (2) bekezdése szerint az importált termék után az adót az importálónak kell megfizetni. E törvény alkalmazásában importálónak az minősül, akit a jogszabály vámfizetésre kötelezett személynek nevez meg. A felperes a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. (Vtvr.) 6. §-ának a) pontja alapján vámfizetésre kötelezett, a Fatv. 4. §-ának (2) bekezdése szerint pedig importálónak minősül.
A továbbiakban a megyei bíróság azt vizsgálta, hogy vámmentes kezelés esetén sor kerül-e a kereskedelmi vámtarifa vagy átlagvám alkalmazására. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (R.) 84. §-ára, amely megállapítja a külszolgálatosok vámmentességének eseteit. A vámmentes kezelést az érdekeltnek kérnie kell. Az R. 55. §-ának (1) bekezdése szerint a belföldi forgalom számára történő vámkezelés egy eljárási folyamat, amely a vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vám kiszabásából és beszerzéséből áll. Vámvizsgálatra tehát minden esetben sor kerül, amelyet az R. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében a kérelmező által adott árunyilatkozatból kiindulva kell megtéríteni. A belső áruvizsgálat körébe, az áru osztályozását a vámhatóság a kereskedelmi vámtarifa alapján vámmentes kezelés esetén is elvégzi. A vámmentességnek előfeltétele az, hogy a vámárut valamely vámtétel terhelje.
A Fatv. 1. §-ának (2) bekezdése szerint az a termékimport mentes a fogyasztási adó fizetésének kötelezettsége alól, amelyre jogszabályban foglalt és kihirdetett vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződés adó-és vámmentességet biztosít. Az R. 84. §-ához a Fatv. nem fűz fogyasztási adómentességet is. Az R. 69. §-ának (2) bekezdése pedig kifejezetten kimondja, hogy a vámfizetési kötelezettség a vámáruval együtt járó adófizetési kötelezettséget is magában foglalja, a vámmentesség azonban csupán a vám alóli mentességet jelenti.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a perbeli tényállásból arra a jogi következtetésre jutott, hogy mivel a felperes sem kereskedelmi vámtarifát, sem az átlagvámot nem alkalmazta, ezért fogyasztási adó fizetésére sem kötelezhető.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 8. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelemben azt sérelmezte, hogy sem az eljáró hatóságok, sem a másodfokú bíróság nem vette figyelembe az 1991. évi LXXII. törvény 3. b) pontjában foglaltakat. Ez ugyanis kimondja, hogy az adó vagy az árkiegészítés alanya az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez. A felperes mint diplomata sem rendszeresen, sem üzletszerűen, sem bevétel elérése érdekében, sem saját, de más nevében és felelősségére nem végzett és most sem végez semmiféle értékesítési tevékenységet, de nem is importált semmit.
Nem értett egyet a jogerős ítéletben kifejtett vámjogszabályok értelmezésével és alkalmazásával sem.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján azt vizsgálta, miszerint a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bekezdés] jogszabálysértést tartalmazza-e.
A fogyasztási adóról és a fogyasztóiár-kiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 3. §-ában meghatározott adóalanyiság csak az 1. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra vonatkozik. Az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott importálás esetén a fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség keletkezésének nem feltétele az Fatv. 3. §-a szerinti adóalanyiság megléte. A fogyasztási adó alanya import esetén az importáló. Az Fatv. 4. §-ának (2) bekezdése szerint az importált termék után az adót az importáló fizeti. E törvény alkalmazásában importálónak az minősül, akit jogszabály vámfizetésre kötelezett személyként nevez meg. Az 1966. évi 2. tvr. 6. §-ának a) pontja alapján vámfizetésre kötelezett az, aki a vámárut a maga vagy megbízottja útján a belföldi forgalom számára vámkezelteti. A perben nem volt vitás, hogy a felperes a személygépkocsit vámáruként a belföldi forgalom számára vámkezeltette, így a törvényerejű rendelet 6. §-ának a) pontja alapján a vámfizetésre kötelezett és az Fatv. 4. §-ának (2) bekezdése szerint importálónak minősül.
A termékimport fogalmát az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 10. §-a is meghatározza, mely szerint termékimport a terméknek külföldről belföldre történő behozatala vagy egyéb módon történő bejuttatása. E jogszabályi rendelkezés szerint is a felperes importálónak minősült.
Az Fatv. pedig nemcsak a 3. §-ban meghatározott adóalanyokat kötelezte fogyasztási adó fizetésére, hanem 4. § (2) bekezdésében - minden más feltételtől függetlenül - a termék importálóját is. Helyesen járt tehát el a Fővárosi Bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította annak megállapítása mellett, hogy az alperes felülvizsgálni kért határozata nem sértett jogszabályt.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.816/1995. sz.)