adozona.hu
AVI 1996.6.81
AVI 1996.6.81
A perköltség összegének meghatározása adóperben (Pp. 75. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága 1993. május 3-án kelt határozatában 114 982 Ft adókülönbözetet, 91 841 Ft adóhiányt, továbbá 50%-os bírságot állapított meg a felperes terhére.
Fellebbezés folytán az alperes az 1993. december 10-én kelt határozatával az 1992. évre előírt adóhiányt 34 292 Ft-ra és ezzel összefüggésben az adóbírságot is mérsékelte.
A felperes keresetében az alperes határozat felülvizsgálatát kérte.
A városi bíróság 1994. októbe...
A per adatai szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága 1993. május 3-án kelt határozatában 114 982 Ft adókülönbözetet, 91 841 Ft adóhiányt, továbbá 50%-os bírságot állapított meg a felperes terhére.
Fellebbezés folytán az alperes az 1993. december 10-én kelt határozatával az 1992. évre előírt adóhiányt 34 292 Ft-ra és ezzel összefüggésben az adóbírságot is mérsékelte.
A felperes keresetében az alperes határozat felülvizsgálatát kérte.
A városi bíróság 1994. október 12-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az állam javára az illetékhivatal külön felhívására 7370 Ft illetéket.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását a felperes perköltségben marasztalása tekintetében. A fellebbezés indokaként előadta, hogy bár az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, ugyanakkor mellőzte a perköltség megállapítását az alperes részére. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK. 151. számú állásfoglalására, amelynek értelmében a pernyertes adóhatóságot képviseleti díjként a 12/1991. (X. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összeg fele illeti meg.
A megyei bíróság 1995. március 28-án kelt ítéletével a városi bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatva arra kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 4000 Ft perköltséget. Kötelezte továbbá a felperest arra, hogy az illetékhivatal külön felhívására fizessen meg az államnak 3000 Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az indokolás szerint perköltség vonatkozásában a közigazgatási perekre nincs eltérő rendelkezés, ezért irányadó a Pp. 75. §-ának (4) bekezdése - mint általános szabály -, amely kimondja, hogy "a gazdálkodó szervezet részére a munkaidő-kiesés megtérítéseként az ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj csökkentett összegét kell megállapítani, ha a képviselet nem ügyvéd, hanem gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) látta el. Emellett figyelemmel kell lenni a Pp. 67. §-ának (2) bekezdésére is, amely szerint a perben a gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg." A bírói gyakorlat ebben a körben az ügyvédi munkadíj 50%-át tartja megállapíthatónak, amely munkadíjról - a pertárgy értékéhez képest - a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet rendelkezik.
A megyei bíróság ítéletében foglaltak szerint a fentiekből az következik, hogy miután az alperest jogtanácsos képviselte, részére a perköltség a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése, valamint a Pp. 75. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján megállapítható és megítélhető. Helytelen tehát pernyertesség esetén adóügyben a jogi képviselővel eljáró alperes részére a perköltség megállapításának mellőzése a Pp.</a> szabályaival ellentétben.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján, 19. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő. Kérte továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság az általa fizetett 4000 Ft perköltség annak kamataival történő visszafizetéséről, továbbá az általa kifizetett fellebbezési eljárási illeték visszafizetéséről is rendelkezzen.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
1. A Pp. 75. §-ának (4) bekezdését a jogerős ítélet jogszabálysértő módon alkalmazta és jogalap nélkül tekintette az alperest gazdálkodó szervezetnek. Az 1995. évi LX. törvény ugyan hatályon kívül helyezte a (4) bekezdést, azonban jelen ügyben még e rendelkezést kellet alkalmazni a fellebbezési költség megállapításakor.
2. A Ptk. 685. §-ának c) pontja határozza meg a gazdálkodó szervezet fogalmát. Az alperest mint költségvetési szervezetet nem lehet gazdálkodó szervezetnek tekintetni az általa hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben. Költségvetési szerv peres ügyében a jogtanácsos által történő képviselet ellátása munkaköri kötelezettségnek tekintendő, ezért az ilyen ügyekben a jogtanácsos költségének megállapításánál a személyesen eljáró vagy a nem ügyvéd által képviselt fél költségéről rendelkező Pp. 75. §-ának (3) bekezdése szerint kell eljárni, és ennek értelmében munkadíjat nem lehet megállapítani. Jár azonban a bíróság előtti megjelenéssel szükségképpen felmerült útiköltség, szállásköltség és élelmezési költség ennek igazolása esetén.
3. Ezenkívül a perköltség összegét túlzott mértékben állapította meg, nem volt tekintettel a 12/1991., (X. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjára.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy a Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a Pp. XX. fejezetében foglalt eltérő rendelkezés hiányában az I-XIV. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni. A perköltség vonatkozásában közigazgatási perekre vonatkozó eltérő rendelkezés nincs a XX. fejezetben, ezért irányadó volt a fellebbezés elbírálásakor még a hatályban lévő Pp. 75. §-ának (4) bekezdése, amely kimondja, hogy a gazdálkodó szervezetek részére a munkaidőkiesés megtérítéseként az ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj csökkentett összegét kell megállapítani, ha a képviseletet nem ügyvéd, hanem vállalati jogtanácsos, jogi előadó látja el.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a költségvetési szerv gazdálkodási tevékenysége körébe tartozik az a döntés is, hogy a jogi képviselet és a színvonalas jogi munka ellátására jogtanácsot alkalmaz, és ezzel járó többletköltséget vállal. Ennek alapján az alperest, mint költségvetési szervet képviselő jogtanácsos esetén a Pp. 75. §-ának (4) bekezdése megfelelő alkalmazásával az ügyvédi képviselet esetében járó munkadíj csökkentett összege a pernyertes alperes perköltségeként megállapítható volt. Az ettől eltérő jogértelmezés indokolatlan diszkriminációt jelentene a gazdálkodó szervezetet és a költségvetési szervet képviselő jogtanácsos perbeli jogállását és a fél javára felszámítható perköltséget illetően.
A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 2. §-a is a jogtanácsos jogi tevékenységét egységesen szabályozza és nem tesz különbséget a gazdálkodó szervezetnél, illetve állami költségvetési szervnél munkaviszonyban álló vagy megbízás alapján eljáró jogtanácsos között. Emellett figyelembe kellett venni a Pp. 67. §-ának (2) bekezdését is, amely szerint a jogtanácsost (jogi előadót) az ügyvéd jogállása illeti meg.
Helyesen járt tehát el a megyei bíróság, amikor perköltséget állapított meg a pernyertes alperesnek az őt képviselő jogtanácsos munkaidő-kiesésének megtérítéseként. Nem tévedett a perköltség összegének megállapításánál sem, mert figyelemmel volt az adóhiányra, mint pertárgyértékre és a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra.
Megalapozatlan a felperesnek az illetékkel kapcsolatos érvelése is, ugyanis az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §-ának (1) bekezdése szerint fellebbezés esetén a legkisebb illeték összege 3000 Ft. Az alperes fellebbezésének eredményessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése, valamint az Itv. 64. §-a alapján helyesen rendelkezett a másodfokú bíróság a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rovandó fellebbezési illeték viseléséről.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.676/1995. sz.)
Fellebbezés folytán az alperes az 1993. december 10-én kelt határozatával az 1992. évre előírt adóhiányt 34 292 Ft-ra és ezzel összefüggésben az adóbírságot is mérsékelte.
A felperes keresetében az alperes határozat felülvizsgálatát kérte.
A városi bíróság 1994. október 12-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az állam javára az illetékhivatal külön felhívására 7370 Ft illetéket.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását a felperes perköltségben marasztalása tekintetében. A fellebbezés indokaként előadta, hogy bár az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, ugyanakkor mellőzte a perköltség megállapítását az alperes részére. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK. 151. számú állásfoglalására, amelynek értelmében a pernyertes adóhatóságot képviseleti díjként a 12/1991. (X. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összeg fele illeti meg.
A megyei bíróság 1995. március 28-án kelt ítéletével a városi bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatva arra kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 4000 Ft perköltséget. Kötelezte továbbá a felperest arra, hogy az illetékhivatal külön felhívására fizessen meg az államnak 3000 Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az indokolás szerint perköltség vonatkozásában a közigazgatási perekre nincs eltérő rendelkezés, ezért irányadó a Pp. 75. §-ának (4) bekezdése - mint általános szabály -, amely kimondja, hogy "a gazdálkodó szervezet részére a munkaidő-kiesés megtérítéseként az ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj csökkentett összegét kell megállapítani, ha a képviselet nem ügyvéd, hanem gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) látta el. Emellett figyelemmel kell lenni a Pp. 67. §-ának (2) bekezdésére is, amely szerint a perben a gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg." A bírói gyakorlat ebben a körben az ügyvédi munkadíj 50%-át tartja megállapíthatónak, amely munkadíjról - a pertárgy értékéhez képest - a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet rendelkezik.
A megyei bíróság ítéletében foglaltak szerint a fentiekből az következik, hogy miután az alperest jogtanácsos képviselte, részére a perköltség a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése, valamint a Pp. 75. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján megállapítható és megítélhető. Helytelen tehát pernyertesség esetén adóügyben a jogi képviselővel eljáró alperes részére a perköltség megállapításának mellőzése a Pp.</a> szabályaival ellentétben.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján, 19. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő. Kérte továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság az általa fizetett 4000 Ft perköltség annak kamataival történő visszafizetéséről, továbbá az általa kifizetett fellebbezési eljárási illeték visszafizetéséről is rendelkezzen.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
1. A Pp. 75. §-ának (4) bekezdését a jogerős ítélet jogszabálysértő módon alkalmazta és jogalap nélkül tekintette az alperest gazdálkodó szervezetnek. Az 1995. évi LX. törvény ugyan hatályon kívül helyezte a (4) bekezdést, azonban jelen ügyben még e rendelkezést kellet alkalmazni a fellebbezési költség megállapításakor.
2. A Ptk. 685. §-ának c) pontja határozza meg a gazdálkodó szervezet fogalmát. Az alperest mint költségvetési szervezetet nem lehet gazdálkodó szervezetnek tekintetni az általa hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben. Költségvetési szerv peres ügyében a jogtanácsos által történő képviselet ellátása munkaköri kötelezettségnek tekintendő, ezért az ilyen ügyekben a jogtanácsos költségének megállapításánál a személyesen eljáró vagy a nem ügyvéd által képviselt fél költségéről rendelkező Pp. 75. §-ának (3) bekezdése szerint kell eljárni, és ennek értelmében munkadíjat nem lehet megállapítani. Jár azonban a bíróság előtti megjelenéssel szükségképpen felmerült útiköltség, szállásköltség és élelmezési költség ennek igazolása esetén.
3. Ezenkívül a perköltség összegét túlzott mértékben állapította meg, nem volt tekintettel a 12/1991., (X. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjára.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy a Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a Pp. XX. fejezetében foglalt eltérő rendelkezés hiányában az I-XIV. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni. A perköltség vonatkozásában közigazgatási perekre vonatkozó eltérő rendelkezés nincs a XX. fejezetben, ezért irányadó volt a fellebbezés elbírálásakor még a hatályban lévő Pp. 75. §-ának (4) bekezdése, amely kimondja, hogy a gazdálkodó szervezetek részére a munkaidőkiesés megtérítéseként az ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj csökkentett összegét kell megállapítani, ha a képviseletet nem ügyvéd, hanem vállalati jogtanácsos, jogi előadó látja el.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a költségvetési szerv gazdálkodási tevékenysége körébe tartozik az a döntés is, hogy a jogi képviselet és a színvonalas jogi munka ellátására jogtanácsot alkalmaz, és ezzel járó többletköltséget vállal. Ennek alapján az alperest, mint költségvetési szervet képviselő jogtanácsos esetén a Pp. 75. §-ának (4) bekezdése megfelelő alkalmazásával az ügyvédi képviselet esetében járó munkadíj csökkentett összege a pernyertes alperes perköltségeként megállapítható volt. Az ettől eltérő jogértelmezés indokolatlan diszkriminációt jelentene a gazdálkodó szervezetet és a költségvetési szervet képviselő jogtanácsos perbeli jogállását és a fél javára felszámítható perköltséget illetően.
A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 2. §-a is a jogtanácsos jogi tevékenységét egységesen szabályozza és nem tesz különbséget a gazdálkodó szervezetnél, illetve állami költségvetési szervnél munkaviszonyban álló vagy megbízás alapján eljáró jogtanácsos között. Emellett figyelembe kellett venni a Pp. 67. §-ának (2) bekezdését is, amely szerint a jogtanácsost (jogi előadót) az ügyvéd jogállása illeti meg.
Helyesen járt tehát el a megyei bíróság, amikor perköltséget állapított meg a pernyertes alperesnek az őt képviselő jogtanácsos munkaidő-kiesésének megtérítéseként. Nem tévedett a perköltség összegének megállapításánál sem, mert figyelemmel volt az adóhiányra, mint pertárgyértékre és a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra.
Megalapozatlan a felperesnek az illetékkel kapcsolatos érvelése is, ugyanis az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §-ának (1) bekezdése szerint fellebbezés esetén a legkisebb illeték összege 3000 Ft. Az alperes fellebbezésének eredményessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése, valamint az Itv. 64. §-a alapján helyesen rendelkezett a másodfokú bíróság a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rovandó fellebbezési illeték viseléséről.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.676/1995. sz.)