AVI 1996.6.79

A fogyasztási adó tekintetében az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (1) bek. b) pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes által üzemeltetett pékségben az elsőfokú adóhatóság által végzett ellenőrzés feltárta, hogy a felperes termékei előállításához energiahordozóként 1991-ben 18 630 liter, 1992-ben pedig 55 470 liter mennyiségű háztartási tüzelőolajat használt fel.
Az elsőfokú adóhatóság 1993. augusztus 9-én kelt határozatával a felperest l 405 000 Ft fogyasztásiadó-hiány, 702 500 Ft adóbírság és 432 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, hivatkozva arra, hogy 1991. évben a fogyasztási adó ...

AVI 1996.6.79 A fogyasztási adó tekintetében az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (1) bek. b) pont].
A felperes által üzemeltetett pékségben az elsőfokú adóhatóság által végzett ellenőrzés feltárta, hogy a felperes termékei előállításához energiahordozóként 1991-ben 18 630 liter, 1992-ben pedig 55 470 liter mennyiségű háztartási tüzelőolajat használt fel.
Az elsőfokú adóhatóság 1993. augusztus 9-én kelt határozatával a felperest l 405 000 Ft fogyasztásiadó-hiány, 702 500 Ft adóbírság és 432 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, hivatkozva arra, hogy 1991. évben a fogyasztási adó és a fogyasztóiár-kiegészítés kulcsairól, tételeiről szóló 151/1998. (XII. 28.) MT rendelet alapján vállalkozási célra háztartási tüzelőolaj nem volt felhasználható, 1992-ben pedig a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet tiltotta a háztartási tüzelőolaj értékesítését a felperesi tevékenység esetében.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes 1994. január 5-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, rámutatva, hogy a felperes mint magánszemély saját nevében, de személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozóként a vállalkozásban történő felhasználásra vásárolta meg a háztartási tüzelőolajat, ezzel megszegte a 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendeletben foglaltakat, így az elsőfokú adóhatóság jogszerűen eljárva kötelezte fizetésre.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és az adóhiány megfizetése alóli mentesítését kérte, előadva, hogy a fogyasztási adónak nem alanya, így az alperes jogszabálysértő módon kötelezte az adóhiány, az adóbírság és a késedelmi pótlék fizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtettek szerint, amennyiben a felperes a megvásárolt háztartási tüzelőolajat nem háztartási célra használta fel, az esetben - mivel nem adóalanytól vásárolt - az 1991. évi LXXVIII. törvény 4. §-a szerint köteles a fogyasztási adót bevallani és megfizetni. Erre figyelemmel pedig az alperes jogszerűen kötelezte őt fizetésre.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta, kifejtve, hogy a felperes az 1991. évi LXXVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írtak alapján köteles adófizetésre, mert mint magánszemély, vállalkozásához használta fel a háztartási tüzelőolajat.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott kérelmet, melyben elsődlegesen mindkét fokú ítélet és az alperesi határozatok hatályon kívül helyezésével az adóhatósági eljárás megszüntetését, másodlagosan mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezését, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértően értelmezték a fogyasztási adóra vonatkozó anyagi jogszabályokat, mert 1991-ben a felperes háztartási tüzelőolajat nem állított elő, nem importált és továbbértékesítésre sem vásárolt, így - a bíróságok által nem alkalmazott - 1989.évi LI. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek fennálltának hiányában a fogyasztási adónak nem volt alanya. Hivatkozott arra is, hogy az 1992. január 6-tól hatályos 1991. évi LXXVIII. törvény a háztartási tüzelőolajat, mint fogyasztási adó alól mentes terméket szabályozta, a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet pedig a felperes terhére adókötelezettséget nem állapíthatott meg, Egyébként is az ezen jogszabály által tiltott magatartás adókötelezettséget, adóalanyiságot nem keletkeztethetett.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a felperes jogszerűtlen magatartása költségvetési hiányt eredményezett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes 1994. január 5-én kelt határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az 1993. július 12-én kelt 617 620. számú határozatot visszavonó rendelkezés érintetlenül hagyása mellett - hatályon kívül helyezte.
Az indokolás rámutat, hogy a fogyasztási adóról és a fogyasztóiár-kiegészítésről szóló 1989. évi LI. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint adót az adóalany akkor fizet, ha a törvény 1. számú mellékletében meghatározott saját előállítású terméket értékesít, továbbértékesítésre nem adóalanytól beszerez, illetve továbbértékesítésre importál.
A felperes azonban a törvény 1. számú mellékletében 11/a sorszám alatt megjelölt háztartási tüzelőolajat saját előállítású termékként belföldön nem értékesített, illetőleg továbbértékesítésre nem adóalanytól nem szerzett be és továbbértékesítésre nem importált, ezért tehát - törvényi feltételek bekövetkezésének hiányában - az 1989. évi LI. törvény alapján fogyasztási adó fizetésére nem volt kötelezhető az 1991. évi tüzelőolaj-vásárlásai miatt.
Az 1992. január 6-án hatályba lépett, a fogyasztási adóról és a fogyasztóiár-kiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 3. §-a határozza meg az adó és az árkiegészítés alanyát, kimondva, hogy adó alanya az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétel elérése érdekében, továbbá az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez.
A felperes a törvény 1. számú mellékletében 9/a sorszám alatt feltüntetett gázolajat és tüzelőolajat azonban nem értékesített, így nem vált a fogyasztási adó alanyává.
Az 1991. évi LXXVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az adót a nem adóalanytól beszerzett termék esetén a vevő fizeti meg.
Ezen törvényi rendelkezés tekintetében nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletében kifejtetteket, ugyanis az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra. A B. ÁFÉSZ, ahonnan a felperes a perbeli háztartási tüzelőolajat beszerezte, adóalanynak minősül, így a felperes mint vevő, fogyasztási adó fizetésére az 1991. évi LXXVIII. törvény alapján sem volt kötelezhető az 1992. évi, vállalkozás körében felhasznált tüzelőolaj-vásárlás folytán.
A 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet rendelkezett a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról. Ezen rendelet 1. §-ának (4) bekezdésében kimondta, hogy háztartási tüzelőolaj a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető és nem vásárolható.
Ezen jogszabályi rendelkezés azonban nem határozta meg annak jogkövetkezményét, ha a háztartási tüzelőolaj értékesítésére, illetőleg vásárlására az előírt tevékenységtől eltérő célra kerül sor.
Az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 5. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes adózóként, nem volt marasztalható a fogyasztási adó tekintetében, mert adófizetési kötelezettségét az említett törvények nem írták elő.
A fentiekre figyelemmel megállapítható tehát, hogy jogszabálysértő módon járt el az alperes, amikor a felperest fogyasztásiadó-hiány és késedelmi pótlék fizetésére kötelező elsőfokú határozatot helybenhagyta. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége fennállt, és ezért az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett megalapozott keresetet elutasította. A másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán - pedig ugyancsak tévesen döntött az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásáról.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a korábbi visszavonó rendelkezés érintetlenül hagyása mellett - hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.750/1995. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.