adozona.hu
AVI 1996.6.77
AVI 1996.6.77
Az általános forgalmi adó visszaigénylésére csak a törvényben írt feltételek együttes fennállása esetén van jogszerű lehetőség [1989. évi XL. tv 75. § (5) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az S. Vállalat 1990. évben részvénytársasággá alakult át. Még az átalakulás előtt a vállalat az 1990. április 12. napján kelt alapító okirattal a vállalati pénzeszközökből 3 000 000 Ft értékű jóléti és kulturális összeget bocsátott az S. Alapítvány felperes rendelkezésére úgy, hogy a részvénytársaság, illetve a vállalat munkavállalóinak a jövedelmét kiegészítse, a jól dolgozókat megjutalmazza, a kiskeresetűeket és nagycsaládokat szociálisan segélyezze, továbbá az alapítvány használatába kerül...
AVI 1996.6.77 Az általános forgalmi adó visszaigénylésére csak a törvényben írt feltételek együttes fennállása esetén van jogszerű lehetőség [1989. évi XL. tv 75. § (5) bek. c) pont].
Az S. Vállalat 1990. évben részvénytársasággá alakult át. Még az átalakulás előtt a vállalat az 1990. április 12. napján kelt alapító okirattal a vállalati pénzeszközökből 3 000 000 Ft értékű jóléti és kulturális összeget bocsátott az S. Alapítvány felperes rendelkezésére úgy, hogy a részvénytársaság, illetve a vállalat munkavállalóinak a jövedelmét kiegészítse, a jól dolgozókat megjutalmazza, a kiskeresetűeket és nagycsaládokat szociálisan segélyezze, továbbá az alapítvány használatába kerülő harkányi üdülőingatlan működtetésével biztosítsa a dolgozók ingyenes, vagy önköltséges üdültetését és egyéb alapítványi célok megvalósítását. Az S. Vállalat 1990. szeptember 5. napján építési engedélyt kapott a H. út 3. szám alatti panzió építésére. A finanszírozásra és az építkezés lebonyolítására a felperes két másik alapítvánnyal, valamint egy gazdasági társasággal 1991. február 1. napján építőközösségi szerződést írt alá, amely alapján a felperes 1991. június 12-én használatbavételi engedélyt kapott a H.-i Önkormányzat jegyzőjétől a panzióra. Az építőközösségi szerződés alapján a költségeket megosztották a beruházók egymás között, és ebből a felperesre 10 345 691 Ft jutott, melyből az áfa 2 069 138 Ft volt. A felperes 1992. október 21. napján az APEH megyei igazgatóságától kérte, hogy a részükre leszámlázott összeg után az általános forgalmi adó visszatérítését a hatóság engedélyezze, majd e kérelmet 1993. március 8. napján megismételte. Az APEH megyei igazgatósága 1993. május 27. napján kelt határozatával a felperes általános forgalmiadó-visszaigénylésének engedélyezésére irányuló kérelmet elutasította, mivel álláspontja szerint a h.-i építmény nem közösség célt, hanem vállalkozási célt szolgál, így a törvényben írt feltételek nem állnak fenn. Az adóhatóság álláspontja szerint nem az alapítvány vagyonából történt a beruházás, hiszen az alapítvány vagyona a felperes részéről leszámlázott összeg fedezetéül nem volt elegendő, továbbá az adóhatóság álláspontja szerint nem az állampolgárok szélesebb körét szolgálja a beruházás, hiszen az csak a felperest alapító vállalat dolgozóit érinti. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes határozatával a fellebbezést elutasította.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint hiányzik az áfa-törvény rendelkezéseiben meghatározott, az állampolgárok szélesebb körét érintő cél, így az alperes a határozat meghozatala során jogszabályt nem sértett. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte. A megyei bíróság álláspontja szerint az alperesi határozat jogszabálysértő, mert megsértette az áfa-törvény rendelkezését, és megszegte a tájékoztatásra vonatkozó kötelezettséget is. Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és hozzon az elsőfokú bíróság ítéletével azonos tartalmú határozatot. Az alperesi álláspont szerint az építmény nem érinti az állampolgárok szélesebb körét, hiszen csupán 147 sütőipari dolgozóról van szó. A felülvizsgálati kérelem szerint a létesítmény nem szolgál kifejezetten közösségi célt, hiszen az üdülő-panzió épületnek csak részben célja az üdültetés és a felperes a panziót szállodaszerűen is működteti. Az alperesi álláspont szerint a másodfokú bíróság törvény sértett, amikor az általános forgalmi adóról szóló törvény általános szabályait figyelmen kívül hagyta, és az indokolásban megadott helytelen szempontok szerint utasította új eljárásra a másodfokú adóhatóságot.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás rámutat, hogy az 1989. évi XL. törvény 75. §-a (5) bekezdésének c) pontja értelmében a visszaigénylésre a törvényben írt három feltétel együttes megléte esetén van lehetőség. A törvény értelmében az építménynek a) alapítványból létesültnek kell lennie, b) az állampolgárok szélesebb körét érintőnek kell lennie, c) közösségi cél kell megvalósítania.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az ingatlan alapítványból létesült, noha az építési engedélyt egyébként nem üdülő, hanem panzió létesítése céljára szólt. A felperes csupán később, az építőközösségi szerződés alapján lett építtetője a panziónak, és így kapta meg a használatbavételi engedélyt is.
A törvény feltételül szabja, hogy az építménynek az állampolgárok szélesebb körét kell érintenie. Az adott esetben ugyanakkor csupán a vállalat dolgozói vették igénybe a szolgáltatásokat, azaz nincs szó az állampolgárok szélesebb körét érintő szolgáltatásokról. A felperes egyébként az üdülő ki nem használt ágyait panzióként kívánta működtetni. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása éppen ezért helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes nem az állampolgárok szélesebb körét érintő célt valósított meg, mert kifejezetten csak egy szűk körre, az alapító dolgozóinak körére korlátozta az üdültetést, és az elsődleges cél a fizető-vendéglátás volt.
Az építmény tekintetében nem valósult meg a törvényben írt harmadik feltétel sem, hiszen a létesítménynek egyértelműen közösségi célt kell szolgálnia. Az üdülőpanzió épület célja ugyanakkor csak részben az üdültetés, hiszen a felperes a panziót szállodaszerűen működteti. Alappal utalt az alperes a felülvizsgálati kérelemben arra, hogy a szállodaszerű működtetés a KSH-közlemény szerint nem szociális ellátás, hanem a belkereskedelmi tevékenység csoportjába tartozik.
A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes a törvényben írt tájékoztatási kötelezettségét megszegte, hiszen a felperes kioktatása megtörtént, és a tájékoztatás ismeretében jelentkezett be a felperes az általános forgalmiadó-körbe és úgy nyilatkozott, hogy az általános forgalmi adót az általános szabályok alapján kívánja megállapítani.
Mivel az építmény vonatkozásában a törvényben írt feltételek nem állnak fenn maradéktalanul, a megyei bíróság jogsértően változtatta meg az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.421/1995. sz.)