adozona.hu
AVI 1996.6.76
AVI 1996.6.76
A nem létező jogi személy által kiállított számla hitelesnek nem tekinthető, így ennek alapján az adólevonás joga nem gyakorolható. Az adóalany a számla tényleges kiállítójával szemben érvényesítheti kártérítési igényét [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1994. július 25-én kelt határozatával 164 000 Ft általános forgalmi adó-, 344 000 Ft fogyasztásiadó-hiány, összesen 508 000 Ft adóhiány, ehhez kapcsolódóan pedig 254 000 Ft adóbírság és 263 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes nem adóalanytól vásárolt gázolajat, így a szállító által kiállított számla nem fogadható el.
A felperes fellebbezett az elsőfokú adóügyi határozat ellen, amelyet az alperes 1994. augusztus ...
AVI 1996.6.76 A nem létező jogi személy által kiállított számla hitelesnek nem tekinthető, így ennek alapján az adólevonás joga nem gyakorolható. Az adóalany a számla tényleges kiállítójával szemben érvényesítheti kártérítési igényét [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Az adóhatóság 1994. július 25-én kelt határozatával 164 000 Ft általános forgalmi adó-, 344 000 Ft fogyasztásiadó-hiány, összesen 508 000 Ft adóhiány, ehhez kapcsolódóan pedig 254 000 Ft adóbírság és 263 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes nem adóalanytól vásárolt gázolajat, így a szállító által kiállított számla nem fogadható el.A felperes fellebbezett az elsőfokú adóügyi határozat ellen, amelyet az alperes 1994. augusztus 31-én kelt határozatával elutasított és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz és kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát, megváltoztatását.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az áfa-törvény a felperesre, mint a termékértékesítés vásárlójára nem ró olyan kötelezettséget, hogy a számla kibocsátójának jogalanyiságát ellenőrizze. A gazdasági művelet során a felperesnek csak azt kell ellenőriznie, hogy a szállítója által kiállított számla megfelel a számvitel rendjéről szóló 1991. évi XVIII. törvény előírásainak. A felperes tényleges szállítója - a számla kiállítója - adóalanynak minősül akkor is, ha nem szerepel az adózók országos nyilvántartásában.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletét arra alapozta, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, a felperes keresetében kizárólag arra hivatkozott, hogy nem sértett semmiféle jogszabályt, mivel az általános forgalmi adó visszaigénylése során előterjesztett számla mindenben megfelelt az 1991. évi XVIII. tv 84. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a fent idézett törvényhely szerint a számviteli bizonylatnak alakilag és tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Jelen esetben a perben vitatott számla tartalmilag nem hiteles, mivel nem létező kft. állította azt ki. Ezért mindenben helytállónak találta a másodfokú bíróság az alperesi határozatot.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyben előadta, hogy az adóhatósági határozatok jogszabálysértőek, megsértették az 1992. évi LXXIV. törvény 35. §-ának (1) bekezdését, az 1991. évi XVIII. törvény 88. §-ának (l)-(2) bekezdését, amely szerint a kiállított számláért a kiállító felelős. Az adóhatóság ezzel a gyakorlatával a gazdasági élet biztonságát veszélyeztetné, a jogszerűen eljáró gazdálkodó szervezeteknek a forgalmi életben történő részvételét elbizonytalanítaná.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette, hogy az alperes a közigazgatási eljárás során bizonyította, a felperes pedig elismerte, hogy adójogi értelemben nem létezik a számlát kibocsátó, ezért a számla hitelesnek nem minősülhet még abban az esetben sem, ha az alaki, a formai kellékeknek megfelel. A közigazgatási eljárás során az alperes helyesen alkalmazta az 1992. évi LXXIV. törvény 35. §-ának (1) bekezdését, mivel az adólevonási jog gyakorlása kizárólag megalapozott, azt hitelesen igazoló dokumentum, számla alapján lehetséges.
Az 1991. évi XVIII. törvény 88. §-ának (1) és (2) bekezdésére történő hivatkozás a felülvizsgálati kérelemben megalapozatlan, tekintettel arra, hogy a számlakiállító felelőssége a fenti jogszabály előírása szerint polgári jogi és büntetőjogi felelősséget jelent és nem alkalmazható jelen adóügyi eljárásban. Az alperes álláspontja szerint az 1990. évi XCI. törvény 73. §-ának (1) bekezdése, 72. §-ának (1) bekezdése és 67. §-ának (1) bekezdése, valamint 79. §-ának (1) bekezdése alkalmazása során objektív felelősségi alakzatot kell az alperesnek alkalmaznia, a jogellenesség önmagában megalapozza az adóhiány megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását. Kérte ezért a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 4. §-ának (1) bekezdése szerint adóalanynak minősül az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végezhet, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. A fenti rendelkezésből az következik, hogy a számlát kiállító F. P. Kft. nem tekinthető jogalanynak, mivel nem létező szervezet nem szerezhet jogokat, nem vállalhat kötelezettségeket, nem perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet sem végezhet. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott áfa-törvény 32. §-ának (1) bekezdése szerint az adó fizetésére kötelezett adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Tekintettel arra, hogy a nem létező kft. adóalanynak a 4. § (1) bekezdése értelmében nem minősül, ezért az általa kiadott számla nem felel meg a 32. § (1) bekezdésében előírt feltételnek sem. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében kifejtett jogi okfejtését a Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek szerint mindenben osztja.
Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, az adó összegét közlő határozat, egyéb okiratok, bizonylatok. A számlára vonatkozóan a 32. § (1) bekezdésének a) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik jogalanyra áthárított.
A felperes esetében a 35. § (1) bekezdésében előírt hiteles igazolás törvényi feltétele hiányzik, a nem létező jogi személy által kiállított számla hitelesnek nem tekinthető, az tartalmilag jelentős hiányosságokban szenved. Ugyanakkor a számla kibocsátója személyében nem teljesül a 32. § (1) bekezdésének a) pontjában előírt törvényi feltétel, amely szerint másik adóalany által áthárított adó összege igényelhető vissza.
Fentiek szerint a felülvizsgálati kérelemben a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy az alperes megsértette az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdését.
Az 1991. évi XVIII. tv 83. §-a a bizonylati elv és bizonylati fegyelem szabályait tartalmazza, 84. §-ának (2) bekezdése pedig - mint ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott - arra vonatkozik, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag is hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. E követelményeknek a felperes által felhasznált számla nem felel meg, mivel, a felülvizsgálati kérelemben továbbiakban hivatkozott 88. § (1) és (2) bekezdése az alperesi álláspontot teljes mértékben alátámasztja, amely szerint a számláért való felelősség során a Polgári Törvénykönyv szabályait kell alkalmazni. Ebből az következik, hogy a felperes - amennyiben felkutatja a számla kiállítójának tényleges személyét -, vele szemben a polgári jog szabályai szerint kártérítési felelősség megállapítására tarthat igényt.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.860/1995. sz.)