adozona.hu
AVI 1996.6.75
AVI 1996.6.75
Nem létező gazdálkodó szervezet nevében kibocsátott számla alapján áfa-visszaigénylésre nincs jogszerű lehetőség [1989. évi XL. tv és 32. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmiadó-ellenőrzést tartott 1992. december hónapra vonatkozóan. Ezen ellenőrzés eredményeként az 1993. június 15-én kelt határozatával a felperes terhére 68 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet, valamint 10 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A határozat indoklásában foglaltak szerint a felperes az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 32. §-ának (1) bekezdése alapján a 73 000 Ft áfa-visszaigényléssel szemben 5000 Ft á...
AVI 1996.6.75 Nem létező gazdálkodó szervezet nevében kibocsátott számla alapján áfa-visszaigénylésre nincs jogszerű lehetőség [1989. évi XL. tv és 32. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmiadó-ellenőrzést tartott 1992. december hónapra vonatkozóan. Ezen ellenőrzés eredményeként az 1993. június 15-én kelt határozatával a felperes terhére 68 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet, valamint 10 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A határozat indoklásában foglaltak szerint a felperes az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 32. §-ának (1) bekezdése alapján a 73 000 Ft áfa-visszaigényléssel szemben 5000 Ft áfa-visszatérítésre jogosult. Az eltérés oka az volt, hogy a felperes 1992. december havi számlái közül három db az adó levonása szempontjából nem volt elfogadható, mivel a számlák kiállítóinak az adószáma hibás volt, a gépi nyilvántartásban a számlák kiállítói név szerint nem voltak azonosíthatók.Az alperes 1993. szeptember 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva - annak egyéb rendelkezéseinek helybenhagyásával - a 10 000 Ft összegű mulasztási bírságot törölte.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az adóhiány megfizetése alóli mentesítését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjában feltüntetett visszaigénylési lehetőség csak akkor áll fenn, ha a törvény mellékleteiben foglalt, a számlára vonatkozó előírásnak a visszaigénylést megalapozó számla megfelel. A perbeli esetben azonban két cég által kiadott számlán az adóigazgatási szám nem megfelelő, melynek következtében a kibocsátó cégek általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségének teljesítése nem ellenőrizhető. Ilyen alakilag hibás számla alapján pedig a törvény értelmében általános forgalmi adót visszaigényelni nem lehet.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta, az elsőfokú bíróság által megállapított eljárási illeték összegét pedig 4100 Ft-ra leszállította, ítéletének indokolásában a bíróság rámutatott, hogy az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 10. számú melléklete alapján a közigazgatási hatóságok jogszerűen jártak el, mert visszaigénylésre csak szabályos - a törvényi elírásoknak minden megfelelő - számla alapján van lehetőség.
A másodfokú jogerős határozat ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását, a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát és annak megállapítását kérte, hogy a felperes az általa már kifizetett 68 000 Ft általános forgalmi adó visszaigénylésére jogosult. Előadta, hogy az első- és másodfokú ítéletek indokolása törvénysértő, mert az általuk felhívott jogszabályhelyek nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyre az ítéletet érdemben alapozták. Állította, hogy a perbeli számlák mindenben megfeleltek a törvény rendelkezéseinek, ugyanakkor az adóazonosító szám ellenőrzése a felperes részéről nem volt lehetséges, de ilyen kötelezettség a felperest nem is terhelte. Kérte figyelembe venni, hogy az áfa-törvény 59. §-ának (6) bekezdése szerint a számla kibocsátója felel a számlában feltüntetett adóért, a számla elfogadója nem tehető felelőssé az abban feltüntetett adatok helyességéért.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy a per nem vitás adatai szerint a felperes olyan fiktív számlára alapította adólevonási és áfa-visszaigénylési jogát, amelyeken a számlakibocsátó nem létező gazdálkodó szervezet volt. Erre figyelemmel helyesen állapították meg az ügyben eljárt bíróságok, hogy az 1989. évi XL. törvény 10. számú mellékletében
előírt követelményeknek az ellenőrzés által kifogásolt számlák nem feleltek meg, mert nem tartalmazták a cég valós nevét és adóigazgatási számát. Mivel pedig számlán feltüntetett számlakibocsátók nem léteznek, így a felperes az áfa visszaigénylésére nem volt jogosult az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak miatt.
A felperes által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi hivatkozások érdemben akkor lennének megfelelőek, ha a számlakibocsátók valóban létező gazdasági társaságok lennének. A perben azonban ez nem nyert bizonyítást, ezért helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a keresetet elutasító elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.744/1995. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1996.311 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
