adozona.hu
AVI 1996.5.71
AVI 1996.5.71
Az adóbírság mérsékelhető, ha az adóhatóság a feltett kérdésre nem ad egyértelmű választ, és az adózó a félreérthető tájékoztatást szem előtt tartva jár el [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. évben 100 000 Ft értékben megvásárolta az É. S. Kft. üzletrészét. A felperessel együtt vásárolt üzletrészt N. Rezső, aki a kedvezmény elszámolhatóságáról a megyei APEH-től kért állásfoglalást, figyelemmel arra, hogy hasonló üzletrészvásárlásra a T. vállalat Kft-je üzletrésze tekintetében is sor került.
Az APEH megyei igazgatósága ügyfélszolgálati és áfa-visszatérítési osztályának osztályvezetője 1993. április 20-án kelt állásfoglalásában a kedvezmény igénybevehetősége tekint...
AVI 1996.5.71 Az adóbírság mérsékelhető, ha az adóhatóság a feltett kérdésre nem ad egyértelmű választ, és az adózó a félreérthető tájékoztatást szem előtt tartva jár el [1990. évi XCI. tv 73. § (1) bek.].
A felperes 1993. évben 100 000 Ft értékben megvásárolta az É. S. Kft. üzletrészét. A felperessel együtt vásárolt üzletrészt N. Rezső, aki a kedvezmény elszámolhatóságáról a megyei APEH-től kért állásfoglalást, figyelemmel arra, hogy hasonló üzletrészvásárlásra a T. vállalat Kft-je üzletrésze tekintetében is sor került.Az APEH megyei igazgatósága ügyfélszolgálati és áfa-visszatérítési osztályának osztályvezetője 1993. április 20-án kelt állásfoglalásában a kedvezmény igénybevehetősége tekintetében azt a választ adta, hogy az állami tulajdonban lévő kft-üzletrész akkor esik egy tekintet alá a 35. §-ban meghatározott rt. részvénnyel, ha azt magánszemély, nevezetesen a kft. alkalmazásában álló magánszemély részére értékesíti.
Az APEH megyei igazgatósága 1994. április 13-án kelt határozatában a felperes terhére 35 000 Ft adóhiányt állapított meg, és 17 500 Ft adóbírságot, valamint 1638 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.
A fellebbezés folytán eljárt APEH hatósági főosztály megyei hatósági osztálya 1994. június 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóságok döntésüket azzal indokolták, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. törvény 35. §-a, valamint a 3. §-ának 38. pontja értelmében a kft-üzletrész megvásárlására fordított összeg befektetési kedvezményként nem vehető figyelembe, mert nem állami tulajdon privatizációja történt, hanem egyes vegyes tulajdonú kft. üzletrészét vásárolták meg. Megállapította továbbá, hogy az adóbírság mérséklésére okot adó körülményeket a vizsgálat nem tárt fel.
A felperes kérte annak megállapítását, hogy a befektetési kedvezményt jogszerűen vette igénybe.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta és 17 500 Ft adóbírság törlését rendelte el.
Az indokolás rámutat, hogy az 1993. évben hatályos, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint az összjövedelemből - amennyiben a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja - az összjövedelem 30%-áig terjedő mértékben levonható a befektetési alapokról szóló törvény szerinti nyilvános kibocsátású zárt végű befektetési jegy, valamint a belföldön bejegyzett részvénytársaság (2) bekezdésben meghatározott részvényének közvetlenül a kibocsátótól történő első megszerzésére az adott évben kifizetett összeg.
A 35. § (2) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdésben említett részvény az, amelyet
- az 1992. január 1-jétől alapított rt. nyilvános kibocsátásában értékesít, illetőleg az ezt megelőző időpontban alapított rt. alaptőke-emeléssel nyilvános kibocsátásban értékesít, továbbá
- a részvénytársaság állami tulajdoni hányadából magánszemély részére értékesít, ideértve azt a részvényt is, amelyet a részvénytársaság a saját alkalmazásában álló magánszemély részére zárt tárgyalás keretében értékesít, a névérték erejéig.
A 3. § 38. pontja szerint a 35. § alkalmazásában a részvénytársaság állami tulajdonú hányadából a magánszemély részére értékesített részvénnyel esik egy tekintet alá az állami tulajdonban lévő kft. üzletrésznek a privatizáció keretében a magánszemély által történő megvásárlása is.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 73. íjának (1) bekezdése szerint az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja, az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának, tevékenységének vagy mulasztásának súlyát, gyakoriságát.
A 86. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi és, ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
A személyi jövedelemadó-törvény idézett szabályaiból kitűnik, hogy csak az állami tulajdonú kft. üzletrész privatizáció keretében a magánszemély által történő megvásárlása jogosít befektetési kedvezmény igénybevételére. A felperes esetében az É. S. Kft. megvásárolt üzletrésze részvénytársasági (Z. Volán Rt.) tulajdonban állt, így megvásárlása befektetési kedvezményre nem jogosít. Minthogy a részvénytársaság önálló jogalany, a kedvezmény szempontjából nem vehető figyelembe az a körülmény, hogy a Z. Volán Részvénytársaság állami tulajdonban állt. Ezért a befektetési kedvezmény igénybevételével kapcsolatos felperesi álláspont nem megalapozott. E körben a bíróság a keresetet elutasította.
A kiszabott adóbírság vonatkozásában a bíróság döntését arra alapozta, hogy a felperessel együtt üzletrészt vásárló N. Rezső azonos esetleírásával állásfoglalást kért a megyei APEH ügyfélszolgálati és áfa-visszatérítési osztályától, az állásfoglalás pedig annak ismeretében, hogy vállalat tulajdonában álló kft-üzletrész megvásárlásáról volt szó, olyan tájékoztatást adott, hogy amennyiben azt magánszemély részére értékesítik, a befektetési kedvezmény igénybe vehető.
A felperes előadása is arra utal, hogy a befektetési kedvezményt a felperes az állásfoglalás birtokában és ismeretében vette igénybe. A bíróság álláspontja szerint olyan kivételes méltánylást érdemlő körülmény, amely esetén az adóbírság mérséklésének van helye és azt is igazolja, hogy a felperes az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el, amikor adóhatósági állásfoglalás birtokában vette igénybe a befektetési kedvezményt. Ezért összességében az adóhiány fentiekben leírt keletkezési körülményeire, a felperes magatartására tekintettel a bíróság összességében az ad, adóbírság nulla forintra történő mérséklését látta indokoltnak.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, valamint az elsőfokú ítélet érdemével és annak indokaival. A fellebbezésben foglaltak kapcsán az alábbiakat emelte ki a másodfokú bíróság:
Helytálló az az alperesi fellebbezési megállapítás, hogy a felperes keresetében eredetileg a teljes adóhatósági határozatot, az adóhiány megállapításának jogalapját támadta. E tény azonban nem zárja ki a másodfokú bíróság álláspontja szerint kizárólag az adóbírságnak a bíróság által való mérséklését (elengedését), ugyanis a kereset - mivel a teljes alperesi határozat hatályon kívül helyezésére irányult - a bírság kiszabását is támadta. (A perben tartott első tárgyaláson a felperes kifejezetten hivatkozott is arra az adóbírság kapcsán, hogy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el.)
Nem sértett tehát jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor kizárólagosan az adóbírság tekintetében változtatta meg az alperesi határozatokat.
A másodfokú bíróság is egyetért az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felperes az összjövedelmet csökkentő kedvezmény igénybevétele során az adott helyzetben tőle elvárható módon járt el. Az 1993. december 31-én kelt üzletrész-átruházási szerződésből megállapítható, hogy az É. S. Kft. üzletrészét - többek között - N. Rezsővel együtt vásárolta meg a felperes. Az alperes nem vonta kétségbe a felperes azon előadását, hogy a T. Kft. nevében N. Rezső kért állásfoglalást a megyei adóhatóságtól a kft-üzletrész vásárlása kapcsán, lévén, hogy N. Rezső a T. kft-től is vásárolt üzletrészt.
Életszerű ennélfogva a felperes azon előadása, hogy az üzletrész-tulajdonos társa, N. Rezső részére adott korábbi adóhatósági állásfoglalást vette figyelembe adójának bevallásakor, a kedvezmény igénybevételekor. A T. Kft. konkrét kérdést tett fel, amelyben szerepelt, hogy az S. M. T.-i V. Kft. üzletrészét kívánják-e a kft. magánszemély tagjai megvásárolni. Az APEH megyei igazgatóságának az Szja-törvény 3. §-ának 38. pontját értelmezve, közölnie kellett volna, hogy az állami vállalat tulajdonában lévő kft-üzletrész nem azonos az állami tulajdonban lévő kft-üzletrésszel - a kérdés ugyanis éppen erre irányult -, ezért összjövedelmet csökkentő tételként nem vehető figyelembe a megvásárlásra fordított összeg. Az adóhatóság ehelyett lényegében a törvény szövegét ismételte meg, a kérdésre azonban nem válaszolt. Az APEH megyei igazgatósága által a T. Kft-nek címzett állásfoglalás így - azáltal, hogy nem ad választ arra a kérdésre, miszerint az adott konkrét ügyben, illetőleg általában mikor minősül (mely tulajdonos esetén) a kft. üzletrésze állami tulajdonban lévőnek - azt sugallja, hogy a befektetési kedvezmény általában (de legalábbis az adott esetben) igénybe vehető.
Minthogy pedig az állásfoglalás alapjául szolgáló tényállás megegyezik a perbeli tényállással, ezért a másodfokú bíróság is arra a megállapításra jutott, hogy a felperes esetében kivételes méltánylást érdemlő körülmény az említett APEH-állásfoglalás, továbbá, hogy a felperes ezen állásfoglalás figyelembevételével vette igénybe a befektetési kedvezményt, s ezáltal az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.21.040/1995. sz.)