adozona.hu
AVI 1996.5.70
AVI 1996.5.70
I. Az adófolyószámla vezetése az adóhatóság által végzett nyilvántartási tevékenység, tehát államigazgatási ügy. Ha az adózó az egyenlegen feltüntetett adatokkal nem ért egyet és az egyeztetés nem vezet eredményre, az adóhatóságnak határozattal kell döntenie, amely ellen önálló jogorvoslatnak van helye, és a jogerős határozat bíróság által felülvizsgálható [Áe. 3. §-ának (3) bekezdése, 42. §-ának (1) bekezdése, 72. §-a, Art. 32. §-ának (1) bekezdése]. II. Az adóigazgatási eljárásban az adóhatósági határozat
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatóság III. ellenőrzési osztálya adóellenőrzést végzett felperesnél a megbízólevélen feltüntetett időszakokra vonatkozóan személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, munkavállalói járulék, munkaadói járulék adónemek vonatkozásában.
A vizsgálat eredményeként hozta meg az elsőfokú adóhatóság határozatát, amelyben felperes terhére mindösszesen 2 910 000 forint adóhiányt állapított meg és kötelezte felperest általános forgalmi adó címén ezen összeg megfizetésére.
Ezen kív...
AVI 1996.5.70 I. Az adófolyószámla vezetése az adóhatóság által végzett nyilvántartási tevékenység, tehát államigazgatási ügy. Ha az adózó az egyenlegen feltüntetett adatokkal nem ért egyet és az egyeztetés nem vezet eredményre, az adóhatóságnak határozattal kell döntenie, amely ellen önálló jogorvoslatnak van helye, és a jogerős határozat bíróság által felülvizsgálható [Áe. 3. §-ának (3) bekezdése, 42. §-ának (1) bekezdése, 72. §-a, Art. 32. §-ának (1) bekezdése].
II. Az adóigazgatási eljárásban az adóhatósági határozat meghozatalának nem előfeltétele az adófolyószámla egyeztetése, azonban ha az adózó az eljárás során az egyenleget is vitatja, az eljárást annak jogerős eldöntéséig fel kell függeszteni [Art. 97. §-ának b) és c) pontja, 79. §-a].
III. Az adózó csak az ellenőrzési pótlék megfizetésével mentesül az adóbírság, késedelmi pótlék, valamint a mulasztási bírság megfizetése alól. A pótlékot legkésőbb az adóellenőrzés megindításáig be kell fizetni [Art. 71. §-a, 42. §-ának (2) bekezdése].
Az APEH megyei igazgatóság III. ellenőrzési osztálya adóellenőrzést végzett felperesnél a megbízólevélen feltüntetett időszakokra vonatkozóan személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, munkavállalói járulék, munkaadói járulék adónemek vonatkozásában.A vizsgálat eredményeként hozta meg az elsőfokú adóhatóság határozatát, amelyben felperes terhére mindösszesen 2 910 000 forint adóhiányt állapított meg és kötelezte felperest általános forgalmi adó címén ezen összeg megfizetésére.
Ezen kívül felperes terhére l 455 000 Ft adóbírságot és 772 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
Felperesi fellebbezés után az alperes határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot úgy, hogy 243 000 Ft 1993. május havi általános forgalmiadó-különbözetet - mely egyben adóhiány - nulla Ft-ra, az l 455 000 Ft adóbírságot l 333 000 Ft-ra, míg a 772 000 Ft késedelmi pótlékot 668 000 Ft-ra változtatta.
Az elsőfokú határozat többi részét változatlanul hagyta.
A felperes a keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte, s azt, hogy a bíróság új eljárás lefolytatására kötelezze az alperest, a jogerős közigazgatási határozat végrehajtását pedig függessze fel.
Az alperes határozatát több vonatkozásban jogszabálysértőnek és tévesnek minősítette felperes. Arra hivatkozott, hogy a távbeszélőn történő idézésről feljegyzést kell készíteni és a megbízólevél aláírásakor a revizor nem mutatta be, nem íratta alá; így a telefonon történő idézés azonosításra alkalmatlan.
A megbízólevélen az 1992-es adóév teljes körű felülvizsgálata szerepelt, ennek ellenére sem a jegyzőkönyvi megállapítások, sem az első- és másodfokú határozatok 1992. tekintetében semmilyen megállapításokat nem tesznek.
Kifogásolta az alperes azon álláspontját, hogy az 1993. évre az 1994. február 15-éig esedékes, benyújtott bevallást postai feladóvevény igazolása mellett sem fogadja el. Az eljárás megindításakor a revizornál lévő folyószámlából értesült felperes arról, hogy az 1994. február 15-ig benyújtandó adóbevallása a folyószámlán nem került felvezetésre.
E folyószámlát 1994 őszén kapta meg a felperes, így nem tudta érvényesíteni jogait, csak az eljárás megindításakor szerzett arról tudomást. Amennyiben időben értesül arról, a szükséges intézkedéseket megtette volna.
Felperesi állítás szerint az alperes nem tisztázta megfelelően a tényállást, lényeges eljárásjogi szabálysértéseket tartalmaznak az adóhatósági határozatok. A tényállás megállapításához elmulasztotta a folyószámla-egyeztetést, nem végzett pénzforgalmi ellenőrzést; ezek nélkül hozott határozatot.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását és költségei megállapítását kérte, mivel álláspontja szerint a kereset nem alapos.
Idézte az államigazgatási eljárásról szóló, módosított
1957. évi IV. tv (a továbbiakban: Áe.) 23. §-ának (2) bekezdésében, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv (a továbbiakban: Art.) 71. §-ában, 57. §-ának (1) bekezdésében, 54. §-ának (1)-(2) bekezdésében, 53. §-ának (4) bekezdésében, végezetül a 42-44. §-ában és 70-71. §-ában írtakat.
Azt állította, hogy az alperes a tényállást kellőképpen tisztázta és a jogkövetkezményeket a jogszabályoknak megfelelően állapította meg.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint felperes keresete alaptalan.
Az Áe. 23. §-ának (2) bekezdése értelmében idézni írásban vagy távbeszélőn lehet. A távbeszélőn történő idézésről feljegyzést kell készíteni.
Az alperes csatolta írásbeli nyilatkozatához az adóhatóság ügyintézőjének feljegyzését a telefonon történő idézésről; megjegyezte, hogy a felperes erre vonatkozó nyilatkozatának jelentősége nincs, az ügy érdemét nem befolyásolja. Csatolta továbbá az alperes a felperes folyószámla-kivonatát, mely alapján a vizsgálatot a revizor lefolytatta.
A folyószámla-ellenőrzés eredménye ezen túlmenően a vizsgálat megállapításaiból is kitűnik, hiszen a határozatban többször került adókülönbözet megállapításra anélkül, hogy ez adóhiányként is előírásra került volna. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az esedékességkor adózó adófolyószámláján túlfizetés mutatkozott.
Az Art. nem tartalmaz olyan előírást, mely szerint az adózó folyószámlájának vizsgálatáról külön jegyzőkönyvnek kellene készülnie; a folyószámla-egyeztetés pedig csak arra terjed ki, hogy az adóhatóság által vizsgált évekre és adónemekben az esedékességig megállapítsa a felperes befizetéseit.
A bíróság a rendelkezésére álló közigazgatási iratokból megállapította, hogy az ellenőrzés érintette az 1992-es adóévet is, de eltérést nem tárt fel, ezért nincs megállapítás erre az időszakra vonatkozóan sem a jegyzőkönyvben, sem a határozatokban.
Az ellenőrzés szabályait az Art. 42-44. §-ai tartalmazzák.
A 44. § (1) bekezdése úgy intézkedik, hogy a helyesbített adó, a költségvetési támogatás és a megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejűleg esedékes.
A felperes bevallása az adóhatósághoz nem érkezett be, nem tudta igazolni, hogy a nála lévő bevallás másolatát adta postára a jogszabályban előírtaknak megfelelően.
Az önellenőrzéssel eltárt adót a feltárás időpontjában felperes nem vette nyilvántartásba, amelyből megállapítható lett volna a helyesbített adó alapja, összege, az eredeti bevallási kötelezettség, a helyesbítés időpontja.
Nem vezette le az önellenőrzési pótlék számítását. Önellenőrzési pótlékot nem fizette be, ezért nem fogadhatta el a fentebb megjelölt jogszabályhelyen írtak alkalmazásával alperes az önellenőrzéseket.
Ezek hiánya miatt tehát törvényes az alperes határozatában általános forgalmiadó-nemben megállapított adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék összege; figyelemmel az Art. 67. §-ának (2) bekezdésében és, 72. §-ának (1) bekezdésében írtakra.
Az alperes nem sértett jogszabályt határozata meghozatalánál, így az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás rámutat, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv módosításáról és egységes szövegéről rendelkező 1981. évi L tv 3. §-ának (3) bekezdése, valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv (Art.) 32. §-ának (1) bekezdéséből következően az adófolyószámla vezetése az adóhatóság által végzett nyilvántartási tevékenység, következésképpen államigazgatási ügy.
Ennek megfelelően tehát abban az esetben, ha az egyenlegértesítőn szereplő adatokkal az adózó nem ért egyet, az államigazgatási szervet az Áe. 42. §-ának (1) bekezdése értelmében határozathozatali kötelezettség terheli, amely ellen önálló jogorvoslattal lehet élni, és amely ügyben hozott jogerős határozat az Áe. 72. §-ának rendelkezése értelmében bíróság előtt önálló keresettel támadható.
Az Art. 97. §-ának b) és c) pontjából, valamint 79. §-ának rendelkezéséből következően nem vitásan az utólagos adómegállapítás esetén a határozatban feltüntetett fizetési kötelezettséget a folyószámla-egyenleghez képest állapítja meg az adóhatóság.
A fentiekben kifejtettekből azonban a fellebbezésben foglaltaktól eltérően az következik, hogy az adóigazgatási eljárásnak nem szükségképpeni feltétele a folyószámla-egyeztetés. Abban az esetben, ha az adózó a folyószámla-egyenleget vitatja, az adóigazgatási eljárás felfüggesztése mellett le kell folytatni a folyószámla-egyeztetés kérdésében az eljárást.
Erre irányuló külön kérelem hiányában azonban az adóhatóság a folyószámla egyenleg adatait egyeztetési eljárás lefolytatása nélkül elhasználhatja a határozata meghozatalánál.
A perbeli iratokból megállapíthatóan a felperes a kimutatott egyenleget a közigazgatási eljárásban nem kifogásolta, és a peres eljárásban is kizárólag a folyószámla-egyeztetés elmaradását sérelmezte.
A jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt tehát el az alperes, amikor a felperes által érdemben nem sérelmezett folyószámla-egyenleg adatait vette figyelembe, és a külön egyeztetési eljárás lefolytatására nem került sor.
Alaptalanul sérelmezi a felperes fellebbezésében azt is, hogy az adóhatóságok az általa benyújtott önrevíziós bevallást a határozat meghozatalakor nem vették figyelembe.
Az Art. 71. §-ának a perbeli időszakban hatályos rendelkezése értelmében önellenőrzés esetében csak az önellenőrzési pótlék megfizetésével mentesül az adózó az adóbírság, a késedelmi pótlék, valamint a mulasztási bírság megfizetése alól.
E rendelkezés helyes értelmezése szerint, figyelemmel az Art. 42. §-ának (2) bekezdésére is, a jogkövetkezmények alóli mentesüléshez a késedelmi pótlékot legkésőbb az adóellenőrzés megindulásáig meg kell fizetni.
A perbeli iratok szerint azonban a felperes ennek nem tett eleget, az adóellenőrzés megindulásakor a benyújtott önrevíziós bevallás után az önellenőrzési pótlék megfizetésére még nem került sor. A felperes önellenőrzése tehát szabályosnak nem tekinthető, következésképpen az alperes helyesen járt el, amikor az adóigazgatási eljárás során az abban foglaltakat figyelmen kívül hagyta.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.21.863/1995. sz.)