adozona.hu
AVI 1996.5.66
AVI 1996.5.66
A nem létező cég nevében kiállított számla az előzetesen felszámított adó összegének hiteles igazolására nem alkalmas [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperes ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes 929 000 Ft általános forgalmi adót jogtalanul igényelt vissza, mivel az igénylés alapját képező számla fiktív szervezet által kiállított számla volt. Az elsőfokú adóhatóság határozatával 929 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet állapított meg és 464 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával a 300 000 Ft általános forgalmi adó beszámításával a...
AVI 1996.5.66 A nem létező cég nevében kiállított számla az előzetesen felszámított adó összegének hiteles igazolására nem alkalmas [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Az adóhatóság a felperes ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes 929 000 Ft általános forgalmi adót jogtalanul igényelt vissza, mivel az igénylés alapját képező számla fiktív szervezet által kiállított számla volt. Az elsőfokú adóhatóság határozatával 929 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet állapított meg és 464 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával a 300 000 Ft általános forgalmi adó beszámításával az adókülönbözetet 629 000 Ft-ra mérsékelte, az adóbírságot pedig 314 000 Ft-ra szállította le.A jogerős közigazgatási határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz. A Sz.-i Városi Bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) 32. §-ának (1) bekezdésében, 34. §-ának (1) bekezdésében, 35. §-ának (1) bekezdésében írt feltételek a felperes esetében fennállnak, ezért az áfa visszatérítésére jogosult.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Fellebbezésének helyt adva a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a nem vitatott tényállásból megállapította, hogy a felperes által megjelölt értékű árut a felperes olyan eladótól vásárolta, amely nem létezik, így nem adóalany. A felperes által a visszaigénylés során felhasznált számla nem felel meg az áfa-tv 13. §-a 16/b pontjában előírt feltételeknek, amely a számla kibocsátójának nevét, címét és adóigazgatási azonosító számát is kötelező tartalmaként jelöli meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen. A felülvizsgálati kérelemben törvénysértőnek ítélte a jogerős bírósági ítéletet, mivel az figyelmen kívül hagyta az áfa-tv 4. §-ának (1) bekezdését, 5. §-ának (1) bekezdését, valamint a 32. §-a (1) bekezdésének a) pontját, továbbá a 40. §-ának (5) bekezdését, a 44. §-ának (4) bekezdését és az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 42. §-ának (2) bekezdését, a 73. §-ának (1) bekezdését, illetőleg 1. §-ának (6) bekezdését is. Mindezek alapján a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan és nem felel meg a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette, hogy a nem létező számlakibocsátó nem teljesítette áfa-fizetési kötelezettségét, így a felperes által történő áfa-visszaigénylés az állami költségvetést károsítja jogalap nélkül.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéleteket hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott áfa-tv 4. §-ának (1) bekezdése szerint adóalanynak minősül az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végezhet, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. A fenti rendelkezésből a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a számlát kiállító D.-Kft. nem tekinthető jogalanynak, mivel nem létező szervezet, nem szerez jogokat, nem vállal kötelezettségeket, nem perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet sem végezhet. Nem létező személy a 4. § (1) bekezdése szerint gazdasági tevékenységet sem folytathat, így az áfa-tv 5. §-a (1) bekezdésének alkalmazása nem létező személy esetében fel sem merülhet. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott áfa-tv 32. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adó fizetésére kötelezett adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Tekintettel arra, hogy a nem létező D. Kft. adóalanynak a 4. § (1) bekezdése értelmében nem minősül, ezért az általa kiadott száma nem felel meg a 32. § (1) bekezdésében előírt feltételeknek sem.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott áfa-tv 40. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy termékértékesítésnél és szolgáltatás nyújtásánál a teljesítésre kötelezett adóalany fizeti meg az adót. E rendelkezés jelen ügyben nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy nem az adó megfizetésének kötelezettségéről, hanem a felperes részére visszatérítendő áfa jogosságáról kellett az eljáró alperesnek döntenie. Az áfa-tv 44. §-ának (4) bekezdése szerint a számlán feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A felelősség érvényesítése jelen esetben a másodfokú ítélet indokolásában megjelölt módon a számla kibocsátójának felkutatása után lehetséges, amelyre a kibocsátóval szemben a felperes hivatkozhat. A másodfokú bíróság ítélete figyelembe vette az áfa-tv 44. §-a (4) bekezdésének rendelkezéseit.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 42. §-ának (2) bekezdése, mint ahogy arra a felperes hivatkozik, valóban úgy rendelkezik, hogy az ellenőrzés megkezdésétől annak befejezéséig, a vizsgálat alá vont időszak tekintetében önellenőrzésnek nincs helye. A másodfokú ítélet értelemszerűen nem vonatkozhatott az ellenőrzés időtartamára, csak az ellenőrzés befejezése után új adatok és új tények alapján megindítható új eljárásra, amely a felperes rendelkezésére áll abban az esetben, ha a visszaigénylés alapját képező számla kibocsátójától valós számlát bocsát az adóhatóság rendelkezésére.
Az Art. 73. §-ának (1) bekezdése szerint mérsékelhető az adóbírság kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén akkor, ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó, illetve az intézkedő alkalmazottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A felperes a nem létező cégtől, illetőleg nem létező cég megbízottjától, nagy összegű, több millió forintos értékű terméket vásárolt, amelynek eredetéről, a jogügyletben részt vevő cég létezéséről nem győződött meg. Ezzel nem tanúsította azt a magatartást, amely az adott esetben elvárható. A jelen gazdasági viszonyok között elvárható, hogy a szerződő felek - különösen a nagy értékű vásárlásoknál - meggyőződjenek a szerződő partner jogalanyiságáról, a termék származási helyéről és eredetéről, és csak ezt követően, mindezek megnyugtató tisztázása után vegyenek részt a jogügyletben.
A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság ítélete nem felel meg a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. A fent idézett törvényhely elrendeli, hogy az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, és meg kell jelölni azt is, hogy a bíróság valamely tényt miért nem talált bizonyítottnak, vagy miért mellőzte a felajánlott bizonyítást. A másodfokú bíróság ítélete mindenben megfelel a Pp.</a> fent idézet rendelkezéseinek. A másodfokú bíróság által elfogadott tényállást a felperes nem vitatta, így azt a körülményt sem, hogy a számlát kibocsátó D. Kft. nem létező személy, ezért az adóhatóság teljes körűen feltárt és megalapozott tényállás alapján hozta meg határozatát. Az áfa-tv 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum (számla) birtokában gyakorolható. A nem létező személy nevében kiállított számla az előzetesen felszámított adó összegének hiteles igazolására nem alkalmas, így a felperes az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételével nem rendelkezett. Erre mutatott rá helyesen a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában. A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság nem sértette meg a hivatkozott jogszabályokat, azok megfelelő értelmezésével járt el, így ítélete törvényes és megalapozott.
(Legf. Bír. Kfv.III.27.827/1995. sz.)