adozona.hu
AVI 1996.5.65
AVI 1996.5.65
A természetes személy által végzett eseti, alkalomszerű értékesítés nem von maga után általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget, abban az esetben sem, ha az áru mennyisége kereskedelmi méretű (1992. évi LXXIV. tv 4. és 5. §-a).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 415 380 tonna étkezési burgonya 29,4%-át vásárolta meg a B. Kft-től l 600 000 Ft értékben. Ugyanezen az értéken vásárolta meg a kft. üzletrészét P. Sándor és feleségétől.
A pénzügyi teljesítést l 600 000 Ft összegű étkezési burgonyával rendezte felperes.
A felperes nem minősül mezőgazdasági kistermelőnek a perbeli időszakban hatályos 1991. évi XC. tv 20. §-a szerint.
Az elsőfokú adóhatóság úgy minősítette ezt az értékesítést, hogy általános forgalmi adó fizetésére kötelezett a f...
AVI 1996.5.65 A természetes személy által végzett eseti, alkalomszerű értékesítés nem von maga után általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget, abban az esetben sem, ha az áru mennyisége kereskedelmi méretű (1992. évi LXXIV. tv 4. és 5. §-a).
A felperes 415 380 tonna étkezési burgonya 29,4%-át vásárolta meg a B. Kft-től l 600 000 Ft értékben. Ugyanezen az értéken vásárolta meg a kft. üzletrészét P. Sándor és feleségétől.A pénzügyi teljesítést l 600 000 Ft összegű étkezési burgonyával rendezte felperes.
A felperes nem minősül mezőgazdasági kistermelőnek a perbeli időszakban hatályos 1991. évi XC. tv 20. §-a szerint.
Az elsőfokú adóhatóság úgy minősítette ezt az értékesítést, hogy általános forgalmi adó fizetésére kötelezett a felperes. Ezért határozatában a felperes terhére 96 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg 1993. január hónapra, továbbá előírt 19 200 Ft adóbírságot, valamint 88 920 Ft késedelmi pótlékot.
A felperes fellebbezett, azonban alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
Ez ellen nyújtotta be felperes keresetét, amelyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, illetve végrehajtásának felfüggesztését.
A felperes szerint törvénysértő az alperesi határozat, hiszen egyszerű értékesítésről van szó, amely nyereségre irányultságot nem tartalmazott, így nem válhatott az áfa-törvényben szabályozott adóalannyá. Kérte az alperest perköltségben marasztalni.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását és költségei megállapítását kérte. Idézte az 1992. évi LXXIV. tv (áfa-törvény) 4. §-ának (1) bekezdésében és 5. §-ának (1) bekezdésében írtakat.
Úgy foglalt állást az alperes, hogy a törvényi fogalom meghatározásból kitűnik, hogy a jogalkotó a rendszerességet nem feltétlenül köti a gazdasági tevékenység fogalmához, mert akkor a rendszerességet, valamint az üzletszerűséget konjunktív feltételeként határozta volna meg. Ebben az esetben a felperes érvelése teljesen helytálló lenne.
Az alperes szerint a 122 tonna burgonya értékesítése egy tételben is üzletszerű, hiszen nem tekinthető az állampolgárok mindennapi életében szokásos adásvételnek.
A bíróság állásfoglalása szerint a felperes keresete alaptalan.
A megtartott tárgyaláson a peres felek képviselői az írásbeli nyilatkozataikban foglaltakat tartották fenn változatlanul.
A felperesi képviselő becsatolt peres iratokhoz - a tárgyaláson szóban előadott jogszabályhelyekről - fénymásolt kivonatokat és kérte az abban írtak figyelembevételét. Ezek az egyéni vállalkozásról, a belkereskedelmi törvényről intézkedő végrehajtási jogszabály és a Ptk. ide vonatkozó részének kivonatos közlései.
Az áfa-törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint adóalany: az a természetes személy, jogi személy..., aki saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
Az 5. § (1) bekezdése határozza meg a gazdasági tevékenység fogalmát. Eszerint a gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, így különösen: a mezőgazdasági, a kitermelő-ipari, de az építő-ipari... a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység.
Az üzletszerű tevékenység pontos meghatározását az áfa-törvény egyéb fogalmak között nem határozza meg.
Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást - szemben felperesi képviselő által előadottakkal -, hogy a peres ügyben a közigazgatási szervek, így a bíróság is a határozat meghozatalakor hatályos adójogszabályokat alkalmazhatták. Adójogi kötelezettségek megállapítása ugyanis csak az adótörvények alapján lehetségesek, az abban írtak az irányadóak.
Az idézett 4. § (1) bekezdéséből a felperesre vonatkozik az a rész, hogy saját nevében gazdasági tevékenységet végzett. A gazdasági tevékenység meghatározását tartalmazó 5. § (1) bekezdéséből az üzletszerűen végzett tevékenységet fogadta el és állapította meg a bíróság.
A felperes azt hangsúlyozta a közigazgatási eljárás során, hogy részéről haszonszerzés nem valósult meg, a burgonyavásárlás időpontjában a felek közötti megállapodás szerint egyértelmű volt az, hogy az üzletrészvásárlás azonos értéken történik, így nyereségre való törekvése nem állt fenn.
A bíróság azért nem vizsgálta ezt a felperesi állítást, mert a fentebb már idézett jogszabályhely ezt nem teszi szükségessé az adóalany fogalmának meghatározásánál. Úgy fogalmaz, hogy a gazdasági tevékenység céljára és eredményére tekintet nélkül válik adóalannyá a természetes személy. Így tehát irreleváns az a körülmény, hogy ért-e el a felperes nyereséget, vagy nem, illetve milyen céllal végezte az értékesítést.
Az üzletszerűség elfogadásánál, megállapításánál a bíróság figyelembe vette az értékesített tétel mennyiségét, az értékesítés körülményét, valamint az életszerűséget.
A felperes által vásárolt, illetve továbbértékesített több mint 122 tonna burgonya (amelynek értékében üzletrészt vásárolt) olyan mennyiséget képvisel, amelynek alapján az üzletszerűség megállapítható. Az idézett jogszabályhely szerint elegendő az üzletszerűen végzett tevékenység a gazdasági tevékenység megvalósulásához. Nem szükséges tehát a rendszeres tevékenység igazolása. Így a tevékenység gyakoriságának vizsgálata nem volt szükséges a perben illetve az egyszeri értékesítés alapján is - a fentebb kifejtett szempontok szerint - a bíróság üzletszerűen végzett tevékenységnek minősítette a felperesi értékesítést a fentebb hivatkozott jogszabályhelyek alapján.
Megállapította tehát, hogy a felperes az áfa-törvény adóalanyává vált és így áfa fizetésére kötelezett, amelyet az adóhatóságok a határozatokban írt összegben állapítottak meg, mint hogy felperes azt nem vallotta be.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, mellőzte a felperes kereseti illeték és perköltség megfizetésére való kötelezését.
Az ítélet indokolása szerint a keresetet elutasító ítélet ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés alapos.
A perbeli időszakban hatályban volt, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv 4. és 5. §-ának egybevetéséből következően a természetes személy csak abban az esetben tekintendő az általános forgalmi adó alanyának, ha bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végez tevékenységet.
Tény, hogy a törvény magyarázó rendelkezést e két fogalom meghatározására nem tartalmaz, azonban a szavak köznapi jelentése értelmében mindkét esetben olyan tevékenységet jelöl, amely folyamatos vagy sorozatosan visszatérő alkalmat jelent.
Mindebből következően tehát a jogalkotó az eseti, alkalomszerű értékesítést nem vonta a törvény hatálya alá.
Az alperes által feltárt tényállás szerint a felperes mindössze egyetlen esetben értékesített, kétségtelen, hogy kereskedelmi mennyiséget kitevő terméket. Az előbbiekből következően azonban az adóalanyiság megállapításánál nem a termék mennyiségének, hanem az értékesítési alkalmak számának van jelentősége.
Az alperes a közigazgatási eljárásban kizárólag az értékesítés lényéből vonta le következtetését, nem vizsgálta a felperes által kötött ügylet gazdasági hátterét, sem a beszerzést, sem pedig a továbbértékesítést illetően.
Az ekként rendelkezésre álló adatok pedig nem támasztják alá azt, hogy a felperes gazdasági tevékenységet folytatott volna. A fenti indokok alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatva az alperes határozatát a Pp. 339. §-ának (1) bekezdését alkalmazva az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte.
Csupán rámutatott a megyei bíróság arra, hogy az 1990. évi XCI. tv 79. §-ának (7) bekezdésében írt feltételek hiányában nincs akadálya annak, hogy az alperes, amennyiben a felperessel szemben a gazdasági tevékenység folytatására irányuló újabb tények merülnek fel, újabb adóellenőrzést folytasson le a megváltozott tényállás alapján.
Tekintettel azonban arra, hogy az eddigi eljárásban ilyen adat nem merült fel, a megyei bíróság mellőzte a közigazgatási szervek új eljárásra kötelezését.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.21.956/1995. sz.)