adozona.hu
AVI 1996.5.64
AVI 1996.5.64
Az áfa-törvény alkalmazása során a nem létező gazdasági társaság nem minősül adóalanynak, ezért az ilyen cég nevében kiállított számla alapján áfa-visszaigénylésre nem kerülhet sor [1992. évi LXXIV. tv 4. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a felperesi betéti társaság 1993. december 27-én alakult. A társaságnak T. A. 17. szám alatt 24 fejes üzemanyagtöltő állomása működik.
Az APEH megyei igazgatósága mint elsőfokú adóhatóság 1994. június 14-től június 27-ig általános forgalmiadó-ellenőrzést végzett. A vizsgálatról készült jegyzőkönyv szerint a felperes 1994. május hónapra vonatkozóan 627 000 Ft áfa-fizetési kötelezettséget vallott be. A revízió ezt a bevallást nem fogadta el, mert áll 650 000 Ft-ról kiállít...
AVI 1996.5.64 Az áfa-törvény alkalmazása során a nem létező gazdasági társaság nem minősül adóalanynak, ezért az ilyen cég nevében kiállított számla alapján áfa-visszaigénylésre nem kerülhet sor [1992. évi LXXIV. tv 4. § (1) bek.]
A per adatai szerint a felperesi betéti társaság 1993. december 27-én alakult. A társaságnak T. A. 17. szám alatt 24 fejes üzemanyagtöltő állomása működik.Az APEH megyei igazgatósága mint elsőfokú adóhatóság 1994. június 14-től június 27-ig általános forgalmiadó-ellenőrzést végzett. A vizsgálatról készült jegyzőkönyv szerint a felperes 1994. május hónapra vonatkozóan 627 000 Ft áfa-fizetési kötelezettséget vallott be. A revízió ezt a bevallást nem fogadta el, mert áll 650 000 Ft-ról kiállított számla fiktív. Az üzemanyagot értékesítő "Z." Bt. valamint ennek bélyegzőjén szereplő adószám nem azonosítható, az adónyilvántartásban nem szerepel. A felperes a "Z". Bt. pecsétjével ellátott számla alapján május hónapban 2 331 000 Ft áfát igényelt vissza.
Az elsőfokú adóhatóság az 1994. augusztus 17-én kelt határozatával 2 331 000 Ft adóhiány, l 650 000 Ft adóbírság és 118 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
Az alperes az 1994. október 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte.
A városi bíróság 1995. március 29-én kelt ítéletével a keresetet elutasította, megállapítva, hogy az 1994. május hónapra általános forgalmiadó-nemben megállapított 2 331 000 Ft adóhiány, l 165 000 Ft adóbírság és 118 000 Ft késedelmi pótlék megfizetéséről rendelkező határozat nem jogszabálysértő. A felperes az 1992. évi LXXIV. törvény 34. §-a, valamint a 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján általános forgalmi adó visszaigénylésére nem volt jogosult, a visszaigénylése során nem reá áthárított adót, hanem tőle "kicsalt" adót igényelt vissza. Ezt bizonyítja az a tény, hogy nem létező betéti társaság egy nem létező adószámmal, jövedéki engedéllyel nem igazolt eredetű üzemanyagot adott el a felperesi betéti társaság részére. Az üzletkötés során a felperes elmulasztotta azt a legkisebb gondosságot, amely tőle elvárható, azáltal, hogy a számlakibocsátó üzletkötője személyazonosságát nem igazoltatta, az általa képviselt betéti társaság társasági szerződésének és pecsétjének a megtekintése nem elegendő a gondos eljárás bizonyítására. A fuvarozást végző gépkocsik fuvarlevelében szereplő adatokat, illetve a gépkocsivezetők személyi adatait nem rögzítették, a sofőrnek az adott pénzről elismervényt nem állítottak ki, tehát a lebonyolított üzletről írásos adatok nem maradtak. Az eljárás az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (5) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezéseket is sérti.
A felperes fellebbezésében előadta, hogy adóalanytól vásárolt, tehát általános forgalmi adó visszatérítésére jogosult volt.
A megyei bíróság 1995. május 25-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban a bíróság leszögezte, hogy az általános forgalmiadó-rendszer központi eleme a számla. Ennek kellékeit az 1992. évi LXXIV. törvény (áfa-tv) 13. §-ának 16. pontja állapítja meg, a b) pont szerint tartalmazni kell a számla kibocsátójának nevét, címét és adóigazgatási azonosító számát. Ha a számla alakilag vagy tartalmilag hibás, az adóalany adólevonási jogát nem gyakorolhatja. Nem létező számlakibocsátótól származó számla alapján tehát nem lehet általános forgalmiadó-visszaigénylést kérni, mert a számla tartalmilag nem felel meg a valóságnak.
Az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított. Az adóhatóság a vizsgálata során megállapította, hogy a számlakibocsátó "Z." Bt. nem létező gazdasági társaság, így a kifizetett vételár nem tartalmazhatott visszaigényelhető általános forgalmi adót és azt a vállalkozó, mivel nem adóalanytól történt a beszerzés, nem állíthatta be előzetesen felszámított adóként bevallásában, tehát az alperes határozata nem volt jogszabálysértő.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 1995. augusztus 21-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
Az ítélet szerint egy nem létező cég nem minősülhet adóalanynak. Ugyanakkor a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 4. §-ának (1) bekezdését, amely meghatározza az áfa-adóalanyiság fogalmát.
Figyelmen kívül hagyta a törvény 44. §-ának (4) bekezdését is, amely szerint a számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős.
A "Z." Bt. által kiállított számla tartalmilag és alakilag is megfelel a törvényi előírásoknak.
A jogügylet során meggyőződtek arról, hogy a "Z." Bt. ügyvéd által ellenjegyzett társasági szerződéssel rendelkezik. Meggyőződtek az eladó kilétéről, így a jogügylet létrejött.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutatott, hogy az áfa-tv felperes által hivatkozott 4. §-ának (1) bekezdése szerint az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet minősül adóalanynak, aki saját neve alatt szerezhet jogokat, végez gazdasági tevékenységet.
A fentiek szerint a Z. Bt. nem létező gazdasági társaságként adóalanynak nem tekinthető, ekként az áfa-tv 43. §-ának (1) bekezdése szerinti számlát sem állíthatott ki. A perben a felperesnek nem sikerült az alperes e tárgyban tett megállapításait cáfolnia és a Z. Bt. áfa-jogalanyiságát valószínűsítenie.
A per nem vitás adatai szerint a felperes olyan fiktív számlára alapította adólevonási és áfa-visszaigénylési jogát, amelyen a számlakibocsátó nem létező gazdálkodó szervezet volt. Ezt a felperesnek az ügyben érintett dolgozója is elismerte meghallgatása során. Egy nem létező "fantom cég" pedig nem lehet adóalany. Ezért helyesen állapította meg a bíróság, hogy az 1992. évi LXXIV. törvény 13. §-a 16. pontjának b) alpontja alapján előírt számlakövetelményeknek a felperes által becsatolt számla nem felelt meg, mert nem tartalmazta a cég valós nevét, címét és adóigazgatási számát. A számla tehát sem alakilag, sem tartalmilag nem felelt meg a valóságnak. Miután a "Z." Bt. nem létező cég, így a felperes az áfa visszaigénylésére nem volt jogosult az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak miatt.
A felperes által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi hivatkozásai érdemben csak akkor lennének megfelelőek, ha a "Z." Bt. valóban létező gazdasági társaság lett volna. A perben azonban ennek az ellenkezője nyert bizonyítást. Ezért helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a keresetet elutasító elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.845/1996. sz.)