adozona.hu
AVI 1996.5.63
AVI 1996.5.63
Költségként csak a szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatóak el (1991. évi XC. tv 1. sz. mell. B/I/2.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú adóhatósága 1992. évben adóellenőrzést végzett a felperesnél, melynek során a felperes - az 1992. április 15-én készült jegyzőkönyv tartalma szerint - előadta, hogy vállalkozásának beindítása előtt mint gebines - költségtérítéses rendszerben - fuvarozó dolgozott, amikor is több tartalék alkatrészt beszerzett, de a beszerzésről számlával nem rendelkezett, így a vállalkozásba azokat költségként elszámolni nem tudta. Ekkor kereste fel a Sz. Kft-t (felperesi beavatkozót) és ér...
AVI 1996.5.63 Költségként csak a szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatóak el (1991. évi XC. tv 1. sz. mell. B/I/2.).
Az alperes elsőfokú adóhatósága 1992. évben adóellenőrzést végzett a felperesnél, melynek során a felperes - az 1992. április 15-én készült jegyzőkönyv tartalma szerint - előadta, hogy vállalkozásának beindítása előtt mint gebines - költségtérítéses rendszerben - fuvarozó dolgozott, amikor is több tartalék alkatrészt beszerzett, de a beszerzésről számlával nem rendelkezett, így a vállalkozásba azokat költségként elszámolni nem tudta. Ekkor kereste fel a Sz. Kft-t (felperesi beavatkozót) és értékesítette részére - mint magánszemély - az alkatrészeket, majd azokat - mint vállalkozó - visszavásárolta, így számla alapján vállalkozásában költségként a kifizetést el tudta számolni.Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 1992. évre 18 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt, 31 718 Ft személyi jövedelemadó-hiányt állapított meg, és őt ezen összegek, valamint 24 800 Ft adóbírság és 3950 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
Az alperes - a felperes fellebbezését elutasítva - 1993. szeptember 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat felülvizsgálat keretében történő megváltoztatását, a megállapított adóhiány, bírság és késedelmi pótlék megfizetése alóli mentesítését, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására való kötelezését kérte, előadva, hogy a felperes és a felperesi beavatkozó között létrejött adásvételi szerződés alapján kiállított számla megfelel az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 58. és 59. §-aiban foglaltaknak, így az alperes jogszabálysértő módon járt el, amikor az összeg költségként való elszámolását nem fogadta el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a felperes és a beavatkozó között létrejött szerződés a jogszabályok kijátszására irányult, ezért a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint színlelt szerződésnek minősül, általános forgalmi adó visszaigényléséhez alapul nem szolgálhat.
A felperessel a perbeli szerződéseket megkötött Sz. Kft. mint felperesi beavatkozó a keresetnek helyt adó határozat hozatalát kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet indoklásában foglaltak szerint az alperesi adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltakra figyelemmel jogosult volt a felperes által kötött perbeli szerződések vizsgálatára és a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdésén alapuló érvénytelenségének a megállapítására. Mivel pedig a felperes és a felperesi beavatkozó között létrejött jogügyletek ténylegesen a perbeli eszközök költségként elszámolhatóvá tétele érdekében jöttek létre, így a beavatkozó által kibocsátott számla általános forgalmi adó visszaigénylésének alapjául jogszerűen nem szolgálhatott, az abban feltüntetett összeget a felperes költségként elszámolni nem volt jogosult, tehát az alperes jogszabálysértés nélkül meghozott határozattal kötelezte a felperest az adóhiány, a bírság és a pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, rámutatva, hogy az alperes jogosult volt a felperes által kötött perbeli szerződéseket valódi tartalmuk szerint minősíteni és a semmisnek minősített megállapodások adójogi következményeit levonni.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárás lefolytatására való kötelezése iránt. Álláspontja szerint a felperesnek a színlelt szerződés megkötésére szüksége nem volt, mert a tevékenységének a megkezdése előtt három éven belül vásárolt anyagkészletet költségként a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény 1. számú melléklet B/I/2. pontjában foglalt felhatalmazás alapján elszámolhatta, ugyanakkor az általános forgalmi adó elszámolására is meg volt a törvényes lehetősége. A felperesnek - állítása szerint - ténylegesen szerződéskötési szándéka az értékesítésre irányult, a perbeli eszközöket magánszemélyként értékesítette a beavatkozónak, közöttük az adásvételi szerződés érvényesen létrejött. Ugyanakkor az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétben a szükséges tényállást nem tárta fel kellő mértékben és nem bizonyította. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú adóhatóság által elkészített pénzforgalmi ellenőrzési jegyzőkönyvet csak az elsőfokú bírósági eljárás során kapta kézhez.
Az alperes az elsőfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes és a felperesi beavatkozó között 1992. november 28-án létrejött jogügyletek adóügyi minősítése során az alperes - az 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése alapján eljárva - helytállóan jutott-e arra a következtetésre, hogy a beavatkozó által kiállított számla költségelszámolás, illetve általános forgalmiadó-visszaigénylés alapjául nem szolgálhat.
Ahogy arra az Alkotmánybíróság 724/B/1994. számú határozatának indokolásában rámutatott, az adóhatóság a polgári jog általános szabályai szerint is jogosult az adóalany szerződéseit valódi tartalmuk szerint minősíteni. Ezzel összhangban rendelkezik úgy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
A felperes által az adóhatósági eljárás alatt tett nyilatkozat tartalma alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes a perbeli alkatrészek beszerzéséről számlával nem rendelkezett, így azokat vállalkozásában elszámolni nem tudta. A felperesi beavatkozó és a felperes mint szerződést kötő felek szándéka nem a perbeli ingóságok tulajdonjogának átruházására irányult, hanem arra, hogy a felperes megfelelő díjazás ellenében olyan bizonylathoz jusson, mely lehetővé teszi részéről az alkatrészek értékének költségkénti elszámolását, valamint az általános forgalmi adó visszaigénylését. Az adásvételi szerződést mindkét fél annak tudatában kötötte, hogy a tulajdonjog végleges átszállására sor nem kerül, a felperes szándéka megfelelő bizonylat beszerzésére, míg a beavatkozó szándéka az őt megillető díjazás elérésére irányult. A felek tehát csak színlelték, hogy közöttük adásvételi szerződés jött létre, így az adóhatóság jogszerűen eljárva minősítette a perbeli szerződéseket valódi tartalmuk szerint és kötelezte a felperest az ennek eredményeként mutatkozó adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
Téves a felperes hivatkozása a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 1. számú melléklet B/I/2. pontjában foglaltakra, mert az 1. pontban írtak szerint költségként csak szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatók el. A felperes azonban - saját előadása szerint is - a tevékenységének megkezdése előtt három éven belül beszerzett és utóbb a tevékenység végzése során felhasznált anyagok tekintetében a szükséges bizonylatokkal nem rendelkezett. Ilyen bizonylatok hiányában pedig nem bírálható el az sem, hogy az anyagokat valóban a tevékenység megkezdése előtt három éven belül szerezte be és kétséges a kiadások összegszerűsége is.
Nem róható az alperes terhére az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében foglaltak megsértése sem, mert az adóhiány megállapításához szükséges tényeket teljes körűen feltárta és azok a peres eljárás során is valósnak bizonyultak.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan, az ügy érdemére kiható törvénysértést, mely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.575/1995. sz.)