adozona.hu
AVI 1996.4.61
AVI 1996.4.61
Az illeték alapjául szolgáló érték bejelentésének elfogadása - mint hatósági aktus - és az illeték alapjául szolgáló érték megállapítása - mint hatósági aktus - egymástól elkülönül (1990. évi XCIII. tv 69. §, 70. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az OTP megyei igazgatósága 1993. november 18. napján kelt megállapodás alapján tulajdonjogot szerzett vétel jogcímén a h.-i 623/2. hrsz.-ú telek és üzemépület, továbbá az n.-i 490/4. hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában.
Az ingatlanok forgalmi értékét általános forgalmi adóval növelt összegben összesen 37 172 925 forintban határozták meg a felek. A fenti értéket az illetékhivatal elfogadta, és ezen érték alapján 5%-os illetékkulcs alkalmazásával 1 858 645 forint illetéket állapított meg, amelyn...
AVI 1996.4.61 Az illeték alapjául szolgáló érték bejelentésének elfogadása - mint hatósági aktus - és az illeték alapjául szolgáló érték megállapítása - mint hatósági aktus - egymástól elkülönül (1990. évi XCIII. tv 69. §, 70. §).
Az OTP megyei igazgatósága 1993. november 18. napján kelt megállapodás alapján tulajdonjogot szerzett vétel jogcímén a h.-i 623/2. hrsz.-ú telek és üzemépület, továbbá az n.-i 490/4. hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában.Az ingatlanok forgalmi értékét általános forgalmi adóval növelt összegben összesen 37 172 925 forintban határozták meg a felek. A fenti értéket az illetékhivatal elfogadta, és ezen érték alapján 5%-os illetékkulcs alkalmazásával 1 858 645 forint illetéket állapított meg, amelynek megfizetésére a felperest kötelezte.
A felperes a fizetési meghagyással szemben fellebbezéssel élt és az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illetéktörvény 68. §-a alapján mérsékelni kérte. A fellebbezést az alperes határozatával elutasította. Felperes ezt követően keresettel élt a K. Városi Bíróságon. A felperes álláspontja szerint a hivatkozott határozat törvénysértő. Az illeték kiszabásakor hatályban lévő jogszabály szerint ugyanis, ha a vagyonszerzési ügy iratai az államigazgatási szerv késedelme miatt az illetékkötelezettség keletkezését követő 3 hónapon túl kerülnek az illetékhivatalba, úgy a felperes álláspontja szerint az illetékhivatalnak az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket a jegybank alapkamatnak megfelelő mértékben legfeljebb 50%-kal mérsékelnie kell.
Felperes fellebbezésében és kereseti kérelmében is egyaránt arra hivatkozott, hogy a késedelmes ügyintézés miatt az illetékhivatalnak mérsékelnie kell az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket.
Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte, hivatkozással arra, hogy helytelen az a felperesi álláspont, miszerint az illetékhivatalnak 3 hónapon túli késedelme miatt az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket akkor is mérsékelnie kellett volna, ha az illetékhatóság nem folytatott le forgalmiérték-megállapítást, hanem elfogadta a fizetésre kötelezett által bejelentett, azaz a jogügyleti értéket.
Az alperes az illetéktörvény 70. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott, amely szerint ez félreérthetetlenül kimondja, hogy ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, vagy nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az illetékhivatal megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal állapítja meg.
A 70. § (2) bekezdése mindezt tovább erősíti azáltal, hogy forgalmiérték-megállapítás nincs azokban az esetekben, amikor az illeték kiszabása a bejelentett érték után történik.
Az illeték megállapítása ugyanis az illetéktörvényben leírt szabályokhoz kötött eljárást jelent. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a megállapítás kivételes eljárás, és nem része minden egyes illetékkiszabásnak.
Az alperes álláspontja szerint az illetéktörvény a 68. § (2) bekezdését azért iktatta be, mert a jogalkotónak az volt a szándéka, hogy az államigazgatási szervek késedelme miatt az ingatlanárakban időközben bekövetkezett áremelkedések ne okozzanak hátrányt az illetékfizetésre kötelezettnek.
Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben a jogügyleti értéket vette figyelembe az illetékhivatal az illetékkiszabás alapjaként, semmiféle hátránya nincs az ügyfélnek abból a késedelemből, amelyet az illetékhivatal késedelmes eljárása okozott.
A bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy a módosított 1990. évi XCIII. tv (az illetéktörvény) IV. részében szabályozott, az illeték megállapításával, megfizetésével kapcsolatos rendelkezéseken belül az illeték alapjának megállapítása címszó alatt az illeték alapjául szolgáló érték bejelentése és megállapítása alcímszó alatt a következő szabályozást tartalmazza:
A 69. § értelmében az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a jogügylet vagy a hagyaték bejelentésekor, ha e kötelezettség őt terheli.
A 70. § (1) bekezdése értelmében, ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az illetékhivatal megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal állapítja meg.
Az illetéktörvény az illeték alapjának megállapítása címszó és az illeték alapjául szolgáló érték alcímszó alatt fogalmazza meg a 68. § (1) bekezdésében azt, hogy a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, amikor a vagyonszerzést a közjegyző bejelenti, illetve a földhivatal a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja az illetékhivatalnak illetékkiszabásra, vagy erről az illetékhivatal más módon tudomást szerzett.
A fenti jogszabályhelyeket összevetve a bíróság megállapította, hogy a perbeli esetben jogszabálysértés az alperes részéről nem történt, tekintettel arra, hogy a bíróság álláspontja megegyezik azon alperesi állásponttal, miszerint elkülönül egymástól az illeték alapjául szolgáló érték bejelentésének elfogadása, mint hatósági aktus, és az illeték alapjául szolgáló érték megállapítása, mint hatósági aktus, mellyel kapcsolatban az illetéktörvény még azon eljárási szabályokat is tartalmazza és rögzíti, melyet az illetékhivatalnak az illeték megállapítása során be kell tartania.
A felperes által hivatkozott 68. § (2) bekezdésében szabályozott illeték alapjául szolgáló érték csökkentése tehát az illetékhivatal részére akkor kötelező, amikor az illeték alapjául szolgáló érték megállapítására kerül sor.
A bíróság álláspontja az alperessel megegyezően az, hogy a jogalkotó szándéka itt arra irányult, hogy kiküszöbölje azt a hátrányt, amely az illetékfizetésre kötelezettnek azáltal keletkezett, hogy az államigazgatási szerv késedelme miatt a piaci szabályozók értelmében az ingatlan értéke esetlegesen már sokkal magasabb, mint amikor az illeték alapjául szolgáló értéket az illetékkiszabásnál az illetékhivatalnak figyelembe kellett volna vennie.
(Kecskeméti Városi Bíróság 4.P.21.474/1995. sz.)