adozona.hu
AVI 1996.4.59
AVI 1996.4.59
A vámbiztosítékként nyújtandó készfizető kezesség célja a vám és a hozzá kapcsolódó kötelezettségek megfizetése az állam részére [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM. együttes r. 6. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az L.-i Vámhivatal 1993. szeptember 30-án a vámkezeltetést végző felperes kérelmére és készfizetőkezesség-vállalása mellett a Z.-i Vámhivatalhoz mint rendeltetési vámhivatalhoz továbbította a Szlovéniából az S. Bt. címzett részére feladott vámárut, 1993. október 3-i bemutatási kötelezettséggel. A készfizető kezességi nyilatkozat szerint a felperes 79 054 Ft vám, 13 067 Ft vámkezelési díj, 19 600 Ft illeték és 191 265 Ft áfa, összesen 302 986 Ft megfizetésére vállalt készfizető kezességet az á...
AVI 1996.4.59 A vámbiztosítékként nyújtandó készfizető kezesség célja a vám és a hozzá kapcsolódó kötelezettségek megfizetése az állam részére [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM. együttes r. 6. § (2) bek.].
Az L.-i Vámhivatal 1993. szeptember 30-án a vámkezeltetést végző felperes kérelmére és készfizetőkezesség-vállalása mellett a Z.-i Vámhivatalhoz mint rendeltetési vámhivatalhoz továbbította a Szlovéniából az S. Bt. címzett részére feladott vámárut, 1993. október 3-i bemutatási kötelezettséggel. A készfizető kezességi nyilatkozat szerint a felperes 79 054 Ft vám, 13 067 Ft vámkezelési díj, 19 600 Ft illeték és 191 265 Ft áfa, összesen 302 986 Ft megfizetésére vállalt készfizető kezességet az áru címzettje mellett. Az árutovábbítást végző vámhivatal a vámárunak a rendeltetési vámhivatalnál való bemutatásáról, illetve kiléptetéséről nem kapott visszaigazolást, a nyomozás sem vezetett eredményre, ezért az 1994. február 14-én kelt elsőfokú - az alperes által az 1994. június 16-án hozott határozattal helybenhagyott - határozatával a felperest a készfizető kezességi nyilatkozat alapján kötelezte a nyilatkozatban feltüntetett összegű vám és egyéb köztartozások megfizetésére.Az elsőfokú bíróság a felperes keresete alapján ítéletével hatályon kívül helyezte a jogerős vámhivatali határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal - és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az ítélet indokolása idézte a Ptk.-nak a kezességre vonatkozó szabályait, valamint a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról rendelkező 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (R.) 69. §-ának (5) bekezdését. A vámiratok és a címzett képviselőjének tanúvallomása alapján megállapította, hogy a vámáruk címzettje a küldeményről nem tudott, azt nem rendelte meg és nem is vette át. Emiatt nem tekinthető a vámáru első belföldi tulajdonosának, így az R. 69. §-ának (5) bekezdése alapján vámfizetésre nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság a készfizető kezességi nyilatkozat alapján azt rögzítette, hogy a felperes a címzett mellett vállalt kezességet, és miután a kezesség mint járulékos kötelezettség a főköveteléshez igazodik, a címzett felelősségének hiányában a kezes, azaz a felperes nem kötelezhető a vám és a kapcsolódó kötelezettségek megfizetésére. Az elsőfokú bíróság azon okból is jogszabálysértőnek találta a jogerős vámhatósági határozatot, mert a jogszabályok értelmében a címzett és a kezes egyetemlegesen felel, és ennek ellenére a vámhatóságok csak a felperest kötelezték.
Az új eljárásra az elsőfokú ítélet azt az iránymutatást adta, hogy tisztázni kell, miszerint van-e a vámfizetésre kötelezhető személy. Ha ilyen nincs, akkor az R 102. §-a szerint a vám törlése iránt kell intézkedni.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérve - tartalma szerint - annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. A fellebbezés szerint az R. 6. §-ának (2) bekezdése szerint készfizető kezesség célja, hogy a költségvetés részére biztosítsa a vámbevételek befolyását, így mindenképpen a kezes kockázatának kell tekinteni a jogellenes belföldi forgalomba hozatalt, függetlenül attól, hogy ki mellett vállalt kezességet. Az R. 6 §-ának (5) bekezdése meghatározza a kezességi nyilatkozat - így közvetve a kezességi szerződés - tartalmi elemeit, és nem rendelkezik úgy, hogy meg kellene jelölni a főkötelezett személyét. A kezesség elvállalásakor egyébként sem lehet tudni, hogy az áru jogellenesen belföldi forgalomba kerül-e, illetve, hogy ki hozza azt forgalomba. Emiatt sincs jelentősége, hogy a nyilatkozatban a felperes a címzettet jelölte meg, mint esetleges jogellenes forgalomba hozót.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására iránt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor a vámeljárásban vállalt kezességet a Ptk.-nak a kezességre vonatkozó szabályai alapján ítélte meg. Annak ellenére ugyanis, hogy - kétségtelenül bizonyos fokú jogalkotói pontatlansággal - az R. 6. §-a is a "kezesség" elnevezést használja a vámbiztosíték egyik fajtájaként, a vámjogszabályok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a jelen esetben nem egy polgári jogi szerződést biztosító mellékkötelezettségről van szó. A vámeljárásban ugyanis sem a kezes, sem a vámfizetésre elsődlegesen kötelezett nem áll polgári jogviszonyban az állammal, illetve az azt megjelenítő vámhatósággal, hanem közöttük közigazgatási, pénzügyi jogi jogviszony áll fenn, azaz nem lehet szó olyan szerződésről, amelyet a kezesség biztosítana.
A vámkezességet mint vámjogi jogintézményt a vámeljárásra vonatkozó jogszabályok alapján kell megítélni. Az R. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámáru után járó vám és vámmal együtt fizetendő adók, illetékek és díjak együttes összegének erejéig - a (2) és (3) bekezdésben foglalt esetek kivételével - vámbiztosítékot kell nyújtani. A (2) bekezdés szerint pedig vámbiztosíték készpénz vagy harmadik személy készfizető kezessége lehet. A 34. § (1) bekezdése értelmében árutovábbítás [amely a 31. § (1) bekezdése alapján önálló vámkezelési mód] esetén a vámhivatal a vámárut további vámkezelés céljából másik vámhivatalhoz utalja. Az árutovábbítás vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából és a vám biztosításából áll. A 35. § (1) bekezdése tartalmazza az áru szállítójának kötelezettségét a továbbított vámárunak a rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatása és vámkezelésének kérése tekintetében.
Az idézett jogszabályi előírásokból egyértelműen megállapítható, hogy a vámbiztosítékként nyújtandó készfizető kezesség célja a vám és a hozzá kapcsolódó kötelezettségek megfizetése az állam részére a vámhatóság közvetlen felügyelete alatt nem tartott - így a továbbított - vámáruk után is akkor, ha a vámfizetésre elsődlegesen kötelezett fizetési kötelezettségeinek nem tesz eleget. Ezt az is alátámasztja, hogy árutovábbítás esetén a biztosíték adása kötelező.
A készfizető kezességi nyilatkozat tartalmát az R. 6. §-ának (5) bekezdése rögzíti. Megállapítható, hogy a felperes által adott nyilatkozat a jogszabályi követelményeknek megfelel. Az a tény, hogy a nyilatkozatban a felperes a "címzett mellett" vállalt kezességet, irreleváns, mert egyrészt ezt a kitételt a tartami elemek között a jogszabály nem sorolja fel, másrészt pedig a kezes felelőssége nem csak akkor áll fenn, ha a címzett felelőssége is megállapítható. Az R. 35. §-ának (1) bekezdése ugyanis a továbbított vámárunak a rendeltetési vámhivatalnál történő vámkezeltetését a szállító kötelezettségévé teszi, így a kezes helytállási kötelezettsége az állammal szemben ki kell hogy terjedjen arra is, ha a szállító e kötelezettségének nem tesz eleget, azaz a vámáru elvámoltatását nem végezteti el és az áru a címzetthez nem érkezik meg, tehát az áru első belföldi tulajdonosa nem állapítható meg. Minthogy pedig a rendeltetési vámhivatalnál történt bemutatás és a vámkezelés elmaradása hiányában a vámáru első belföldi tulajdonosa nem állapítható meg, a címzett vámfizetésre nem kötelezhető, így téves az az elsőfokú ítéleti álláspont is, hogy a perbeli esetben a felperest a címzettel egyetemlegesen kellett volna kötelezni a vámfizetési kötelezettség fennállta esetén.
A felperes gazdasági tevékenysége keretében rendszeresen foglalkozik vámkezeltetéssel és vámkezesség nyújtásával is, és perben maga sem tette vitássá, hogy a címzettként feltüntetett S. Bt. címére érkező szállítmányok vámkezeltetését is intézni szokta. Az árutovábbítást a jelen esetben is a felperes kérte, a készfizető kezességet a felperes vállalta, ezért felelőssége a fentiekben kifejtettek értelmében a vám és a kapcsolódó kötelezettségek megtérítéséért fennáll annak ellenére, hogy a címzetthez a küldemény nem érkezett meg.
A vámbiztosítékként adott kezesség pénzügyi jogi, közigazgatási jogi jellegéről kifejtettek értelmében a szerződések megtámadására vonatkozó Ptk.-beli rendelkezések alkalmazása fel sem merülhet, ezért a felperes megtévesztésre nem hivatkozhat.
A készfizető kezességi nyilatkozat tartalma a jogszabálynak megfelel, a nyilatkozat adásával rendszeresen foglalkozó felperes az általa feltüntetett adatokért helytállni tartozik. A vámhatóság a nyilatkozat tartalmát köteles megvizsgálni, és amennyiben az a jogszabálynak megfelel, úgy ezen túlmenően a tényállás további tisztázása az államigazgatási eljárásban nem szükséges. [Az Áe. 26. §-ának (3) bekezdése szerint az ügyfél nyilatkozata bizonyítási eszköz.] A vámhatóságok tehát a rendelkezésre álló, a felperes által szolgáltatott adatok, bizonyítékok alapján helytállóan jártak el, amikor a készfizető kezességi nyilatkozatban foglalt, és összegszerűen is azzal megegyező kötelezettségek megfizetésére kötelezték a felperest. A felperes ezért a közigazgatási perben jogszerűen már az egyes tételeket (statisztikai illeték, vámkezelési díj) nem vitathatja, ha álláspontja alapjául szolgáló megfelelő bizonyítékot nem tud szolgáltatni.
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.20.373/1995. sz.)