adozona.hu
AVI 1996.4.58
AVI 1996.4.58
A mezőgazdasági és termékértékesítési exporttámogatás igénybevételére csak akkor kerülhet sor, ha a külföldi vevő a vételárat pénzintézet útján egyenlíti ki [9/1993. (III. 12.) PM-NGKM egy. r. 2. §, 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes élelmiszer-ipari termékek kereskedelmével foglalkozott vállalkozói tevékenysége körében. 1994. július 28-án szerződést kötött S. nevű orosz állampolgár vállalkozóval, szűrt, dobozos gyümölcslé kiszállítására. A szállítás időpontja 1994. július 16-a volt. Az áru vámoltatása a vámudvarban megtörtént. A vevő a vételárat forintban teljesítette az 1994. június 28-án a felperes által kiállított 692 976 bevételi pénztári bizonylat tanúsága szerint 1 289 377 Ft összegben.
A felperes 1994....
AVI 1996.4.58 A mezőgazdasági és termékértékesítési exporttámogatás igénybevételére csak akkor kerülhet sor, ha a külföldi vevő a vételárat pénzintézet útján egyenlíti ki [9/1993. (III. 12.) PM-NGKM egy. r. 2. §, 4. §].
A felperes élelmiszer-ipari termékek kereskedelmével foglalkozott vállalkozói tevékenysége körében. 1994. július 28-án szerződést kötött S. nevű orosz állampolgár vállalkozóval, szűrt, dobozos gyümölcslé kiszállítására. A szállítás időpontja 1994. július 16-a volt. Az áru vámoltatása a vámudvarban megtörtént. A vevő a vételárat forintban teljesítette az 1994. június 28-án a felperes által kiállított 692 976 bevételi pénztári bizonylat tanúsága szerint 1 289 377 Ft összegben.A felperes 1994. július hóra 387 000 Ft összegű mezőgazdasági és élelmiszer-ipari export támogatási igényt jelentett be az APEH megyei igazgatóságánál. Az elsőfokú adóhatóság 1994. szeptember 8-án határozatában a felperes terhére 1994. július hóra 387 000 Ft mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatás-különbözetet állapított meg és jogosulatlan igénylés miatt 97 000 Ft bírságot szabott ki a felperessel szemben. A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyet az alperes 1994. október hó 24-én kelt határozatával elutasított és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a jogerős közigazgatási határozat ellen a városi bírósághoz. A városi bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az elsőfokon eljárt adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a 9/1993 (III. 12.) PM-NGKM együttes rendelet (a továbbiakban: R.), amely a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatásról rendelkezik, nem tartalmazza az alperes által megállapított feltételeket az exporttámogatás igénybevételéhez, ezért az alperesnek az a feltételállítása, amelyet az 52/1990. (II. 21.) MT rendelet (a továbbiakban: Mt. r.) 10/A. §-ára alapít, jogszabálysértő.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A megyei bíróság a fellebbezésnek helyt adott, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az exporttámogatási a feljogosító ügyletek esetében a vételárat - a devizagazdálkodásról szóló jogszabályok támasztotta követelmények betartására is figyelemmel - banki úton kell teljesíteni Az R. 2. §-a (1) bekezdésének rendelkezése, valamint a 4. §-ának (1) bekezdése, amely a banki jóváírás kifejezést használja, egyértelműen bizonyítja, hogy a mezőgazdasági és termékértékesítési exporttámogatás igénybevételére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a külföldi vevő a vételárat pénzintézet útján egyenlíti ki.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz és kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont szerint az R. 1. §-ának (2) bekezdése az exporttámogatás alapjának kiszámításánál vagylagos feltételt állít, a 4. § (1) bekezdésében jelzett banki jóváírás szintén e vagylagos feltétel következménye. A támogatási jogosultság megnyílását a jogszabály a számla kiegyenlítéséhez fűzi és nem szabja feltételként a számla kiegyenlítésének külön jogszabályban meghatározott formáját.
Az alperes ellenkérelmet nyújtott be a felülvizsgálati eljárásban, amelyben kiejtette, hogy az Mt. r. a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos fizetések lebonyolításának rendjét meghatározta, ezért a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatásról szóló rendelkezéseknek e jogszabályi feltételeket megismételnie nem kell. Kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy a nem vitatott tényállás szerint a felperes és a vele szerződő orosz állampolgár között olyan külkereskedelmi szerződés jött létre, amely termékexportot valósít meg A külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos fizetések lebonyolításának rendjéről szóló Mt.</a> r 1. §-a szerint a rendelet hatálya kiterjed áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok (a továbbiakban: együtt áru) kivitelét folytatókra (a továbbiakban: külkereskedelmi tevékenységet folytató személy), továbbá a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetekre (a továbbiakban: felhatalmazott pénzintézet), valamint a külkereskedelmi tevékenységet folytató személyekkel külkereskedelmi szerződést kötő külföldire.
Az Mt. r. 10/A. §-a szerint a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos forintfizetések a külföldiek külkereskedelmi forintszámláján bonyolódnak le. A külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos forintfizetéseket a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy a külföldi javára e számlára, a külföldi pedig - a külkereskedelmi tevékenységet folytató személy részére - e számláról teljesíti.
Tekintettel arra, hogy a felperes által lebonyolított jogügylet e rendelkezés hatálya alá tartozik, a felperes által kötött termékértékesítési szerződésbe foglalt ellenértéket közvetlenül forintkifizetés útján teljesíteni a jogszabály értelmében nem lehet.
E kógens rendelkezések figyelembevételével rendelkezik az R. a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatásról, a 2. § (1) bekezdésben foglaltak szerint; természetesnek véve, hogy az ügylet elszámolását csupán pénzintézet bonyolíthatja.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben osztja a másodfokú bíróság jogi álláspontját, amely az R. 4. §-ának (1) bekezdésének értelmezése során figyelembe veszi az alkalmazott jogszabályhely pontos szövegezését, amely szerint a támogatási jogosultság a számla kiegyenlítésekor (banki jóváírásakor) keletkezik. A felperes által képviselt jogi álláspont e jogszabályszövegnek nem felel meg, a banki jóváírásakor a nyelvtani szerkezet a számla kiegyenlítésére vonatkozik és nem önálló fizetési módként szerepel a jogszabály szövegében.
Helyesen járt el tehát az alperes, amikor az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 75. §-ában foglaltaknak megfelelően felülvizsgálta a felperes mezőgazdasági ártámogatásra irányuló igényét, azt - az Mt. r. rendelkezéseit figyelembe véve - az R. rendelkezéseinek megfelelően elbírálta és a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.898/1995. sz.)