adozona.hu
AVI 1996.4.55
AVI 1996.4.55
A mulasztási bírság kiszabásakor az adóhatóság köteles az eset összes körülményeit figyelembe venni és döntését megindokolni (1990. évi XCI. tv 74. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal E. Megyei Igazgatósága 1994. május 12. napján kelt határozatában a felperes terhére 40 000 Ft összegű mulasztási bírságot szabott ki.
Határozatát azzal indokolta, hogy 1994. április 22. napján a felperes telephelyén az adóhatóság nyugtaadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést végzett. Az ellenőrzésről készült, 1994. április 22. napján kelt jegyzőkönyvben foglaltak alapján megállapítható volt, hogy az adózó nyugtaadási kötelezet...
AVI 1996.4.55 A mulasztási bírság kiszabásakor az adóhatóság köteles az eset összes körülményeit figyelembe venni és döntését megindokolni (1990. évi XCI. tv 74. §).
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal E. Megyei Igazgatósága 1994. május 12. napján kelt határozatában a felperes terhére 40 000 Ft összegű mulasztási bírságot szabott ki.Határozatát azzal indokolta, hogy 1994. április 22. napján a felperes telephelyén az adóhatóság nyugtaadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést végzett. Az ellenőrzésről készült, 1994. április 22. napján kelt jegyzőkönyvben foglaltak alapján megállapítható volt, hogy az adózó nyugtaadási kötelezettségének nem tett eleget, mivel a próbavásárlást végző ellenőröknek nyugtát nem adott, és ezzel megsértette az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv 70. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt. Előadta, hogy jövedelme havonta nem éri el a 10 000 Ft-ot, a bírság csökkentését kérte.
Az alperes a felperes fellebbezését elutasította, az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes az alperesi határozat ellen törvényes határidőn belül keresettel élt.
Keresetében kérte, hogy a bíróság a kiszabott bírság összegét csökkentse, ugyanis a bírság kiszabásánál jövedelmi viszonyait nem vették figyelembe. Két kiskorú gyermek tartásáról kell gondoskodnia, a havi jövedelme nem éri el a 10 000 Ft-ot.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen azzal az indokolással, hogy a határozat méltányossági alapon került meghozatalra, a bíróságnak a bírságoló határozat felülvizsgálatára nincs hatásköre.
Másodlagosan azzal az indokolással, hogy az indokolási kötelezettségnek eleget tettek, mivel hivatkoztak a nyugtaadási kötelezettség általános feltételeinek betartására. Arra, hogy a feltételeket az adóalanynak kell biztosítani, továbbá arra, hogy a pénztárban lévő pénzösszeg nem egyezik meg a kibocsátott nyugták összegével.
Az adózó megsértette a számviteli törvény [1991. évi XVIII. tv 83. §-ának (1) bekezdése] előírásait, továbbá pénztárgépet sem szerzett be annak ellenére, hogy a 6/1993. (II. 9.) PM rendelet adózó esetében már kötelezően előírta a pénztárgép alkalmazását.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperesi határozat felülvizsgálatára a bíróságnak hatásköre van, tekintettel arra, hogy ez a határozat az ügyfél vonatkozásában érdemi határozatnak minősül, az ügyfél jogát, jogos érdekét sérti.
A bíróság a per irataiból azt állapította meg, hogy a bírság kiszabásánál sem az elsőfokú, sem a másodfokú hatóság nem mérlegelte a felperes, az adóalany jövedelmi viszonyait. A per során megállapítást nyert, hogy a felperes két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, az alperes által sem vitatottan a havi jövedelme 10 000 Ft. A bíróság megítélése szerint a bírság adott esetben 40%-os mértékben történő kiszabása első alkalommal ilyen jövedelemmel rendelkező adóalanynál aránytalanul magas, ezért a bíróság az alperes határozatát a Pp. 339. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján megváltoztatta, és a mulasztási bírság összegét 10 000 Ft-ban határozta meg.
Az ítélet ellen felperes fellebbezett, arra hivatkozva, hogy anyagi körülményei miatt nem képes a bírság összegét megfizetni, míg alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helytálló jogi álláspontot tartalmazó ítéletének indokait a megyei bíróság akként egészítette ki, hogy az irányadó tényállás alapján az elsőfokú adóhatóság alkalmazottai egy alkalommal vásároltak a felperes által működtetett üzletben, ahol 30 Ft-os vásárlásról nem adott nyugtát a felperes segítőként dolgozó házastársa. Az ellenőrzés során az is megállapítást nyert, hogy a pénztárban lévő pénzösszeg a kibocsátott nyugták összegével nem egyezett, és 2150 Ft nyugtával vagy bizonylattal nem igazolt különbözetet mutatott. A felperes üzletében az ellenőrzéskor pénztárgép nem volt, ezt a hiányosságot azonban a másodfokú eljárásban már pótolta. Felperes sem vitatta, hogy megsértette az 1992. évi LXXIV. törvény 70. §-ának (1) bekezdésében foglalt nyugtaadási kötelezettségét, melynek törvényes következménye az Art. - 1990. évi XCI. törvény - 74. §-ának (2) bekezdése szerinti mulasztási bírság kiszabása. Ennek mértéke pedig az Art. 15. §-ának (2) bekezdése szerint 1000 Ft-tól 100 000 Ft-ig terjedhet. Tekintettel arra, hogy a mulasztás egy alkalommal történt, kis érték tekintetében, az alperes által megállapított 40 000 Ft-os bírság eltúlzottan magas volt, s magánszemély felperes esetében az nem 40%-osnak, hanem az alsó határhoz viszonyítva 400%-osnak tekintendő. Ez a bírság az Art. 74. §-ának (16) bekezdésében foglalt szempontoknak nem felelt meg. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor a bírság mértékét 10 000 Ft-ra szállította le, ennél alacsonyabb összegre való leszállítás vagy a bírság mellőzése még a felperes szerény anyagi körülményeire tekintettel sem indokolt, s a jogintézmény hatályosulását gátolná.
(Komárom-Esztergom Megyei Bíróság Pf.20.567/1995. sz.)