adozona.hu
AVI 1996.4.53
AVI 1996.4.53
A szerződés valódi tartalmának meghatározása és a szerződő felek tényleges akaratának vizsgálata során tisztázni kell, hogy a felek a szerződésben írt feltételeket betartották-e [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú közigazgatási szerv adóellenőrzést tartott a felperesnél az 1990-1991. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatával 2 569 000 Ft adóhiány, 1 285 000 Ft adóbírság és 271 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes által 6 gépkocsira, 1 db televízióra és 1 db számítógépre kötött lízingszerződéseket tartalmuk szerint adásvételi szerződéseknek minősítette az adóhatóság. Az így megvásárolt d...
AVI 1996.4.53 A szerződés valódi tartalmának meghatározása és a szerződő felek tényleges akaratának vizsgálata során tisztázni kell, hogy a felek a szerződésben írt feltételeket betartották-e [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Az elsőfokú közigazgatási szerv adóellenőrzést tartott a felperesnél az 1990-1991. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatával 2 569 000 Ft adóhiány, 1 285 000 Ft adóbírság és 271 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes által 6 gépkocsira, 1 db televízióra és 1 db számítógépre kötött lízingszerződéseket tartalmuk szerint adásvételi szerződéseknek minősítette az adóhatóság. Az így megvásárolt dolgok értéke általános forgalmi adó nélkül 6 958 275 Ft, amely összeg a felperes terhére eredménynövelő tényezőként lett figyelembe véve. A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. május 25-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát.A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felek egyértelműen adásvételi szerződést kötöttek, amely részletvételnek tekinthető a fizetés időpontja alapján.
A felperes fellebbezése folytán a Fővárosi Bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a lízingdíjat gyakorlatilag "lízingdíjelőleg" címen szinte teljes egészében, egy összegben kifizette és csupán minimális maradványérték maradt fenn. Rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a szerződési szabadság elvéből kétségtelenül az következik, hogy a felek szabadon állapíthatják meg az általuk kötött szerződések tartalmát. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az adóhatóság (vagy bíróság) az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdésében és a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a megállapodásokat valóságos tartalmuk szerint köteles minősíteni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint a perbeli jogügyletek - a rövid futamidő, a minimális maradványérték ellenére - tartalmuk szerint is lízingszerződések. Előadta, hogy a bizonyítási eljárás során a felek szerződési akaratára vonatkozó megállapítások nem kerültek rögzítésre.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A (4) bekezdés kimondja, hogy a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben osztja az alperes és az eljárt bíróságok jogi álláspontját, amely szerint a perbeli szerződéseket tartalmuk szerint adásvételnek minősítették.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy lízingszerződés kötésével a lízingbevevő célja az, hogy a lízingelt dolog ellenértékét, a lízingdíjat a futamidő alatt, meghatározott ütemezés szerinti részletekben fizethesse, ezt követően pedig a maradványérték kifizetése után megszerezze a dolog tulajdonjogát.
A perbeli szerződésekből általánosságban megállapítható, hogy egyetlen esetben sem az ott rögzített ütemezés szerint fizetett a felperes, hanem a teljes lízingdíjat - a maradványérték meghagyásával - "előleg" címen egy összegben kifizette a lízingbeadónak a szerződés megkötésének napján, vagy azt követő rövid időn belül. Egy szerződésnél a megkötése után másfél hónappal fizette ki a felperes a lízingdíj mintegy hetedrészét, a televízióra és a számítógépre vonatkozó szerződéseknél a futamidőt egy hónapban határozták meg, a kifizetések itt is egy összegben történtek.
Annak alapján, hogy a felperes a lízingdíjakat nem az ütemezés szerint fizette, hanem az ismertetett módon, egyértelműen adásvételnek minősülnek valódi tartalmuk szerint a perbeli szerződések.
A szerződések helyes minősítését egyébként maga a felperes is megerősítette, amikor felülvizsgálati kérelmében kifejtette azt, hogy "a lízing ott funkcionál, ahol a beruházásokhoz nem áll rendelkezésre elegendő és szükséges méretű mobilizálható tőke."
A felperes teljesítéséből tehát az következik, hogy megfelelő mobilizálható tőkével rendelkezett, ezért lízingszerződések megkötése nem is állt érdekében.
A Legfelsőbb Bíróság is arra a meggyőződésre jutott a szerződési akarat vizsgálata során, hogy a felek akarata adásvételre irányult, ezt lízingszerződéssel azért leplezték, hogy a felperes a kedvezőbb adózás miatt a kifizetett lízingdíjakat költségei között számolhassa el.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.559/1995. sz.)