adozona.hu
AVI 1996.4.52
AVI 1996.4.52
A színlelt szerződésről kiállított okirat nem minősül hiteles bizonylatnak [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek., 1990. évi XVIII. tv 84. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az APEH igazgatósága, mint elsőfokú adóhatóság az 1990-93-as évekre vonatkozóan adóellenőrzést folytatott le és a megismételt eljárás keretében meghozott határozatában összesen 1 027 000 Ft adóhiányt, 513 000 Ft adóbírságot és 881 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg felperes terhére. A határozatban kifejtésre került, hogy 1991-es évben a felperes az M. Cipőgyártól történt 50 250 Ft összegű beszerzéséről alakilag helytelen bizonylatot szerepeltet a könyvelésében, amely miatt...
AVI 1996.4.52 A színlelt szerződésről kiállított okirat nem minősül hiteles bizonylatnak [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek., 1990. évi XVIII. tv 84. § (2) bek.].
A felperesnél az APEH igazgatósága, mint elsőfokú adóhatóság az 1990-93-as évekre vonatkozóan adóellenőrzést folytatott le és a megismételt eljárás keretében meghozott határozatában összesen 1 027 000 Ft adóhiányt, 513 000 Ft adóbírságot és 881 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg felperes terhére. A határozatban kifejtésre került, hogy 1991-es évben a felperes az M. Cipőgyártól történt 50 250 Ft összegű beszerzéséről alakilag helytelen bizonylatot szerepeltet a könyvelésében, amely miatt 10 000 Ft forgalmiadó-különbözet került előírásra.Megállapítást nyert még továbbá, hogy a felperes az Sz. Kft.-től vásárolt bőripari termékek beszerzésére vonatkozó számlái költségként nem fogadhatók el, mert azok színlelt szerződésen alapulnak, ezért 433 000 Ft áfa-különbözet megfizetésére köteles.
Az 1990. év vonatkozásában a revízió megállapította, hogy a felperes bevallott jövedelme nem felel meg a valóságnak, mert az Sz. Kft-vel kapcsolatos beszerzése kiadásként nem fogadható el, így a vállalkozás 1992. évi eredménye 1 732 119 Ft-tal több, mint a bevallás szerinti, amely után 584 128 Ft szja-hiány megfizetésére kötelezték a felperest.
A felperes a fenti számú határozat ellen fellebbezéssel élt, melyet az alperesi másodfokú adóhatóság elutasított.
Indoklása szerint jogszerűen került megállapításra a felperes terhére adóhiány, mivel a revízió tudomására jutott, hogy a felperes és az Sz. Kft. között tényleges adásvétel nem jött létre, a felperes csak számlát vásárolt a kft-től azért, hogy eredményét, a fizetendő adó alapját csökkentse. A megállapítását az adóhatóság olyan bejelentésre alapozta, miszerint a felvásárlási jegyeken feltüntetett eszközök soha nem voltak a felvásárlási jegyeken feladóként feltüntetett személyek tulajdonában. A bejelentő azonban az 1977. évi I. tv 15. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva kérte, hogy az eljárás során személyét ne fedje fel az adóhatóság, mert emiatt hátrányt szenvedne.
Az Art. 46. §-a alapján a bejelentés adótitoknak minősül, ezért az adóhatóságot titoktartási kötelezettség terhelte.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében az adóhatóság a szerződést és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell hogy minősítse, ennélfogva az adóhatóság jogosult volt a szerződés tartalmát az annak alapján végzett tevékenységgel összevetni. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a felperes és az Sz. Kft. között létrejött szerződés színlelt szerződés, amelyet az adójogszabályok megkerülése érdekében kötött a felperes, ezért az a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése alapján semmis. A felperes ugyanis nem azért kereste fel a Sz. Kft-t, hogy az annak tulajdonában, birtokában lévő eszközöket megvásárolja - mivel azok nem is voltak a kft. tulajdonában, hiszen a kft. a rendelkezésükre álló bizonyítékok alapján nem vásárolta fel -, hanem azért, hogy számlát szerezzen annak érdekében, hogy a számlák alapján költségeket számoljon el. Tényleges értékesítés hiányában a felvásárlási jegyek és a számlák kiállítására nem kerülhet sor, de ha azt mégis kiállítják, azok nem tekinthetők hiteles dokumentumnak, így költségelszámolásra és áfa-visszaigénylésre nem jogosítanak, mivel a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv 84. §-ának (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
A felperes keresetében kérte az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal történő megváltoztatását és az Sz. Kft. által kibocsátott számlák el nem fogadása következtében megállapított szja- és áfa-hiányt, továbbá az adóhiányokhoz kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék törlését, valamint alperes perköltségben történő marasztalását.
A felperes keresetében az alperesi határozatban megállapított adóhiányból mindössze 10 000 Ft áfa, továbbá az azután megállapított 5000 Ft bírság és 5000 Ft késedelmi pótlék jogszerűségét ismerte el, azonban vitatta az adóvizsgálatnak és az alperesi határozat azon megállapítását, amely szerint vállalkozásából származó 1992-es évi eredménye 1 732 119 Ft-tal több, mint ami bevallásra került.
Álláspontja szerint tévedett az alperes, amikor az Sz. Kft-től történő beszerzést költségként nem fogadta el, és azt állapította meg, hogy a vásárlás színlelt szerződésen alapszik, hiszen az adóvizsgálati jegyzőkönyv és az ügyben meghozott határozatok megállapításai az Sz. Kft-vel kötött felvásárlási szerződések semmisségét nem alapozzák meg. Sem a jegyzőkönyvből, sem pedig a határozatokból nem állapítható meg az, hogy az alperes döntését milyen tényekre, körülményekre alapította. Az Sz. Kft-től történt beszerzések számlái a számviteli szabályoknak mindenben megfelelnek, így költségelszámolásra alkalmasak.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját fenntartva kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.
A bíróság a keresetet elutasította.
A bíróság álláspontja szerint az alperes megfelelően bizonyított, valós tényállás alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperes és az Sz. Kft. között létrejött adásvételi szerződés valós gazdasági esemény nélkül került kiállításra. Az Sz. Kft. H. Julianna, G. Mihály, N. István személyektől felvásárolt bőripari termékeket, illetve eszközöket értékesített a felperesnek, mely jogügyletek ténylegesen nem jöhettek létre, mivel az eladók tulajdonát a kft. által felvásárolt eszközök soha nem képezték. H. Julianna és N. István az adóhatóságnál tett bejelentése értelmében a felperes, illetve házastársa G. Mihály az eladókat azzal a kéréssel kereste meg, hogy az Sz. Kft-n keresztül anyageladásról felvásárlási jegyet írjanak alá. Mindkét személy úgy nyilatkozott, hogy a felvásárlási jegyen szereplő áruk sem birtokukban, sem tulajdonukban soha nem voltak.
Ezek után az Sz. Kft. olyan dolgokra nézve, amelyek soha nem kerültek a tulajdonába, adásvételi szerződést nem köthetett jogszerűen a felperessel. A felperes tehát kizárólag azért kereste fel a kft-t, hogy a már tulajdonában lévő eszközök ellenértékéről számlát vásároljon annak érdekében, hogy a számlák alapján költségeket számoljon el, csökkentve ezáltal az elért eredményét, továbbá a számla áfa-tartalmát az adóhatóságtól visszaigényelje.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1991. évi XCI. tv (továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése értelmében az adóhatóságnak a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősítenie. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az eljárt adóhatóságok az Art-ben biztosított jogukkal élve a felperes és az Sz. Kft. között létrejött jogügyletekről helyesen állapították meg annak színleltségét, mely színlelt szerződés a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint semmis, azaz úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna.
A színlelt szerződésről kiállított bizonylat hiteles dokumentumnak nem tekinthető, mivel nem felel meg a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv 84. §-ának (2) bekezdésében foglalt azon követelménynek, miszerint a bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
Hitelesnek nem minősülő bizonylat a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv 1 sz. melléklet B/I/1. pontja szerint költségelszámolásra nem alkalmas.
Az Sz. Kft. által kibocsátott számla az áfa-tv 35 §-ának (1) bekezdése alapján az adólevonási jog gyakorlásához szükséges, az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak szintén nem tekinthető, ezért az alperes jogszerűen állapította meg a felperes terhére adóhiányként a számla ellenében visszaigényelt áfát.
A bíróság a felperes bizonyítási indítványát, miszerint tanúként hallgassa meg az adóhatóság felé bejelentést tévő személyeket arra vonatkozóan, hogy a felvásárlási jegyen szereplő eszközök korábban a tulajdonukat képezték-e, szükségtelennek tartotta, mivel a tanúk feltehetően a korábbi nyilatkozatukat tudták volna csak megismételni.
Hasonlóképpen nem tartotta szükségesnek a bíróság a perben könyvszakértő kirendelését annak megállapítására, hogy az Sz. Kft. számlája alapján elszámolt költségek a bevallott gazdasági eredmény eléréséhez szükségesek voltak-e, mivel abban az esetben is, ha igazolást nyerne, hogy felperesnek a bevételéhez képest a költségelszámolása nem eltúlzott mértékű, a nem hiteles bizonylatok alapján történő költségelszámolás következtében előállított adóhiány megfizetése alól nem mentesítené. Az adózási rendszer ugyanis bizonylati elvre épül, ezért ha az adózó szükségszerű kiadásairól hiteles bizonylatot nem tud bemutatni, abban az esetben a már hivatkozott szja- és áfa-tv rendelkezései alapján azokat költségei között sem szerepeltetheti.
A bíróság tehát a felülvizsgálat során úgy ítélte meg, hogy a kellően bizonyított valós tényállás alapján meghozott alperesi határozat megalapozott és törvényes, és összegszerűségében is helytálló. A felperes a jogszerűen megállapított adóhiányok után az Art. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhiány 50%-os mértékében kiszabott adóbírság és az Art. 67. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint felszámított késedelmi pótlék megfizetésére is köteles.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.21.963/1995. sz.)