adozona.hu
AVI 1996.4.51
AVI 1996.4.51
A pénztárgépek vételárának előzetesen felszámított adóként való elszámolása a pénztárgépeknek a saját vállalkozás pénzátvételi helyén történő hasznosítása esetén áll fenn [1989. évi XL. tv 72. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperest 282 000 Ft adóhiány, 141 000 Ft adóbírság és 127 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A határozat ellen a felperes fellebbezett. Az alperes határozatában a késedelmi pótlék összegét további 21 000 Ft-tal megnövelte, és 148 000 Ft-ban határozta meg. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az adóbírság és a késedelmi pótlék körében hatályon...
AVI 1996.4.51 A pénztárgépek vételárának előzetesen felszámított adóként való elszámolása a pénztárgépeknek a saját vállalkozás pénzátvételi helyén történő hasznosítása esetén áll fenn [1989. évi XL. tv 72. §].
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperest 282 000 Ft adóhiány, 141 000 Ft adóbírság és 127 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A határozat ellen a felperes fellebbezett. Az alperes határozatában a késedelmi pótlék összegét további 21 000 Ft-tal megnövelte, és 148 000 Ft-ban határozta meg. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az adóbírság és a késedelmi pótlék körében hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte, míg a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Az ítélet indokolása szerint az adóhiány megfizetésére való kötelezés megalapozott volt, mivel a felperes az általa megrendelt pénztárgépeket apportként bevitte a vállalkozása megszűnése után alapított betéti társaságba. Így megvalósult a pénztárgépeknek az adott vállalkozáson kívüli célra történő felhasználása, amely az áfa-törvény értelmében értékesítésnek minősül. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint ugyanakkor az adóbírság megállapításánál az adóhatóság a kivételes méltánylást érdemlő körülményeket nem értékelte, ezért az adóbírság összege, valamint a késedelmi pótlék összege nem megfelelő. Az ítélet előírása szerint a megismételt adóhatósági eljárásban mind az adóbírságot, mint a késedelmi pótlékot lényeges mértékben csökkenteni kell. Az ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperes határozatát az adóbírságra és a késedelmi pótlékra vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és egyben az alperes új eljárásra kötelezését mellőzte. A másodfokú bíróság megítélése szerint valójában a felperes mint egyéni vállalkozó adóalany birtokába nem került pénztárgépek esetében sem értékesítésről, sem más társaságba apportként való beviteléről nem beszélhetünk. A megyei bíróság álláspontja szerint az adóhatóság az adózóval szemben súlyosan méltánytalanul járt el, amikor az adóellenőrzés megállapításai alapján nem tájékoztatta arról, hogy az általa megrendelt pénztárgépeket átvevő betéti társaság, mint a felperestől elkülönült önálló adóalany a pénztárgépek vételárát előzetesen felszámított adóként figyelembe veheti és visszaigényelheti. Ez az adóhatósági mulasztás azt eredményezte, hogy a felperes részvételével működését megkezdő betéti társaság a jogszabályban meghatározott határidő lejárta után a pénztárgépekkel kapcsolatos kedvezményt nem vehette igénybe, ennél fogva a felperessel szemben megállapított adóhiánnyal azonos mértékű vagyoni előnytől esett el. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes terhére kirótt adóhiány tulajdonképpen formális, hiszen az állami adóbevétel elmaradása csak a felperes mint önálló adóalany tekintetében áll fenn, ugyanakkor összességében az állami adóbevételek nem csökkentek. A felperes esetében az ítélet szerint adóeltitkolási szándék, az adózási kötelezettség kijátszása vagy rosszhiszemű adózói magatartás nem állapítható meg. A késedelmi pótlék tekintetében a megyei bíróság a pótlékfizetés kezdő napjaként az ítélet meghozatalának napját határozta meg anélkül, hogy erről az ítélet rendelkező részében döntött volna, mivel az 1993. április 13. napját követő időre nézve az adóhatósági határozatok sem tartalmaztak a késedelmi pótlék vonatkozásában kötelezést.Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú bíróság ítéleteinek megváltoztatásával a felperesi keresetet utasítsa el és a perköltséget állapítsa meg. Az adóbírság vonatkozásában az alperes vitatta, hogy a bíróság jogosult volt átvenni az adóhatóságnak a törvényben biztosított mérlegelési jogosultságát, tekintettel arra, hogy a bíróság feladata kizárólag a határozat jogszerűségének vizsgálata. Az adóbírság tekintetében azt is vitatta az alperes, hogy mulasztás terhelné a tájékoztatási kötelezettséget illetően. A felperes ugyanis az ellenőrzés megkezdéséig nem kért és nem is kapott a pénztárgépekkel kapcsolatban tájékoztatást. Sérelmezte az alperes azt is, hogy a másodfokú bíróság tényként kezelte, hogy a Bt. a kedvezményt nem vette igénybe, és ezért az állami bevételek nem csökkentek. Ennek tisztázása az alperesi álláspont szerint csak a bt-nél lefolytatandó átfogó ellenőrzés alapján lenne megvalósítható, melynek tételesen kellene ellenőriznie, hogy a társaság az egyes áfa-bevallásaiban milyen gazdasági esemény után számolt el fizetendő, illetve előzetesen felszámított adót. A késedelmi pótlék vonatkozásában sérelmezte az alperes, hogy a megyei bíróság az adóhatóság vezetőjének jogkörét átvéve hozta meg döntését, amelyre alperesi álláspont szerint nem volt jogköre. A megyei bíróság a felülvizsgálati kérelem szerint döntésével két különböző jogalapon nyugvó késedelmi pótlékot törölt, e kétféle jogalapon nyugvó pótlék között nem ismerve fel a különbséget. Az alperes a késedelmi pótlékkal kapcsolatos ítéleti rendelkezést több vonatkozásban is törvénysértőnek minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás rámutat, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 72. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a nyugtaadásra kötelezett adóalany jogosult arra, hogy az 1990. január 1. napjától 1995. december 31. napjáig terjedő időszakban az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugtaadását biztosító pénztárgép beszerzése után annak adót is tartalmazó vételárát, legfeljebb azonban a nyugta adóigazgatási azonosításának módjáról szóló jogszabályban említett Országos Pénztárgép-technikai Bizottság által meghatározott forintösszegeket előzetesen felszámított adóként vegye figyelembe. Az adóalany a pénzátviteli helyenként egy darab pénztárgép egyszeri beszerzése erejéig jogosult a 72. § (1) bekezdésében írt lehetőség igénybevételére. A jogosultság kizárólag a saját vállalkozás pénzátviteli helyén történő hasznosítás esetén áll fenn. A 8. § (2) bekezdésének e) pontja szerint értékesítés a termék adott vállalkozáson kívüli célra történő felhasználása, illetve tulajdonjogának átruházása is.
A törvényi rendelkezések értelmében a pénztárgépek vételárának előzetesen felszámított adóként való figyelembevétele a pénztárgépeknek a saját vállalkozás pénzátvételi helyén történő hasznosítása esetén áll fenn. Mivel a felperes vállalkozása a pénztárgépek átvétele előtt megszűnt, a felperes tekintetében a pénztárgépek saját vállalkozásban történő használatára nem került sor, ezért a gépek vételárának előzetesen felszámított adóként való figyelembevétele a megszűnés miatt jogszerűtlen volt, így nem vitásan az előzetesen felszámított adó összegének megfelelő általános forgalmiadó-hiány keletkezett a felperesnél. A közigazgatási hatóságok tehát az adóhiányt jogszerűen állapították meg.
Helyesen mutatott rá ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy az adóbírság és a késedelmi pótlék tekintetében az adóhatóságok döntései nem voltak megalapozottak, mivel nem vették figyelembe az eset összes körülményét. A bírság kiszabásakor nem értékelték, hogy a pénztárgépek leszállítása a megrendelőlapon írt szállítási határidőhöz képest késve történt, és időközben a felperes egyéni vállalkozása megszűnt. A vállalkozás megszűnését követően a felperes az üzleteket a betéti társaságban tovább működtette a felszerelési tárgyakkal együtt. A felperes tekintetében az adóeltitkolási szándék, az adózási kötelezettség kijátszása, illetve a rosszhiszemű adózói magatartás nem állapítható meg, mint arra a másodfokú bíróság ítéletének indokolása is helyesen rámutat. Kétségtelen tény, hogy az adózó a vállalkozási forma megváltozását és ennek adójogi konzekvenciáját nem ismerte fel és a pénztárgépek késedelmes szállítása miatt került hátrányos helyzetbe. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az adóhatóságok döntései az adóbírság és a késedelmi pótlék tekintetében megalapozatlanok, mivel a határozat meghozatalakor és az adóbírság, valamint a késedelmi pótlék összegének meghatározásakor nem vettek figyelembe minden releváns körülményt.
Erre figyelemmel tehát indokolt volt az adóhatározat részbeni hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése.
Az alperes ugyanakkor a felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy a megyei bíróság ítélete az adóbírság és a késedelmi pótlék tekintetében több vonatkozásban jogszabálysértő. A megyei bíróság lényegében az adóhatóság jogkörét átvéve hozta meg döntéseit. Nem vette figyelembe, hogy a bt. önálló adóalanynak minősül és valóban nem képezte ellenőrzés tárgyát az, hogy a bt. a vitatott összeget érvényesítette-e vagy sem. Az is kétségtelen tény, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a felperes az ellenőrzés megkezdéséig nem kért tájékoztatást a pénztárgépek vonatkozásában.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.051/1995. sz.)