adozona.hu
AVI 1996.4.47
AVI 1996.4.47
Az ellenérték fejében átengedett névhasználati jog nem tartozik a vagyoni értékű jog kategóriájába a személyi jövedelemadó szempontjából [1991. évi XC. tv 3. § 8. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a felperesek a névhasználati jog átengedéséért személyenként 1 000 000 Ft-ot kaptak a K. Nyomda Rt.-től az 1992. március 17-én kelt megállapodás alapján.
Az rt. az adóelőleg-levonási szabályokat alkalmazva 370 000 Ft-ot vont le személyenként a jogosultaktól adóelőleg címén.
A felperesek a levonást jogszerűtlennek tartották, ezért kérelemmel fordultak az elsőfokú hatósághoz, amely az 1993 április 2-án kelt határozatával a kérelmet elutasította.
Fellebbezés folytán az al...
AVI 1996.4.47 Az ellenérték fejében átengedett névhasználati jog nem tartozik a vagyoni értékű jog kategóriájába a személyi jövedelemadó szempontjából [1991. évi XC. tv 3. § 8. pont].
A per adatai szerint a felperesek a névhasználati jog átengedéséért személyenként 1 000 000 Ft-ot kaptak a K. Nyomda Rt.-től az 1992. március 17-én kelt megállapodás alapján.Az rt. az adóelőleg-levonási szabályokat alkalmazva 370 000 Ft-ot vont le személyenként a jogosultaktól adóelőleg címén.
A felperesek a levonást jogszerűtlennek tartották, ezért kérelemmel fordultak az elsőfokú hatósághoz, amely az 1993 április 2-án kelt határozatával a kérelmet elutasította.
Fellebbezés folytán az alperes az 1993. október 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek az 1993. december 8-án előterjesztett keresetükben kérték a határozat felülvizsgálatát. A kereset indokaként előadták, hogy a szerződés szerint névhasználati jogot engedélyeztek, a névhasználati jog pedig személyhez fűződő jog, amely egyben vagyonértékű jog és az Szja-tv 7. §-a (1) bekezdésének 40. pontja szerint mentes az adó alól.
A városi bíróság 1994. június 2-án kelt ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott az Szja-tv 7. §-a (1) bekezdésének 40. pontjára, amely kimondja, hogy mentes az adó alól az 1992. január 1-jéig 10 évnél régebben szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem.
Hivatkozott továbbá az Szja. 29 §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a 8-28. §-okban nem szabályozott módon szerzett bevételnek egész jövedelme.
A bíróság álláspontja szerint az Szja-tv 7. §-a (1) bekezdésének 40. pontjában meghatározott mentességi kort a 10 évnél régebben szerzett ingatlanra és az ehhez az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra vonatkozóan kívánta kiterjeszteni. A 40. pont második fordulata csak az első fordulattal összhangban értelmezhető helyesen Ennek alapján pedig megállapítható, hogy a felperesi névhasználati jogra vonatkozóan a 7. § (1) bekezdésének 40. pontja nem alkalmazható, ezért helyesen határozta meg az alperesi határozat az adófizetési kötelezettséget a 29. § (1) bekezdése alapján.
A II. r. felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását.
A megyei bíróság 1994 október 31-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban rámutatott arra, hogy az Szja-tv 3. §-ának 8. pontjában megadott értelmező rendelkezés - bár a vagyoni értékű jog meghatározását a törvény 22-25. §-ának alkalmazási koréhez adja meg - ez nem jelenti azt, hogy az adómentességről rendelkező 7 § (1) bekezdése 40. pontjának értelmezése során e rendelkezés nem lenne irányadó.
A II. r. felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 13. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
A névhasználati jogért felvett 1 000 000 Ft nem esik személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség alá, mert ez a jövedelem olyan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem, amely az Szja-tv 7. §-a (1) bekezdésének 40. pontja értelmében mentes az adó alól.
Az Szja-tv 3. §-ának 8 pontja csak azt mondja ki, hogy a 22-25. §-ok alkalmazása szempontjából mi tekinthető vagyoni értékű jognak. Ha a szűkítés és a meghatározás a törvény egészére vonatkoztatható lenne, akkor a 22-25. §-okra való utalás szükségtelen.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályában fenntartotta
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a Polgári Perrendtartásról szóló - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján a bíróságnak az a feladata, hogy megvizsgálja, miszerint a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bek.] jogszabálysértést tartalmazza-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakat. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja-tv) 1. §-ának (1) bekezdése szerint a belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme alapján adókötelezettség terheli. A jövedelem fogalmát a 4. § (1) bekezdése akként definiálja, miszerint jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték egésze A. 29. § (1) bekezdése még azt is kimondja, hogy a 8-28. §-okban nem szabályozott módon szerzett bevételnek egésze jövedelem.
A II. r. felperes által hivatkozott 7. § (1) bekezdésének 40. pontja arról rendelkezik, hogy mentes az adó alól az 1992. január 1-jéig 10 évnél régebben szerzett ingatlan, valamint a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem.
A felperesek által ellenérték fejében átengedett névhasználati jog viszont nem tartozik a vagyoni értékű jog kategóriájába, ugyanis a hivatkozott törvény 3. §-a 8. pontjának értelmező rendelkezése alapján vagyoni értékű jog a 22-25. §-ok alkalmazásában a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet, az üdülőhasználati jog és a külföldiek ingatlanhasználati joga. A 3. § 8. pontjának előírása a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség szempontjából általános érvényűnek minősül, ezért vonatkozik az ingatlan és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem kivételes adómentességet tartalmazó 7. §-a (1) bekezdésének 40. pontjára is. Nem sértett jogszabályt tehát az alperes, amikor a személyi jövedelemadó fizetése felől rendelkezett. Helyesen járt el az elsőfokú és másodfokú bíróság is, amikor a határozatot jogszabálysértés hiányában nem helyezte hatályon kívül.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a másodfokú bíróság jogerős ítéletének a megváltoztatását indokolná. Ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv II 27 175/1995. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1996.197 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
