adozona.hu
AVI 1996.3.46
AVI 1996.3.46
Az egyes know-how részdokumentációk nem minősülnek önálló vámárunak [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rend. 92. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1991-ben ellenőrzést végzett Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság három határozatával kötelezte a felperest vámkezelési díj, statisztikai illeték, általános forgalmi adó és adóbírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán az alperes a határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat.
A felperes kötelezésére azért került sor, mert a felperes jogelődje és a beavatkozó licencszerződést kötött a...
AVI 1996.3.46 Az egyes know-how részdokumentációk nem minősülnek önálló vámárunak [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rend. 92. §]
A felperesnél a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1991-ben ellenőrzést végzett Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság három határozatával kötelezte a felperest vámkezelési díj, statisztikai illeték, általános forgalmi adó és adóbírság megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán az alperes a határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat.A felperes kötelezésére azért került sor, mert a felperes jogelődje és a beavatkozó licencszerződést kötött az A. M. S.p.A. olasz céggel különböző típusú benzinmotorok gyártási technológiájának a megvásárlására, a vonatkozó műszaki dokumentációk beszállítása más-más időpontokban történt. A szerződés a know-how-díj kifizetését nem a dokumentációk beérkezéséhez kötötte. A vámhatóság álláspontja szerint a dokumentáció vámáru volt, melynek a belföldi forgalom számára történő vámkezelését a beérkezését követően kellett volna kérni, így ezen időponttól számítandó az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség is.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a rendelkezésére álló iratokból és a beszerzett igazságügyi szakértői véleményből ítéletének indokolásában megállapította, hogy a hasznosítás fogalma nem azonos a felhasználás fogalmával, amely a jogellenes belföldi forgalomba hozatal eleme. A felhasználás itt egyértelműen a teljes dokumentáció beérkezése után valósult meg, ezért a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban. R) 92. §-a, valamint 92/A. §-a szerinti kötelezettség-meghatározás a jogellenes belföldi forgalomba hozatal hiányában ellentétes a jogszabályi rendelkezésekkel. A részdokumentáció önálló forgalomképes terméket nem képviselt, a know-how akkor tárgyiasult, amikor a teljes folyamat befejeződött.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérve az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását.
A Fővárosi Bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában az R. 70. §-ának (1) bekezdése és 92/A. §-a alapján megállapította - elfogadva az elsőfokú bíróság által bevezetett igazságügyi szakértő szakvéleményében foglaltakat -, hogy csak valamennyi dokumentáció beérkezése után került a felperes olyan helyzetbe, hogy a gyártási rendszer feltételei teljes egészében megvalósultak. Az utolsó részanyag 1991. július 4-én érkezett meg így ez az időpont az, amikor a jogellenes forgalomba hozatal megvalósult. A részanyagok felhasználása önmagukban jogellenes forgalomba hozatalnak nem voltak tekinthetők.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az egyes know-how részdokumentációk vámárunak minősültek-e, képviseltek-e külön-külön anyagi értéket, illetőleg mikor történt meg jogellenes forgalomba hozataluk.
Az R. 70. §-a (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az 1966. évi 2. tvr. 6. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül vagy a vámhivatal megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg felhasználja.
Az R. 92/A. §-ának (3) bekezdése értelmében ha az anyagi értéket képviselő jog díja nem növeli a vámkezelésre kerülő vámáru vámértékét, az arra vonatkozó dokumentációt külön árunyilatkozaton kell vámkezelni. Ebben az esetben a dokumentáció vámértékeként az anyagi értéket képviselő jog díját kell figyelembe venni.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése is mindenben helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság.
A perbeli licencszerződés tárgya gyártási jog és technológia, a know-how átadása volt. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint vámárunak a know-how, az anyagi értéket képviselő jog teljes értéke, díja tekinthető, amely a szerződés 10.3.1 pontjában szerepel.
Vámérték az anyagi értéket képviselő jog díja, ez pedig a know-how díja volt, nem az egyes részdokumentációké. Ezek vámértékkel nem bírtak. Ez összhangban van a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlatával.
A kifejtettekből következően csak a know-how teljes műszaki dokumentációjának beérkezése után (1991. július 4.) minősült vámkezelendő vámárunak, illetőleg valósult meg a vámáru jogellenes forgalomba hozatala. A szakértői vélemény is azt támasztja alá, hogy a know-how egyes elemei forgalomképes terméket, anyagi értéket nem képviseltek, a részdokumentációk a felperes számára sem képeztek anyagi értéket.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv III.26.030/1994. sz.)