adozona.hu
AVI 1996.3.43
AVI 1996.3.43
A vámhatóság az adóügyben adóhatóságként jár el [1990. évi XCI. tv 6. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság az 1993. április 13-án kelt határozatával a felperest 12 095 328 Ft fogyasztási adó és 3 023 832 Ft általános forgalmiadó-különbözet megfizetésére kötelezte. Határozatával módosította a vámkezeléskori vámtarifaszámot, mert a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma határozatával a felperest nem jogosította fel vegyipari gázolaj vámkezelésére és forgalmazására.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. július 15-én kelt határozatával helybenhagyta az els...
AVI 1996.3.43 A vámhatóság az adóügyben adóhatóságként jár el [1990. évi XCI. tv 6. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú vámhatóság az 1993. április 13-án kelt határozatával a felperest 12 095 328 Ft fogyasztási adó és 3 023 832 Ft általános forgalmiadó-különbözet megfizetésére kötelezte. Határozatával módosította a vámkezeléskori vámtarifaszámot, mert a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma határozatával a felperest nem jogosította fel vegyipari gázolaj vámkezelésére és forgalmazására.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. július 15-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy utólagos áruvizsgálat során a vámlaboratórium szakvéleménye alapján megállapítást nyert az, hogy a termék gázolajnak minősül, ezért a fogyasztási adóról szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fatv.) 1. §-ának b) pontja alapján fogyasztási adót kell utána fizetni.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma határozatával engedélyezte a felperesnek a gázolaj importját 1993. december 31. napjáig. Az 55-15 termékfőcsoporton belül négyfajta termékcsoport van, az 55-15-9 KTJ számú egyéb gázolaj kategóriába tartozik a vegyipari gázolaj is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú vámhatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesnek a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma által kiadott 55-15-000 gázolaj elnevezésű termék behozatalára volt jogi lehetősége. A minisztérium által megadott statisztikai jelzőszám a termékjegyzék főcíme, amely azt jelenti az elsőfokú bíróság értelmezése szerint, hogy a felperes a főcím alá tartozó összes alfajú terméket behozhatta az országba. Ha az engedélyező a felperes behozatalát korlátozni kívánta volna meghatározott termékfajtákra, akkor azt a konkrét statisztikai jelzőszámot kellett volna az engedélyben feltüntetni. A Fatv. 1. számú mellékletének 9. pontja szerint az KTJ 55-15 jelzésbe tartozó vegyipari gázolaj fogyasztásiadó-mentes. A bíróság álláspontja szerint a felperes az 55-15-9 egyéb gázolaj kategóriába tartozóan hozta be az országba a vegyipari gázolajat, amelyet fogyasztási adó nem terhelt. Az elsőfokú bíróság ezek alapján elismerte a felperes jóhiszemű jogszerzését és joggyakorlását. A felperes bizonyította, hogy az áruértékesítést a vámterhek kifizetése után megkezdte és ugyancsak vegyipari gázolajként értékesítette tovább.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a lefolytatott részbizonyítás alapján sem volt megállapítható a termék tényleges ipari célra történő felhasználása, márpedig a kedvezmény a hatályos jogszabály alapján csak a vegyipari gázolajra vonatkozott. A felperes a behozott áru vegyipari gázolaj céljára történő felhasználását, hasznosítását bizonyítani nem tudta. Az általa becsatolt számla állításait nem támasztotta alá. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt jogszabálysértő az alperes határozata, amely az utóbb megállapíthatóan jogalap nélkül maradt kedvezményt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 84. §-ára is figyelemmel megvonta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy a másodfokú bíróság azzal az álláspontjával, amely szerint a felperes nem tudta bizonyítani a behozott áru vegyipari gázolajként történő felhasználását, hasznosítását, túlterjeszkedett a közigazgatási határozatokban foglaltak felülvizsgálatán. Jogszabálysértő az ítélet, mert figyelmen kívül hagyta az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. §-a (5) bekezdésének a határozat módosításának tilalmára vonatkozó rendelkezését Az Art. 84. §-ának (1) bekezdése kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha az elsőfokú határozat jogszabálysértő. Előadta továbbá, hogy a határozatok azon alapultak, hogy a felperesnek nem volt vegyipari gázolaj behozatalához engedélye. A becsatolt 1993. április 9-i keltezésű számla kétséget kizáró módon alátámasztja a vegyipari gázolajként történő értékesítést. Ezért iratellenes a megyei bíróság ítéletének a számlára vonatkozó megállapítása.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a megyei bírságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kapcsán elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy terhelte-e a felperest az alperes által megállapított adófizetési kötelezettség, a felperes adómentes vegyipari gázolajat, vagy adóköteles gázolajat hozott be az országba. Az ügy irataiból megállapíthatóan az elhatárolás alapja kizárólag csak a felhasználás, hasznosítás módja lehet. Az eljárt bíróságok az alperes és az elsőfokú vámhatóság határozatainak fogyasztási adóra és általános forgalmi adóra vonatkozó rendelkezéseit vizsgálták felül. Mindkét határozat a felperes adófizetési kötelezettségéről rendelkezik.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy közigazgatási perben a bíróságok elsődlegesen a közigazgatási határozatok rendelkező részének törvényességét vizsgálják felül. Ez tartalmazza ugyanis az ügyfél jogaira vagy kötelezettségeire vonatkozó döntését az eljárt közigazgatási szervnek. A felülvizsgálat kiterjed a határozat indokolására is, amelyet a bíróság kiegészíthet, módosíthat is. E közigazgatási perben is az eljárt közigazgatási szervek, mint adóhatóságok határozatainak törvényességét vizsgálták a bíróságok. A felperes adófizetési kötelezettségének megállapítása esetén a bíróságnak a határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet el kell utasítania akkor is, ha a perben felülvizsgált határozatok hiányos, illetőleg téves jogi indokolást tartalmaznak.
Tévedett tehát a felperes, amikor felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a közigazgatási határozatok felülvizsgálatán, mivel a határozatok kizárólag azon alapultak, hogy a felperesnek nem volt a vegyipari gázolaj behozatalához engedélye. A bíróságnak a közigazgatási határozatok felülvizsgálata során lehetősége volt a kereset elutasítása mellett a határozatok indokolását módosítva megállapítani, hogy a felperes adófizetési kötelezettsége azon alapult, hogy a felperes az általa engedéllyel behozott terméket nem vegyipari gázolajként használta fel, illetőleg hasznosította, ezért a Fatv. 1. §-ának b) pontja értelmében az adóköteles, figyelemmel a törvény 1. számú mellékletének 9. pontjára is.
Ugyancsak tévesen hivatkozott a felperes a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelmére is.
Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak kiemelését tartja szükségesnek: Az elsőfokú vámhatóság felülvizsgált határozata a vámkiszabást módosította, csupán a vámtarifaszámot érintően. Az adófizetési kötelezettség elrendelése új döntés, amelyet külön határozatba is lehetett volna foglalni és értelemszerűen nem is érinthetett korábban megszerzett jogokat. Továbbá az adó megfizetése az adóalanynak a kötelezettsége és nem jogosultsága. A felperes által jelzett határozatmódosítási tilalom általánosságban jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra és nem kötelezettségekre vonatkozik a közigazgatási eljárásában. A perbeli határozatok esetében ezért jóhiszemű jogszerzésről nem is lehet beszélni.
Ettől függetlenül is téves a felperes hivatkozása az Áe. 61. §-ának (5) bekezdésére, mert az Áe. 3. §-ának (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezt a törvényt - többek között - adó- és jövedéki ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Ezzel összhangban az Art. 4. §-ának (1) bekezdése szerint ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Art. 84. §-ának (1) bekezdése - mint adójogszabály - viszont másként rendelkezik, nem tiltja meg a határozat módosítását vagy visszavonását jóhiszemű jogszerzés, illetőleg gyakorlás esetén. A kifejtettek értelmében azonban erről nem is rendelkezhet az Art., mert itt nem jogról, hanem adófizetési kötelezettségről van szó. Az alperes és az elsőfokú vámhatóság a perbeli esetben adóügyben, adóhatóságként járt el [Art. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja].
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet megalapozottnak találta ugyanakkor a tekintetben, hogy a másodfokú bíróság nem folytatott le bizonyítási eljárást annak megállapítására, hogy milyen célra került felhasználásra, hasznosításra a gázolaj. A Pp. 163. §-ának (1) bekezdésébe és 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző súlyos eljárási szabálysértés következménye az, hogy ítélete iratellenes, megalapozatlan. Az iratok között elfekvő készpénzfizetési számla másolatán a kőolajtermék vegyipari gázolajként van feltüntetve, amellyel a felperes bizonyította az ily módon történő, adómentességet eredményező értékesítést. Ehhez képest iratellenes a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában tett az a megállapítása, hogy a felperes az általa becsatolt számlával állításait nem támasztotta alá. Egyéb bizonyítási indítványt nem terjesztett elő a felperes és a másodfokú bíróság ebből levont következtetése szerint nem volt megállapítható a tényleges ipari célra történő felhasználás.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyezte, hogy a felperes tévesen minősíti a számlát teljes bizonyító erejű magánokiratnak, mert szabályszerű aláírás hiányában annak nem tekinthető.
A másodfokú ítélet indokolása utal ugyan a bíróság által lefolytatott részbizonyításra, azonban nem állapítható meg az, hogy a megyei bíróság értékelte-e, mérlegelési körébe vonta-e az alperes 1995. január 3-án kelt - a másodfokú bírósághoz benyújtott - beadványában foglaltakat. Ez többek között azt tartalmazza, hogy az alperes hatósági ellenőrzést tartott a számlán vevőként feltüntetett U. Kft-nél, amelynek tulajdonosa Cs. László úgy nyilatkozott, hogy a felperes által kiállított perbeli számla valótlan, ő nem rendelt vegyipari gázolajat a felperestől.
Nem észlelte a másodfokú bíróság a felperes által becsatolt számla és az alperesnek nyilatkozó tulajdonos állítása közötti ellentmondást. Erre is figyelemmel megalapozatlan a másodfokú bíróság ítélete, mert a gázolaj felhasználási módját nem kísérelte meg bizonyítási eljárás keretében tisztázni. A másodfokú bíróságnak az új eljárás során bizonyítási eljárás keretében azt kell megállapítania, hogy a gázolaj hová és milyen módon került felhasználásra. Tanúként meg kell hallgatnia az U. Kft. tulajdonosat, további okiratokat kell beszerezni, figyelembe kell venni a felperes ügyvezetőjével szemben folyamatban lévő büntetőeljárás irataiban foglalt adatokat, megállapításokat. Szükség szerint további tanúkat kell meghallgatni az értékesítés körülményeire, valamint a könyvszakértővel kell megvizsgáltatni mind a felperes, mind az U. Kft bizonylatait.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv III.27.568/1995. sz.)