adozona.hu
AVI 1996.3.41
AVI 1996.3.41
Az egyetemi oktatómunkáért járó alacsony jövedelem önmagában nem indokolja a kedvezőbb adószabályok alkalmazását. Az oktatói szerződés minősítésénél a szerződés tartalmi elemeit kell vizsgálni [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH adófelügyelősége 1991. évben általános adóvizsgálatot tartott a felperesnél 1988. és 1990. évekre vonatkozóan. Az önellenőrzés eredményeként határozatával 40 168 Ft személyi jövedelamadó-hiány, és 20 084 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest.
Fellebbezés folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot jogerőre emelte.
A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata érdekében a bírósághoz. Az elsőfokú bíróság a felperes kerese...
Fellebbezés folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot jogerőre emelte.
A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata érdekében a bírósághoz. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az elutasító elsőfokú bírósági döntés ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyet a megyei bíróság mint másodfokú bíróság elutasított és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek, a megállapított tényállást iratellenesnek, okszerűtlennek és logikai ellentmondást tartalmazónak ítélete. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróságnak abban kellett volna állást foglalnia, hogy mivel a felperes által kötött két azonos szövegű szerződés elnevezése szerint az egyik munkaszerződés, a másik megbízási szerződés, azok tényleges tartalma szerint megbízási, illetőleg munkaszerződésnek minősíthetőek-e.
Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy 15 éve oktat az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának polgári eljárásjogi tanszékén, ahol munkája a felkészítésből és a vizsgáztatásból állt, amelyért évi bruttó 50-60 ezer Ft fizetést kapott.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint az első- és másodfokú bíróság helyesen megállapított tényállás alapján megfelelő jogi következtetéseket vont le, így az első- és másodfokú határozatok törvényesek és megalapozottak.
A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során az eljáró bíróságoknak abban a jogkérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperes által az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karával kötött szerződések munkaszerződéseknek vagy megbízási szerződésnek minősülnek-e.
Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen állapította meg az ügyben alkalmazandó jogszabályokat, ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1988. évi VIII. törvénnyel módosított 1987. évi VI. törvény 1988-1989. években hatályos 6. §-a, illetőleg az 1990. évben hatályos 1989. évi XLV. törvény 12. §-a is az egyes szellemi tevékenységekből, illetőleg egyes tudományos és művészeti alkotó tevékenységből származó jövedelmekre a munkaviszonyból származó jövedelmek adózásától eltérő kedvezőbb szabályokat tartalmaz. A kedvezőbb adóalap-számítás azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha a tevékenységre munkaviszonyon kívül kerül sor.
A felperes fellebbezésére a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki, melyek azok az ismérvek, amelyek alapján a felperes által az 1990. évre vonatkozó szerződése alapján végzett tevékenységet munkaviszonynak kell minősíteni, éppen a felperes által hivatkozott, a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak szerint. A felperes által kötött szerződés tartalmazza mindazokat a kötelező elemeket, amelyek a szerződés megkötésekor hatályos jogszabályok rendelkezése szerint a munkaszerződés kötelező elemei.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel szemben az alperesnek a felperes által kötött szerződés tartalma szerinti minősítésére nem a Ptk. 200. §-ának szabályai között kerülhet sor, hanem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény l. §-ának (7) bekezdése szerint, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a szerződést, ügyletet, és más hasonló cselekményt valódi tartalmuk szerint minősítse az adóhatóság. Az adóhatóság e jogkorét az Alkotmánybíróság 724/V/1994. számú AB határozatban értékelte és alkotmányossági szempontból minősítette, megállapítva, hogy az adóhatóságnak e tevékenysége nem alkotmányellenes. A Legfelsőbb Bíróság e tárgykörben a felülvizsgálati kérelemben kifejtettekre vonatkozóan csupán utal az Alkotmánybíróság által hozott 724/V/1994. AB határozat okfejtésére.
A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozni kívánja, hogy az adókötelezettség megállapításának alapja nem lehet az adókötelezettség kívánatos nagyságrendje, így a felperesnek azt az érvelését, amely szerint a kedvezőbb adófeltételek érvényesítését indokolja az egyetemi oktatómunkáért járó alacsony jövedelem, a Legfelsőbb Bíróság jogilag irreleváns megközelítésnek tartja, ezért ítélkezése alapja nem lehet.
A Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes jogerős bírósági ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv III.27.333/1995. sz.)