adozona.hu
AVI 1996.3.38
AVI 1996.3.38
Az áfa-fizetési kötelezettség alóli mentesség a termék vállalkozásból történő kivonása esetén nem áll fenn [1989. évi XL. tv 9. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. február hótól 1992. év március hó 15-ig egyéni vállalkozó volt. 1991. május 30-án és július 14-én kelt adásvételi szerződésekkel megvásárolta a 9474 számú tulajdoni lap I. részén 2003/3. hrsz. alatti ingatlant, amelyre 5 270 040 Ft értékben ipari beruházásban ipari épületet létesített, amellyel kapcsolatosan 984 210 Ft általános forgalmiadó-visszatérítést vett igénybe. A felperes 1991. október 25-én K. nevezetű, korlátolt felelősségű társaságot hozott létre. 1991. december 13...
AVI 1996.3.38 Az áfa-fizetési kötelezettség alóli mentesség a termék vállalkozásból történő kivonása esetén nem áll fenn [1989. évi XL. tv 9. §].
A felperes 1991. február hótól 1992. év március hó 15-ig egyéni vállalkozó volt. 1991. május 30-án és július 14-én kelt adásvételi szerződésekkel megvásárolta a 9474 számú tulajdoni lap I. részén 2003/3. hrsz. alatti ingatlant, amelyre 5 270 040 Ft értékben ipari beruházásban ipari épületet létesített, amellyel kapcsolatosan 984 210 Ft általános forgalmiadó-visszatérítést vett igénybe. A felperes 1991. október 25-én K. nevezetű, korlátolt felelősségű társaságot hozott létre. 1991. december 13-án módosította az alapító okiratot, a társaság törzstőkéjét 20 millió Ft nem pénzbeli betéttel megemelte. Nem pénzbeli betétként a korábban vásárolt ingatlant és az azon létesített ipari épületet apportként a társaság vagyonává tette. A módosító okiratot a megyei bírósághoz 1991. december 17-én benyújtotta, a bíróság azt 1992. január 10-én kelt döntésével jegyezte be. A korlátolt felelősségű társaság a tulajdonjog átvezetését a földhivatalhoz 1992. augusztus 6-án benyújtott cégbírósági végzéssel kérte.Az APEH megyei igazgatósága záróellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek következtében az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 984 200 Ft általános forgalmiadó-hiányt, valamint 1 428 234 Ft személyi jövedelemadó hiányt állapított meg, amely adóhiányok után 1 206 000 Ft adóbírság és 1993. augusztus 2. napjától 740 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú adóhatóság döntése ellen, amelyet az alperes elutasított és az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata érdekében, jogszabálysértés miatt. Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott és az adóügyi határozatokat megváltoztatva megállapította, hogy az általános forgalmiadó-hiány 1991. évi adóhiánynak minősül, valamint az 1992. évre vonatkozó 1 428 234 Ft személyi jövedelemadót, valamint az ez után megállapított 712 000 Ft bírságot és a 210 000 Ft késedelmi pótlékot torolni rendelte el, azzal az indokkal, hogy törvénysértő volt az alperes személyi jövedelemadó-hiányra vonatkozó döntése. Az a körülmény, hogy a felperes az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést 1992. augusztusában kérte, nem azt jelenti, hogy 1992. évi adójogszabályok szerint kell megállapítani a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségének keletkezését is. A gazdasági esemény időpontjában a felperesnek jogügyletével kapcsolatosan személyi jövedelemadó-kötelezettsége nem állt fenn. A gazdasági esemény időpontját kell figyelembe venni a személyi jövedelemadó keletkezésénél, a gazdasági esemény időpontja pedig 1991. év.
Az általános forgalmi adó megállapítása az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszabályoknak megfelelt, az ingatlan apportálásával a felperes vállalkozáson kívüli felhasználást valósított meg, azaz a vállalkozásból kivonta a vagyont Az 1989. évi XL. tv (a továbbiakban: áfa-tv) 9. §-a e jogügyletre nem alkalmazható. Az adóhatóság az általános forgalmi adót az ingatlannak az egyéni vállalkozásból történő kivonása után állapította meg az áfa-törvény 8. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, valamint az adóügyi határozatokat részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes terhére rótt általános forgalmiadó-hiány 1991. évi adóhiánynak minősül, az 1992. évben az 1 428 234 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, valamint az ezzel kapcsolatos bírságot és késedelmi pótlékot törölte, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint a felperes részéről az ingatlan apportálása 1991. évi gazdasági esemény volt, és az ekkor hatályos, gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 222. §-a (2) bekezdésének megfelelően a kft. törzstőke emelésére vonatkozó alapítóokirat-módosítása a módosító okirat keltétől - 1991. év december 13. napjától - érvényes. Ennek következtében a személyi jövedelemadó-kötelezettséget az 1991. évben hatályos adójogszabályok alapulvételével kell elbírálni így szóba sem kerülhet az 1991. évi XC. törvény szabályainak alkalmazása. Az 1989. évi XLV. törvény 22. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlan átruházásából származó bevételnek az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték minősül Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv 26. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint azonban mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a közös gazdálkodás céljára a tag által bevitt ingatlan tulajdonjogának megszerzése. A másodfokú bírság álláspontja szerint tehát 1991. december 31-ig nem volt jövedelemeredményező tevékenység a felperes ingatlanának gazdasági társaságba történő apportálása. Az általános forgalmi adóval kapcsolatosan a másodfokú bíróság az alperes határozatát a jogszabályoknak megfelelőnek ítélte, rámutatva arra, hogy két jogügyletről van szó. Egy részről a felperes mint egyéni vállalkozó a vállalkozásából kivonta azt a terméket, amely után az előzetesen felszámított adót levonta, ezért az apportálás esetén a levont adót vissza kell fizetnie. Nem jelent e tekintetben kivételt az áfa-tv 9. §-ának a) pontja, mivel nem erre az esetre vonatkozik, nem a vállalkozásból való kivonásra, hanem a vállalkozásba apportként történő bevitelre. Két gazdasági esemény zajlott le, egyrészt a perbeli ingatlannak egyéni vállalkozásból történő kivonása, másrészt pedig annak azt követően történő apportálása gazdasági társaságba. Az első esemény az áfa-tv 8. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján áfa-köteles, míg a második eseményre a felperes által hivatkozott 9. § a) pontja vonatkozik, amely mentesít az áfa megfizetési kötelezettsége alól.
A jogerős bírósági ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felperes felülvizsgálati kérelmében törvénysértőnek ítélte az első- és másodfokú bíróság ítéletét az általános forgalmi adóval kapcsolatosan, mivel az apportálás idején már mint magánszemély járt el, így nem volt az áfa-törvény alanya, ezért vele szemben adóalanyiság nélkül az adóhiány és az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség fel sem merülhet. A bíróság tévesen alkalmazta a jogszabályt, amikor a 9. §-t nem a 8. § helyett, hanem egymás mellett és egymás után alkalmazta. Az áfa-törvény 32. §-a megengedi a jogszerűen levont általános forgalmi adó vissza nem fizetését a 9. § esetében, tehát az apportálás esetében. Kérte ezért a 984 200 Ft általános forgalmiadó-hiány és járulékai törlését.
Az alperes előadása szerint az első- és másodfokú ítélet törvénysértő a személyi jövedelemadó-kötelezettség megállapítása tekintetében, az elidegenítés évének mindenképp az 1992. év tekintendő. Kifejti továbbá az alperes, hogy az 1991. évben hatályos jogszabályok rendelkezése szerint is személyi jövedelemadó-köteles az ingatlan értékesítése. Az illetéktörvény felhívása a jogalkotó részéről a személyi jövedelemadó alapjának kiszámítását jelentette és nem következik az illetékmentességből az a tény, hogy egyúttal a személyi jövedelemadó alól is mentesülne a felperes. Ezzel a jogértelmezéssel a felperes 14 millió Ft adózatlan jövedelemhez jutna akkor, amikor a gazdasági társaságba apportált vagyonát a vállalkozásból kivonná.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróság állásfontját az általános forgalmiadó-hiányra vonatkozóan.
Az áfa-tv - 1991. január 1-jétől hatályos - 8. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint értékesítés a terméknek ellenérték nélkül egyéb, az adott vállalkozáson kívüli célra történő használata, felhasználása, tulajdonjogának átruházása, ha az adóalany a belföldön vásárolt termék vagy szolgáltatás után előzetesen felszámított adót [32. § (1) bekezdés] levont. A felperes a perbeli ingatlan - mint egyéni vállalkozó által végzett beruházás - után az általános forgalmi adót visszaigényelte. Az egyéni vállalkozásból az ingatlant kivonta és azt gazdasági társaságba apportálta. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában arra, hogy az áfa-tv 9. §-ának a) pontja erre az esetre nem vonatkozik, mivel nem a vállalkozásból kivonást, hanem a termék vállalkozásba apportként történő bevitelét részesíti adómentességben, amely a kivonáshoz képest egy másik gazdasági esemény így a felperest az apportálásért valóban nem terheli áfa-fizetési kötelezettség, de arra az alperes határozata nem is kötelezte, az adóhiányt az ingatlan kivonásáért állapította meg. Nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemben az áfa-tv 32. §-ának (1) bekezdésére való hivatkozás sem, mivel ennek alapján apportálás esetén az adóalany az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót vonhatja le A perbeli esetben nem a felperest terhelő adóból levonható összeg vitatott, hanem az, hogy terheli-e a felperest az egyéni vállalkozásból kivont ingatlan után adófizetési kötelezettség abban az esetben, ha az ingatlant gazdasági társaságba apportálja. Ennek eldöntésével pedig a fent kifejtettek miatt az áfa-tv 9. §-ának a) pontja nem jelent kivételt a törvény 8. §-a (2) bekezdésének e) pontjában foglaltak alól.
A személyi jövedelemadó vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság osztja az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben kifejtett véleményét. A módosított 1989. évi XLV. törvény és az 1991. évi XC. tv 24. §-ának (2) bekezdése egyaránt úgy rendelkezik, hogy az ingatlan elidegenítésének időpontja az az időpont, amikor az érvényes szerződést, vagy az egyéb okiratot, bírósági végzést, határozatot a földhivatalhoz benyújtották. A személyi jövedelemadó-hiány alapját képező ingatlan elidegenítésével kapcsolatos adásvételi szerződést a földhivatalhoz 1992. évben nyújtották be, így az adóhatóság helyesen járt el akkor, amikor a személyi jövedelemadó szempontjából a módosított 1991. évi XC. törvényt alkalmazta. E törvény 22 §-ának (1) bekezdése pedig a bevételt a forgalmi értékhez köti, ezért az 1989. évi XLV. tv 22. §-ának (1) bekezdésére alapított másodfokú ítéleti indokolás téves, így az alperes jogszabálysértés nélkül állapította meg a felperes személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségét is.
A fentiek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv II.27.198/1995. sz. )